Grúzián múlhat az EU energiaellátása

Vágólapra másolva!
Grúzia esetleges összeomlása után az EU kiszolgáltatottá válhat az orosz Gazpromnak, a világ legnagyobb gázipari vállalatának. A transzszibériai vasúthálózat konkurens nélkül bonyolíthatja majd az eurázsiai szárazföldi kereskedelmet és egy fontos, Oroszországot elkerülő olajvezetékre is ráteheti a kezét a Kreml.
Vágólapra másolva!

A grúz-orosz fegyveres konfliktus tétje sokkal nagyobb annál, hogy a dél-oszétok melyik országhoz tartoznak. Az észak-oszétok egyébként az Orosz Föderáció részét alkotják, a déliek pedig elvileg Grúziához csatolt vidéken laknának, ám ezt a térséget ténylegesen (de facto) az oroszok ellenőrzik a kilencvenes évek elejétől.

Az oszétok problémája aligha érdekelne sokakat, hiszen a Kaukázus vidékén legalább annyi a megoldatlan nemzetiségi vita, mint például a Balkánon vagy a Közel-Keleten. Hegyi-Karabah miatt Azerbajdzsán és Örményország áll vitában 1988 óta, az oszétok, az adzsárok és az abházok pedig az Orosz Föderációt és Grúziát állítják szembe, és akkor még nem említettük a csecseneket, akik a kilencvenes években és a 2000-es évek elején vívtak függetlenségi harcokat a Kaukázus északi oldalán.

Kikötővárosokért is folyik a küzdelem?

A formálisan Grúzia részét képező Abházia fontos fekete-tengeri kikötővárosokkal rendelkezik, köztük Szuhumival. Ez a szakadár köztársaság Grúziától gyakorlatilag az 1992-es orosz beavatkozás után függetlenítette magát, és Moszkva de facto ellenőrzése alá tartozik, akárcsak Dél-Oszétia. Vitatott Adzsária szakadár államának helyzete is, a stratégiai fontosságú fekete-tengeri kikötővel, Batumival együtt.

Néhány leegyszerűsítő vélemény szerint az olajról szól a mostani konfliktus, mármint arról, hogy Moszkva megakadályozza az azeri olaj kijutását a Kaszpi-térségből a Fekete-tengerre, és így megnyíljon az út a Földközi-tenger és az EU felé.

Ennél azonban sokkal, de sokkal nagyobb a tét. Grúzia azért fontos Moszkvának, mert a kaukázusi állam olyan orosz ősellenséggel fogott össze, mint Törökország, és olyan államok számára kínál szárazföldi, vasúti kapcsolatot Európa felé, mint a közép-ázsiai volt szovjet köztársaságok és - ne feledjük a leghatalmasabb vetélytársat - Kínát.

Kazah és türkmén érdekek

Ám Közép-Ázsia számára az egyetlen lehetséges, Oroszországot kikerülő szárazföldi út Európa felé a Kaukázuson és Grúzián át vezet. Kazahsztán és Türkmenisztán a Kaszpi-tenger keleti partjáról már régóta szállítanak hajón termékeket Azerbajdzsánba, a nyugati partra, de innen csak Grúzián lehetne a türkmén gázt, a kazah olajat és gabonát Oroszország kikerülésével továbbítani.

Nem véletlen, hogy Grúzia tavaly elkezdte annak a Baku-Tbiliszi-Kars (ez utóbbi egy török város a grúz határ közelében) vasútvonalnak a kiépítését, amely óvatosan körbekerüli a Moszkva-barát Örményországot, és összeköti Azerbajdzsánt Törökországgal.

Vagyis szárazföldi kapcsolatot teremtenek a grúzok a két török nyelvű állam között, amelyeket olajvezeték is összeköt immár Grúzián át. (Baku és Kars között egyébként nemrég indult közvetlen légijárat is, amelyet az azeri Turan Air üzemeltet.)

Forrás: [origo]
Grúzia (Georgia) három szakadár tartománya: Adzsária, Abházia és Dél-Oszétia

Abdullah Gül török államfő mondta nemrégiben, hogy a Baku-Tbiliszi-Kars vasútvonal Londont köti össze Kínával. Mások egyszerűen a modern selyemútnak hívják ezt a vonalat, amely az orosz transzszibériai vasútvonal legfőbb konkurense lehet. Kazahsztán például máris hatalmas gabonatárolókat alakít ki Bakuban, Azerbajdzsán fővárosában, ahonnan a félig-meddig kész vasútvonal Tbiliszin, Grúzia fővárosán át a törökországi Kars felé veszi majd útját.

Kazahsztán olajkikötőjéből, Aktauból már most is szállít Azerbajdzsánba vízi úton energiahordozókat, és Türkmenisztán is képes lehet arra, hogy Bakuba exportáljon gázt. A mostani konfliktus miatt azonban Kazahsztán leállította az olajszállítást azon a vezetéken, amely Batumi kikötőjébe irányult. Batumi adzsár területen van, tehát oroszok ellenőrzik, de elvileg Grúziához tartozik.

Oroszok és kurdok célpontja az olajvezeték

A már említett azeri-grúz-török olajvezetéket - amely Bakuból, Azerbajdzsán fővárosából Tbiliszin át Ceyhan török kikötőig vezet - Törökországban nemrégiben kurd terroristák felrobbantották. Ám az orosz támadások, amelyek Grúziát érték az elmúlt napokban, szintén részben ezt a csővezetéket célozták, és így a létesítmény grúz szakaszán is komoly károkat okoztak, éppen a Fekete-tengeri kikötő, Poti közelében.

Azerbajdzsán ezért leállította azokat az olajszállításokat is, amelyek Szuhumi és Kulevi kikötőjéből zajlottak. Kulevi mindvégig grúz fennhatóság alatt maradt a Szovjetunió összeomlása óta, Poti kikötőjétől nem messze. Potinál rongálták meg az oroszok a Baku-Tbiliszi-Ceyhan olajvezetéket. Szuhumi viszont abház (azaz orosz befolyású) területen fekszik.

Amerikai érdek is az olajvezeték működése

A Kuleviben lévő olajterminált nemrégiben megvásárolta az azeri Socar olajtársaság, amely 200 ezer hordó olajat exportált innen. Az amerikai mamutcég, a Chevron a Kazahsztánban lévő tengizi olajmezőről éppen idén tervezett 2 millió tonna olajat kiszállítani Kulevin keresztül.

Tengizből olajvezeték irányul az orosz Novorosszijszkba, az orosz hadiflotta egyik legfontosabb bázisára. Erről a vezetékről komoly vita folyik Oroszország és Kazahsztán között, amibe a magyar Mol is beleszólhat egyes hírek szerint. (Erről részletesebben lásd keretes írásunkat.) Oroszországnak tehát érdeke az, hogy továbbra is Novorosszijszkból, és ne Kuleviből exportálják a kazah olajat.

Nem véletlen tehát, hogy Oroszország az utóbbi napokban blokád alá vette Grúziát a Fekete-tengeren (bár az abházok és az adzsárok révén már korábban is fontos bázisokat tartottak ellenőrzésük alatt), miközben a légi forgalmat már 2006 óta korlátozták a két ország között.