Már a jövőt építik az olajdollárokból

Az energiaárak elszállása nyomán a nagy olajtermelő országok egyike-másika a jövőjét is bebiztosítja, a petrodollárok jelentős részét állami alapokban parkoltatják. Oroszország a nemrég lezajlott válságból okulva képez jelentős tartalékokat, Norvégia pedig már az olajforrások elapadására gondolva tartalékol. Vannak persze szélsőséges példák is, Venezuela fegyverekre és szociális ellátásra költi az extrabevételeket.

Amellett, hogy az olaj- és gázüzletből sokan elképesztően megszedték magukat Oroszországban (is), természetesen az orosz állam is hatalmas bevételre tesz szert e szegmensből. Az energiaárak emelkedése nyomán a devizatartalék 1999 és 2007 között majdnem negyvenszeresére, 470 milliárd dollárra nőtt, és ma a világon a harmadik legnagyobbnak számít.

Ezt az tette lehetővé, hogy az exportőrök listáján az ország a két legfontosabb energiahordozó tekintetében egyaránt dobogós helyen áll. Jelenlegi ismereteink szerint Oroszország területén van a Föld legnagyobb gáztartaléka, olajból pedig a nyolcadik legnagyobb készlet.

Tanultak a válságból

A jelek szerint az oroszok igyekeznek okosan sáfárkodni a befolyó olajpénzekkel. Az 1998-as válság után néhány évvel, a történtekből tanulva, létrehozták a Stabilizációs Alapot, amelynek alapvető funkciója, hogy tartalékot biztosítson az olajár esetleges újabb váratlan és drasztikus csökkenésének esetére.

Azóta efféle veszéllyel távolról sem kellett számolni. Amikor 2005-ben az alap egyenlege átlépte az előre meghatározott, 500 milliárd rubeles határt, a többlet zömét a külföldi államadósság visszafizetésére, kisebb részét pedig az orosz nyugdíjalap hiányának csökkentésére fordították.

A tendenciát látva 2007 tavaszán Vlagyimir Putyin akkori elnök arra biztatta a kormányt, hogy az alapba befolyó olajjövedelmet ne csak külföldi értékpapírokba fektessék, hanem vásárolják olyan sokat ígérő hazai vállalatok részvényeit, mint a Gazprom és a Rosznyeft. Az esetleges inflációtól való félelem miatt korábban esze ágában sem volt a kormánynak így cselekedni. Putyinnak feltehetően az adta a - Szingapúrban és Abu-Dzabiban jól ismert - ötletet, hogy a két állami tulajdonú óriásvállalat részvényei akkor éppen veszítettek az értékükből, illetve az egész moszkvai tőzsde rossz passzban volt.

A norvég példa

A 2006-os adatok szerint Norvégia exportjának 58 százalékára rúg az olajkivitel. Európa egyik leggazdagabb országában azonban nem kell sem az államadósság mérséklésére, sem az ország rendbe tételére fordítani a kitermelésből befolyó rengeteg pénzt. (Az összegek érzékeltetésére legyen elég annyi: van olyan északi-tengeri fúrótorony, amely havonta félmilliárd dollár profitot termel). A politikusok ezért 1995-ben úgy döntöttek, a haszon körülbelül háromnegyedét nem költik el, hanem egy elkülönített alapban tartalékolják, mondván, e bevételek egyszer elapadnak majd, és az akkori generációknak jól jön majd a félretett pénz.

Idén januárban 384 milliárd dollár pihent az alapban, ami a 4,74 milliós népességre vetítve fejenként 81 ezret jelent. Arra is figyelnek, hogy az alap pénzét ne fektessék olyan cégek részvényeibe, amelyek tevékenysége morálisan megkérdőjelezhető. A "globális etikai feketelistára" nukleáris fegyverek gyártásával (BAE Systems), súlyos környezetkárosítással (DRD Gold), illetve az emberi és munkavállalói jogok megsértésével (Wal-Mart) is fel lehet kerülni.

Veszélyes lehet a függőség

Az olajpénzeket tehát meglehetősen kreatívan és hosszú távú gondolkodásra utaló módon használják fel, de az ezekre való hagyatkozás az óvatosság ellenére hordoz magában veszélyeket. Az OECD szerint az árutőzsdei árfolyamok szárnyalása nélkül az elmúlt években 2-3 százalékkal alacsonyabb lett volna az orosz GDP-növekedés, a Világbank pedig arra figyelmeztet, hogy az ország gazdasága komoly kockázatokkal néz szembe a folyamat megfordulása esetén.

A Világbank nemrég megjelent elemzése rámutat, hogy a fiskális bevételeken belül az olajból származók egyre nagyobb részt képviselnek: a 2000-es 10 százalékhoz képes ma már 30 százalékot. Az olaj pedig a teljes export 60 százalékát teszi ki, vagyis a források diverzifikálása helyett az ország egyre inkább egyetlen fajtától függővé válik.

Vannak persze sokkal keményebb függők, például Venezuela, ahol Hugo Chávez elnök az olajdollárok nélkül aligha tudná fenntartani rendszerét. A Dél-Amerika egyik legnagyobb készletét birtokló ország éves költségvetésének nagyjából a fele, GDP-jének pedig az egyharmada a fekete aranyból származik, az exportból pedig 80 százalékot tesz ki.

Chávez fegyverkezik és jótékonykodik

Az elmúlt évek drágulásának hála, az állami olajtársaság (PDVSA) évente 6-8 milliárd dollárt költhet oktatási, közmunka- és szociális programokra. Ez utóbbin egyebek mellett az ingyenes orvosi ellátás bővítését, élelmiszerek és háztartási gépek akciós árusítását kell érteni.

Az Amerika-ellenességét fennen hangoztató rezsim, úgymond, a honvédelmet sem hanyagolhatja el, így a PDVSA évente körülbelül hárommilliárd dollárt áldoz hadserege korszerűsítésére. Az Oroszországgal kötött megállapodás nyomán 2006-ban futott be az első, 100 ezer darabos Kalasnyikov-szállítmány, és hamarosan vadászrepülők is érkeznek.

Chávez ugyanakkor szeret jótékonykodni a határokon túl. Folyósított segélyeket Uruguay és Bolívia szegényebb régióinak, több országban indított ösztöndíjprogramot, Jamaicában útfelújításhoz járult hozzá - összesen több százmillió dollár értékben. A kritikusok szerint eközben a hazai infrastruktúra javítására, illetve azon belül az olajkitermelő technológiák fejlesztésére nem jut elég pénz.

Az arabok igyekeznek több lábon állni

Az Öböl menti országokban leginkább óriásbefektetésekbe áramlik a pénz, akár tudatos stratégia eredményeképpen. Az Institute of International Finance adatai szerint Szaúd-Arábia, Bahrein, Kuvait, Katar, Omán és az Egyesült Arab Emírségek 2007-ben összesen 381 milliárd dollárra tett szert olaj-, további 26 milliárdra pedig földgáz-értékesítésből - írta meg nemrég a Napi Gazdaság.

A leglátványosabb fejlesztések Dubajban, az Emírségek legnagyobb városában zajlanak. Négy éve a kormányzat úgy döntött, a gazdaság (mely korábban egyoldalúan az olajexportra rendezkedett be) két fő tartópillére a turizmus és a szolgáltatószektor lesz. Az ingatlanárak ezért megugrottak, Dubaj és környéke a világ egyik leggyorsabban növekvő gazdasági zónája lett, bár a magas infláció sok gondot okoz - írta a Napi Gazdaság.