A bíróság figyelembe vette az ügyészség ajánlását, továbbá azt, hogy Peter Hartz a tárgyalás első napján elismerte az ellene felhozott vádak túlnyomó többségét. Ennek nyomán született a vádak súlyosságához képest megfigyelők szerint rendkívül enyhe ítélet. Hartznak nem kell börtönbe vonulnia, ugyanakkor a bíróság mellékbüntetésként 576 000 eurós pénzbüntetést rótt ki rá.
A 65 éves Hartz, aki a róla elnevezett német munkaügyi reformokkal is hírnevet szerzett, több rendbeli korrupció, illetve csalás, valamint tekintélyes kenőpénzek kifizetésének vádjával állt a bíróság előtt. Míg ügyében a vizsgálat csaknem másfél évig tartott, a bírósági tárgyalás összesen két napot vett igénybe. Hartzot már a vizsgálat megindításakor felmentették a Volkswagennél betöltött posztjáról.
A vád szerint Hartz legkevesebb 44 esetben követett el súlyos pénzügyi visszaéléseket. Ezen túlmenően a vádirat tartalmazta azt is, hogy külön erre a célra berendezett brunswicki lakásában szexpartikat rendezett, s számos esetben - a cég költségén - külföldi kéjutazásokat szervezett elsősorban maga, továbbá a Volkswagen ugyancsak lemondani kényszerült, korábbi üzemi tanácsi főtitkára, Klaus Volkert számára. Ezen túlmenően egyébként Volkertet a vád szerint többmilliós összegek kifizetésével "vásárolta meg".
Peter Hartz ugyanakkor - még a Volkswagen személyzeti vezetőjeként - a korábbi szociáldemokrata-zöld kormány felettébb szigorú munkaügyi reformjainak kidolgozója volt. Az előző kancellár, Gerhard Schröder közeli barátjának, egyik legtekintélyesebb politikai, illetve gazdasági tanácsadójának számított.
Az úgynevezett Hartz-programok elsősorban a munkaerőpiac megreformálását, ezen belül a munkanélküliség csökkentését célozták. A reformcsomag s különösen annak legvitatottabb, Hartz-IV-ként említett negyedik része számos megszorítást tartalmazott.
Értesülések szerint a volt személyzeti igazgatójától a Volkswagen is többmilliós kártérítést követel.