A közgazdasági Nobel-díjra idén a szervezetelmélet, az érdekérvényesítés és az árveréselmélet területén működő tudósokat tartják a legesélyesebbeknek, köztük egy Neumann János Díjas közgazdászt. A győztes kilétére hétfőn egy délután óra körül derül fény. Annak ellenére, hogy a jelöltek személye titkos, a díjat övező érdeklődés hatására a legvalószínűbb befutóknak tartott jelöltek esélyeiről azért lehet információkat szerezni. Ebben a kategóriában csak 1969-óta osztanak díjakat. Az eddigi összesen 58 (olykor megosztott) díjazott közül 44 amerikai volt, köztük az egyetlen magyar származású közgazdasági Nobel-díjas, John C. Harsanyi, aki 1994-ben kapta az elismerést a játékelmélet területén kidolgozott elemzésekért, két kollégájával megosztva.

 

 

Az idei évben a gazdasági Nobelre előzetesen leginkább esélyesnek tartott induló egy bizonyos Jean Tirole nevű francia úriember, aki "az ipari szervezetek és szabályozások" területén folytatott kutatásai miatt lehet érdemes a díjra. Főbb kutatási területei az ipari szervezetek és szabályozások, a szervezetelmélet, a játékelmélet, a bank- és pénzügyek és a makrogazdaságtan. Az ipari szervezetek elmélete című munkája alapvető szöveg, méltatói szerint a könyv nagy űrt tölt be az ipari szerveződés és az alkalmazott mikroökonómia témájában.

Az 54 éves Tirole tudományos igazgatóként dolgozik a Toulouse-i társadalomtudományi egyetem Institut d'Economie Industrielle intézetében, és tagja a párizsi CERAS nevű gazdaságszociológiai oktató és kutatóintézetnek is. Közgazdasági doktoriját 1981-ben szerezte a Massachusetts Institute of Technology-n (MIT), 1976-ban, és 1978-ban Párizsban mérnöki diplomát kapott.

A Neumann-díjas jelölt

Mielőtt 1991-ben Toulouse-ba helyezte székhelyét, a tengeren túlon, a MIT professzora volt. 1998-ban az Ökonometriai Társaság elnökének választják, 2001-től a European Economic Association (Európai Gazdasági Egyesület) elnöke. Tirole 1989-ben a Brüsszeli Szabadegyetem díszdoktora lett, 1993-ban megkapta a European Economic Association Yrjö Jahnsson díját, 1997-ben pedig a Floridai Egyetem közhasznú kutatóközpontjának Kiváló Szolgáltatás díját vehette át. 1993-tól az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia és az American Economic Association tiszteletbeli külföldi tagja.

Magyar szempontból számos elismerése közül kiemelésre érdemes a Rajk László Kollégium 1998-as Neumann János Díja. Számos egyetemen tanított meghívott előadóként, például Oxforban, Lausanne-ban, Tel Avivban vagy éppen Münchenben. Több mint száz cikket írt gazdasági és pénzügyi témában, valamint több könyvet.

Érdekérvényesítés és kereskedelmi politika

A Thomson a második legnagyobb sanszot Elhanan Helpman (61) és Gene Grossman (52) párosának adja, "a nemzetközi kereskedelmi és gazdasági növekedéshez való hozzájárulásuk miatt". Több alapvető munkát együtt jegyeznek, például az érdekcsoportok és kereskedelmi politikák kapcsolatát kutató tanulmányuk ("Interest Groups and Trade Policy"). Ez a művük széles körben elismerésre tett szert, és úttörő elméleti munkának számít a gazdasági érdekcsoportok politikai döntéshozatalt befolyásoló gyakorlatának vizsgálatában. A speciális érdekpolitikákról ("Special Interest Politics") szóló könyvük - amelyben a fentihez hasonló kérdéseket feszegetnek - szintén határkőnek számít.

Az érdekcsoport olyan szervezet lehet, amelyik szavazók meghatározható csoportja nevében lép föl: a két szerző azt kutatja, hogyan érvényesítik erejüket és befolyásukat egy demokratikus politikai szférában, illetve hogyan állnak kölcsönhatásban a csoportok és a gazdaságpolitika. Közös munkát jegyeznek a világgazdaságban tapasztalható kiszervezésekről, a nemzetközi termelés és a vezetői ösztönzések kapcsolatáról, és más szerzők mellett a multinacionális cégek optimális integrációs stratégiájáról.

 

Forrás: MTI

 

Az izraeli Helpman a Tel Aviv Egyetemen és a Harvardon végezte közgazdasági, statisztikai tanulmányait, jelenleg mindkét intézményben professzor. Vendég előadóként megfordult a kaliforniai Berkeley Egyetemen, a Harvardon, a MIT-en és a jeruzsálemi Héber Egyetemen, rövidebb ideig Stockholm, Bologna, Bécs, Milánó, Tokió, Amszterdam és Sydney egyetemein is tanított. Számos elismerése között megtalálható az American Economic Association elnöki posztja (1989-1991), az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tiszteletbeli elnöki tagsága (1993 óta), vagy például az Európai Tudományos és Művészeti Akadémiai tagság (2004 óta). Az European Economic Association tagjának választotta, ahogy az Indiai Ökonometriai Társaság is. Gazdasági kiadványok szerkesztője, több intézmény tanácsadó testületének tagja. Közel másfél száz cikket publikált, tucatnyinál több könyvet írt.

Az amerikai Grossman a Yale-en és a MIT-en végezte tanulmányait, jelenleg a Princeton Egyetem professzora. Kutatási területe a nemzetközi kereskedelem, azon belül is a kutatásigényes iparágak nemzetközi versenyképességének meghatározói; az Egyesült Államok és a fejlődő országok kereskedelmi politikája; valamint a korszerű kereskedelmi elvek politikai befolyásolása. Nagy jelentőségű az Elhanan Helpmannal közösen írt munkája, az "Innováció és növekedés a globális gazdaságban" című, ahogyan gyakran idéznek az észak-amerikai szabad kereskedelmi alku várható gazdasági hatásairól írt könyvéből is. Vendég előadóként Hongkong, Koppenhága, Toulouse, London, Milánó, Jeruzsálem, Stockholm, Tel Aviv egyetemein tanított, de megfordult a kaliforniai Berkeley-n is. Tagja egyebek mellett az Ökonometriai Társaságnak, az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiának, a kanadai és az amerikai gazdasági szövetségnek és még számos gazdasági társaságnak. Egyéb elismerései mellett 2002-ben a legjobb könyvért járó díjat kapta az amerikai politikatudományi szövetség gazdaságpolitikai szekciójától; gazdasági tárgyú folyóiratok szerkesztőjeként is ismert. 

Árverés-elmélet és licitálási stratégiák

A Thomson Scientific szerint a harmadik legesélyesebb jelölt Robert B. Wilson és Paul R. Milgrom duója, akik "az árverések mechanizmusának elméleti és gyakorlati kutatásában" végzett munkájukért esélyesek a Nobel-díjra. Az aukciók tudománya alapvető fontosságú a jól működő piacok megértéséhez.

Robert B. Wilson a Stanford Egyetem professzora. Tanulmányait a Harvardon végezte, közgazdasági díszdoktor a Norvég Gazdasági Iskolában, a Chicagói Egyetemen a jogtudományok díszdoktora. Szakterületei a piactervezés, az árképzés, a tárgyalások és az ipari szervezetek, valamint a gazdaság és az információáramlás kapcsolatának vizsgálata. Szakértője a játékelméletnek és annak alkalmazásának. Részt vett árverések tervezésében és versenyképes licitálási stratégiák kidolgozásában az energia és a kommunikációs szektorban, valamint újító árképzési sémák megtervezésében is közreműködött.

Játékelméleti munkássága részeként foglalkozik a béralkuk, a sztrájkok és az egyezkedő tárgyalások elméletével. Alapvető tanulmányokat jegyez a "predatory pricing" (nagyméretű árfolyamcsökkentés az értékpapíroknál a piaci részesedés növelésére) hatásairól, az árháborúkról, és egyéb versenyképességi konfliktusokról. Több, mint 100 cikket, és számos könyvet publikált, társszerkesztője több folyóiratnak. Választott tagja a Nemzeti Tudományos Akadémiának, tagja az Amerikai Gazdasági Szövetségnek, és az Ökonometriai Társaságnak is tanácstagja. Több magáncégnél is tevékenykedett, az áramtőzsde kialakításában is közreműködött, emellett tanácsadóként számos intézmény ad véleményére, így a kaliforniai áramtőzsde, a kanadai versenyhivatal és több ország energiahivatala is.

John C. Harsanyi

Paul R. Milgrom szintén a Stanford Egyetem professzora, tagja a Nemzeti Tudományos Akadémiának, az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiának, az Ökonometriai Társaságnak, valamint a Stockholmi Közgazdasági Iskola tiszteletbeli doktora. Tanulmányait a Michigan és a Stanford Egyetemen végezte. A közgazdaságtan számos területén tevékenykedik, így az árverések, az ösztönzési elméletek, az ipari közgazdaságtan, a gazdaságtörténet és a játékelméletek tartoznak szakterületéhez. Leginkább az árverések elméletében, az árverések megtervezésének gyakorlatában és az árképzési stratégiák területén folytatott munkássága miatt ismert.

Kutatói pályája 1978-as doktori disszertációjával indult, amelyet Robert Wilson keze alatt írt. Fontos szerepet játszott az USA Szövetségi Kommunikációs Bizottsága számára kidolgozott aukciós tervezésben Robert Wilsonnal közösen, amit aztán tucatnyi más területen is példaértékűnek tartottak és alkalmaztak. Tanácsadóként részt vett például a Google tőzsdei bevezetéssel egybekötött részvénykibocsátásában, a Yahoo hirdetési piacterének megtervezésében, de a mexikói privatizációs árverések megtervezésében is. 2004-es könyve, amely az aukcióelmélet gyakorlatba ültetéséről szól ("Putting Auction Theory to Work"), rögvest nagy sikert aratott vezető közgazdászok körében. Tagja a Számítógépes Kutatások Nemzetközi Társaságának, amely gazdasági elemzéseket készít üzleti szaktanácsadás keretében.