A lisztharmatveszély mellett a növekvő borimport is aggasztja a magyar termelőket, akik a tavalyinál nagyobb termésre számítanak az idén. Az erős forint is sújtja a kivitelt - írja a Napi Gazdaság.

A szüret a korai fajtákkal már az augusztus 20-a előtti héten megkezdődött és jelenleg úgy tűnik, a tavalyinál 20 százalékkal nagyobb termés várható - mondta a lapnak Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának (HNT) főtitkára.

Idén akár 3,5 millió hektoliter felett is lehet az újbor mennyisége, ám ha az időjárás csapadékosra fordul, a lisztharmatfertőzések még jelentős terméskiesést okozhatnak. A 2008-ra várt termés nem számít kiemelkedőnek, hiszen hárommillió hektoliter a belföldi piacon elkel, 600-700 ezer hektoliter pedig különösebb nehézségek nélkül exportálható.

A borászok szerint ugyanakkor az import ma már aggasztó mértékű, a 260 ezer hektoliter behozatal túl van azon a szinten, amelyet választékbővítésnek lehet tekinteni. Míg az áruházak polcain gyakran feltűnő dél-amerikai borokkal szemben nincsenek ellenérzéseik, addig a leginkább piaczavarónak az olcsó olasz tömegborokat tartják, amelyekből a magyar adatok szerint 120-140 ezer hektoliter érkezhet.

Mivel direkt piacvédelemre nincs lehetőség, a borászok egyetlen dologra apellálhatnak: azt kérték a szaktárcától, hogy vizsgálják meg a behozott készleteket, illetve a forgalomba hozatali szabályok betartását. Nem biztos ugyanis, hogy a forgalmazók minden esetben feltüntetik az értékesített bor külföldi eredetét vagy befizetik a forgalomba hozatali járulékot.

A hegyközségek gyanakvásának az az alapja, hogy olasz adatok szerint félmillió hektoliter bor jut a magyar piacra - a látványos differenciára pedig egyelőre nincs magyarázat.

A szakemberek szerint Magyarország adottságai a fehérboroknál jobbak, mint a vörösöknél. Egyrészt ugyanis a kékszőlőkből világszerte túltermelés van, másrészt a fehéreknél versenyképesek a világfajták (sauvignon blanc, chardonnay, rajnai rizling) és a magyar specialitások (cserszegi fűszeres, olaszrizling, furmint, hárslevelű) egyaránt.

A külpiaci lehetőségek ugyanakkor romlottak, mivel a kilencvenes évek közepe óta Magyarország nem áldozott érdemben marketingre, miközben a verseny élesebb lett, ráadásul az erős forint is inkább a behozatalt segíti.

Az ár- és minőségi kategóriáknál volt némi előrelépés, egyes termékek már a közepes árfekvésben versenyeznek, ezzel együtt sokkal nehezebb magasabb polcra kerülni, mint új piacra betörni.
Ráadásul a nemzetközi piacokon nemcsak az árak, hanem a szolgáltatások is versengenek, azaz épp úgy fontos a marketingaktivitás, a promóció, az egységes megjelenés, mint a vendéglátósok beutaztatása és a szakújságírók megnyerése. Az ilyen eszközöket eddig csak szőrmentén alkalmazta Magyarország, de a forgalomba hozatali járulékból képződő marketingalap segítséget jelenthet majd.