Míg az amerikai jegybanki intézmény hajlana arra, hogy az inflációt - a fenyegető recesszióval szemben - kisebb veszélynek tartsa, és folytassa a laza monetáris kurzust, addig az EKB esetleg kétségbeesett lépésekre szánja el magát a (jelenleg 3,7 százalékos) drágulás gyorsulása láttán, és tovább emeli a - máris érezhető lassuláshoz képest - amúgy is magas kamatszintet.
Ha Frankfurt szigorít, akkor egy ponton túl súlyos recesszió szakadhat Európára, amit az unió legerősebb államai és térségei valahogy el tudnak viselni, a halmozódó feszültségek azonban a perifériákon - azaz a földközi tengeri térségben és még inkább az új tagállamokban - súlyos megrázkódtatásokat válthatnak ki - áll a Világgazdaságban.
A Morgan Stanley három közgazdászának (Eric Chaney, Carlos Caceres és Pasquale Diana) tanulmányát ismertetve a Telegraph rámutat, hogy meglévő kamatkülönbségen felül az EU egységes valutájának folytatódó drágulása is bénítóan fog hatni Európára, főleg annak folytán, hogy az euró immár nemcsak a dollárral, hanem a jennel és a jüannal szemben is felértékelődik. Az erős valuta pedig rosszabb exportfeltételekkel jár az euróövezet országai számára.
További problémákat okozhat, hogy amennyiben a Fed nem az inflációt tekinti első számú kockázatnak és továbbra is 2 százalékon tartja a kamatot, az a dollár további gyengüléséhez, ezen keresztül pedig még magasabb olajárhoz vezethet. A helyzet tehát az Egyesült Államok számára sem rózsás.