Nem lehet bármiről faggatózni az állásinterjún

Nem lehet jogszerűen feltenni a leendő munkavállalóknak egy sor kérdést az állásinterjún az Egyenlő Bánásmód Hatóság mellett működő tanácsadó testület állásfoglalása szerint. Egyebek mellett a magánéletre, tervezett gyermekvállalásra, szexuális szokásokra, származásra, vallási vagy politikai meggyőződésre, egészségi állapotra vonatkozó kérdések az állásinterjún hátrányos megkülönböztetést eredményezhetnek.

Az esélyegyenlőségi törvény tiltja a közvetlen hátrányos megkülönböztetés alkalmazását a foglalkoztatás megelőzően vagy azt elősegítő eljárással összefüggő rendelkezések alkalmazásakor, tehát az állásinterjún is. A testület szerint példálózó jelleggel kimondható, hogy közvetlen hátrányos megkülönböztetést eredményezhetnek különösen a magánéletre, párkapcsolatra, családi életre, tervezett gyermekvállalásra, szexuális szokásokra, lakóhelyre, származásra, vallási vagy politikai meggyőződésre, politikai események megítélésére, vagyoni helyzetre, egészségi állapotra vonatkozó kérdések. Bármely munkáltató mentesülhet azonban a felelősség alól, ha az állásinterjún elhangzott kérdés a munka jellege vagy természete alapján indokolt és az alkalmazás szempontjából lényeges és jogszerű feltételre vonatkozik.

Mit nem lehet megkérdezni?

Az állásfoglalás megállapítja, hogy a munkáltató szabadon tehet fel a munkaviszony létesítése szempontjából lényeges kérdéseket a potenciális munkavállalónak. A munkáltatónak ez a joga azonban nem korlátlan, mert azt egyebek mellett korlátozza az egyenlő bánásmód követelménye.

Az állásinterjú a munkaviszony létesítéséhez közvetlenül kapcsolódó eljárás, amelyre alkalmazhatók a munkajog alapelvei. A rendeltetésszerű joggyakorlás elve szerint a munka törvénykönyvében meghatározott jogokat és kötelezettségeket rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, teljesíteni. Nem elegendő, hogy valaki nem követ el jogszabálysértést, hanem az eljárásának meg is kell felelni az adott szabály rendeltetésének. Az egyenlő bánásmód követelményéből, a rendeltetésszerű joggyakorlás elvéből egyaránt következik, hogy az állásinterjún csak olyan kérdést lehet feltenni, amely a munkaviszony létesítése szempontjából lényeges tájékoztatást nyújthat, és nem sérti a munkavállaló személyiségi jogait. A munka törvénykönyve ebben a tekintetben egy kérdéskört nevesít: tilos a munkavállalót - a munkaviszony létesítésével összefüggésben - terhesség megállapítására irányuló vizsgálat elvégzésére, illetve erről szóló igazolás bemutatására kötelezni, kivéve, ha erre a munkaköri alkalmasság vizsgálata és véleményezése körében, jogszabály előírása alapján kerül sor.

Az esélyegyenlőségi törvény nem tartalmaz kifejezett rendelkezést az állásinterjún feltehető kérdésekről, azonban ezekre is megfelelően alkalmazni kell a közvetlen hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Az állásinterjún feltett kérdés akkor sérti az egyenlő bánásmód követelményét, ha annak eredményeként a munkavállaló valós vagy vélt tulajdonsága miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben levő személyhez vagy csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban. Ha a munkáltató az állásinterjún feltett, az egyenlő bánásmód követelményét sértő kérdésre adott válasz, vagy a válasz megtagadása miatt nem létesít munkaviszonyt a jelentkezővel, akkor ez közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül.

Önmagában egy vagy több, az egyenlő bánásmód követelményét sértő kérdés feltevése nem alapozza meg a közvetlen hátrányos megkülönböztetést. Csak akkor állapítható meg közvetlen hátrányos megkülönböztetés, ha a munkáltató intézkedése hátrányt okoz. A hátrány lehet a jogviszony létesítésének elmaradása, illetve a munkáltató összehasonlítható helyzetben lévő munkavállalóinál kedvezőtlenebb feltételek alkalmazása. Az is hátrány lehet, hogy a munkavállalóval családi körülményei miatt határozott idejű vagy próbaidős munkaviszonyt létesítenek, míg a többi felvett alkalmazottal határozatlan idejű munkaszerződést kötnek.

Mikor mentesül a munkáltató?

Az esélyegyenlőségi törvény szerint bármely munkáltató mentesülhet a felelősség alól, ha az állásinterjún elhangzott kérdés a munka jellege vagy természete alapján indokolt, és az alkalmazásnál számba vehető lényeges és jogszerű feltételre vonatkozik. Például ilyen lehet a munkavállaló egészségének és biztonságának védelme szempontjából feltett egészségi állapotra vonatkozó kérdés. A munkarend, munkaidő-beosztás, munkateher, a munka jellege vagy természete alapján indokolt lehet a munkavállaló terhelhetőségére, rugalmasságára vonatkozó kérdés is. Ez azonban nem irányulhat a családi körülményekre: hány gyermeke van, tud-e rendkívüli munkát vállalni stb.

Jogorvoslati lehetőségek

A munka törvénykönyve alapján a munkavállaló a munkaviszonyból származó igényének érvényesítése érdekében kezdeményezhet munkaügyi jogvitát. Ha a munkáltató az állásinterjúval összefüggésben megsérti az egyenlő bánásmód követelményét, akkor a jogaiban sértett fél munkaügyi jogvitát kezdeményezhet. A munkaügyi jogvita mellett a munkavállaló kezdeményezheti az Egyenlő Bánásmód Hatóság eljárását, valamint munkaügyi ellenőrzés lefolytatását.

A diszkriminatív kérdések - quasi-normaszerű kitételekkel, kérdőívekkel - miatt általánosságban a közérdekű igényérvényesítés joga alapján lehet fellépni. Ez azt jelenti, hogy a bíróság vagy a hatóság nem egyedi, konkrét személy kezdeményezésére vizsgálja ki a panaszt, hanem mivel a feltett kérdés a védett tulajdonsággal rendelkező nagyobb társadalmi csoportot érint, a sérelmet szenvedett csoport érdekében fellépő és az esélyegyenlőségi törvényben felhatalmazott szervek (ügyész, a hatóság, társadalmi és érdekképviseleti szervezet) kezdeményezésére jár el. Közérdekű igényérvényesítés esetén a kérelmező, felperes részéről elég a védett tulajdonsággal kapcsolatos diszkriminatív kérdésre, kérdőívre hivatkozni, a hátrány lehetséges bekövetkezését valószínűsíteni.