Egyre kevésbé tarthat be a munkaadó

2008.02.03. 11:01

A Munka Törvénykönyvének a szabadság kiadására vonatkozó rendelkezései módosítása nyomán jelentősen javultak a munkavállalók érdekérvényesítési lehetőségei. A változásokkal a munkaválallók nyertek, ezután például nem lehet akár a következő év végéig is eltolni a szabadság kiadását.

Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta a szabadság kiadásának eltolását a következő évre a munkáltató gazdasági érdekére hivatkozással, vagy kollektív szerződés rendelkezése alapján. A tavaly március 31-ig hatályos szabályozás szerint a munkavállaló az alapszabadság egynegyedével rendelkezhetett szabadon, munkáltatója pedig a fennmaradó háromnegyed részt akár át is csoportosíthatta a következő évre. Az átcsoportosított részt pedig a következő év június végéig, vagy kollektív szerződés rendelkezése alapján akár december végéig ütemezhette át.

Tavaly április 1-el módosult a Munka Törvénykönyve, így kivételesen fontos gazdasági érdekre hivatkozva csak az alapszabadság egynegyedét lehet az esedékesség évét követő évben kiadni, mégpedig a következő év március 31-ig, kollektív szerződés szerint pedig június 30-ig. Tehát igyekezniük kell a munkáltatóknak, a 2007-ről maradt szabadságot 2008. március 31-ig ki kell adniuk a dolgozóknak.

Kivételesen fontos gazdasági érdeken a rendes szabadság kiadásával kapcsolatos, munkaszervezéstől független olyan körülményt ért a törvény, amely a munkáltató gazdálkodását meghatározó módon hátrányosan befolyásolja. Ilyen indokra azonban nem hivatkozhat a munkáltató, ha a rendes szabadság a gazdasági érdek sérelme nélkül kiadható lett volna az esedékesség évében. Ez a törvényi meghatározás meglehetősen "gumi-jellegű", konkrét esetben a munkaügyi felügyelők vagy a munkaügyi bíróság döntheti el, hogy jogos volt-e a szabadság átvitele a következő évre.

Három napra el lehet menni

Az új szabályozás értelmében a munkavállalónak lehetősége van arra, hogy három nap szabadságot akár azonnali bejelentéssel igénybe vegyen, ha valami miatt sürgősen kell intézkednie. Ilyen lehet például betegség, baleset, haláleset vagy akár betörés. Főszabály szerint ugyanis az alapszabadság egynegyedével a munkavállaló szabadon rendelkezik, de 15 nappal a tervezett szabadság előtt be kell jelentenie munkáltatónak, hogy kiveszi majd a szabadságát. A 15 napos határidő betartása alól mentesít a fenti módosítás.

Egyértelművé vált a szabadság kiadására vonatkozó igény elévülésének szabályozása is. Eszerint a munkavállalónak a szabadság természetbeni kiadására mindaddig igénye van, amíg a szabadság természetben kiadható, tehát a munkaviszony megszűnéséig. Amennyiben a munkáltató nem adja ki a törvényben előírt határidőben a szabadságot, ez nem eredményezi a szabadság elvesztését.

Erősebb lett a felmondási védelem

Szintén tavalyi módosítás, de kevesen tudják, hogy jobb helyzetbe kerültek azok a dolgozók, akinek a munkáltatóját felszámolják, amíg ők táppénzen vagy gyesen vannak otthon. A módosítás előtt ugyanis gyakran előfordult, hogy mire visszamentek volna dolgozni, se cégük, se munkabérük, se végkielégítésük nem volt.

A gyakorlat ugyanis az volt, hogy ha a felszámoló az esedékessé vált bérköveteléseket nem tudta kielégíteni, a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészéből volt köteles támogatást kérni. Azoknak a munkavállalóknak a bérkövetelése ebben az eljárásban azonban nem volt érvényesíthető, akiknek a bér kifizetése a felszámolási eljárás befejeződését követően vált esedékessé. Ezek a munkavállalók pontosan azok voltak, akik a felszámolási eljárás alatt felmondási védelem alatt álltak (általában táppénzes állomány, vagy gyes miatt).

Ők a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének jogcíme miatt járó átlagkeresetüket és végkielégítésüket akkor érvényesíthették, amikor a bíróságnak a munkáltató megszűnését megállapító végzése jogerőre emelkedett. A felszámolási eljárás ebben az időpontban azonban már lezárult, a felszámoló által elkészített záró vagyonmérleget a bíróság már elfogadta, a felszámoló megbízatása és a munkáltató megszűnt. Ebből következően nem volt lehetőség arra, hogy a felszámoló a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészéből támogatást igényeljen és a felmondási védelem alatt álló munkavállalóknak kifizesse.

Ezt a hiányosságot pótolta a törvénymódosítás. A felmondási védelem alatt álló munkavállalóknak a felszámolási eljárás befejezésekor esedékessé váló bérkövetelését - amennyiben annak kifizetésére nincs elegendő fedezet - a felszámoló most már köteles a munkavállaló külön igénybejelentése nélkül a záró vagyonmérleg elkészítését megelőzően a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészéből igényelni, és a munkavállalónak kifizetni. Tehát a munkavállalónak igényelnie sem kell a kifizetést, a felszámoló a jogszabály alapján köteles intézkedni.

KAPCSOLÓDÓ CIKK