Magyar módszerrel osztják szét a 700 milliárd dollárt

A magyar származású Nobel-díjasnak, a játékelmélet továbbfejlesztőjének gondolatait is felhasználhatja az amerikai kormány, amikor 700 milliárd dollárt költ el a megrendült helyzetű bankok kisegítésére. John C. Harsanyi, azaz Harsányi János ötleteit - amelyek Németországban például nem váltak be - már korábban is felhasználták a különböző államok, elsősorban olyan aukciók lebonyolításakor, ahol a résztvevők korlátozott információkkal rendelkeztek az árverésre felkínált tételekről.

Itt találja a válsággal kapcsolatos összes hírt!

Harsányi módszere most is adekvát, hiszen jelenleg a világon senki sem tudja, hogy mennyibe kerülnek azok az értékpapírok és rossz hitelek, amelyeket az amerikai kormány akar megvásárolni a pénzintézetektől. Teljesen befagyott hitelekről és "kiszáradt" értékpapírpiacokról van szó, amelyeket mesterségesen kell most újjáéleszteni. Itt piaci árak jelenleg egyáltalán nincsenek, annyira rizikós befektetéseket és kölcsönöket érint a kormányzati mentőakció.

A bankok veszteségeit is nagyon nehéz megbecsülni, mert a strukturált hiteltermékek (több tényezőtől függő értékpapírok, jelzáloghiteleken alapuló kötelezettségek és úgynevezett swapok, csereügyletek) árát általában modellekkel lehet nagyjából meghatározni. Ezek ugyanis egyedi termékek, amelyek nagy része sem másodlagos piaccal, sem historikus áralakulással nem rendelkezett. Vagyis a kibocsátókon kívül senki sem kereskedett ilyen papírokkal elég nagy tömegben és elég régóta ahhoz, hogy olyan stabil áralakulásokról beszélhessünk, mint a tőzsdéken vagy az árutőzsdéken.

Borzasztó kifejezések: CDO és CDS

A hitelválság idején bedőlt bedőlt jelzálogkölcsönök és az ilyen rossz hitelekhez kötött értékpapírok, illetve ügyletek közül a két legismertebb a CDO és a CDS (ezekről keretes írásainkban olvashatnak részletesen). Általánosságban elmondhatjuk, hogy a CDO-k több jelzáloghitelt egyesítenek egyetlen értékpapírban.

Miután a papírokat fedező hitelek többnyire bedőltek, az összes CDO árfolyama összeomlott, senki sem akart a továbbiakban ilyeneket venni, még akkor sem, ha esetleg - véletlenül - olyan természetes személyek hiteleiről van szó, akik rendesen fizetik a törlesztőrészleteiket. A kiszámíthatatlan partnerkockázat miatt a bankok nem voltak hajlandóak hitelezni egymásnak sem, így a bankközi piac kiszáradt, vagyis nem, vagy alig volt rajta pénzmozgás.

A közgazdaságtanból jól ismert jelenség, hogy a "rossz pénz kiszorítja a jó pénzt", valahogy ez történt a CDO-piacon is, csak itt a rossz CDO-k uralma azt jelentette, hogy a piac teljesen meghalt. Hasonló történt a nem teljesítés esetére kötött biztosításokkal, a CDS-ekkel is.

A CDS-ekkel (credit default swapokkal) eredetileg éppen arra jöttek létre, hogy ha a hitelt (credit) nem fizetik vissza (default), akkor ennek az ügyletnek a kockázatát egy csereügyletben (swap) lehessen mérsékelni. Ám itt is az történt, hogy a jelzálogválság kezdetén egyre több kölcsön dőlt be, így a CDS-piac is bizonytalanná vált: senki nem tudta, hogy a partnere által felkínált CDS mennyit ér, mennyi a bebukott hitel mögötte.

Hogyan jön ide a fegyverkezési verseny?

Harsányi János a hatvanas években dolgozta ki az ilyen "áruk", pontosabban a "tökéletlen információk" játékelméleti megalapozását. A magyar származású tudós eredetileg nem piaci ügyletek miatt kezdett foglalkozni ilyen kérdésekkel, hanem a hidegháború idején az Egyesült Államokat segítette a Szovjetunióval folytatott leszerelési tárgyalásokon. Minthogy egyik szereplő sem tudhatta, mire készül és milyen eszközökkel rendelkezik a másik, tökéletlen információjú játékoknak minősíthetők az ilyen tárgyalások.

A Magyarországon többszörösen üldözött, Ausztráliában egy ideig gyári munkásként dolgozó, majd Amerikában Nobel-díjat kapó Harsányi kutatásait végül is az állami és magánszféra találkozásakor, az úgynevezett állami aukciók lebonyolításakor használják a leggyakrabban. Ilyen például a tengeri olajmezők kiosztása, vagy például a mobiltelefon-frekvenciák odaítélése.

Amerikában ezek nagy sikereket hoztak, de például amikor a 2000-es évek elején a német kormány lebonyolította a mobilfrekvencia-tendereket, a Harsányi munkássága alapján kidolgozott licitálási szabályok olyan magasra tornázták fel a licencdíjakat, hogy egyes cégek helyzete megrendült, és végül az államnak engednie kellett a bevételekből.

Fordított aukciók

Most az amerikai kormány hasonló aukciókra készül, miután a kongresszus jóváhagyta a 700 milliárd dolláros bankmentő csomagot. Várhatóan fordított aukciókat bonyolítanak majd le, ahol lefelé mennek a licittel. Az eljárás végén az állam tesz majd ajánlatot a felkínált eszközök egy csoportjára - várhatóan jelzáloghitelekkel fedezett étékpapírokra - és a végső árat az fogja meghatározni, hogy hány bank kívánja eladni eszközeit, befektetéseit.

A Harsányi-féle licitek ugyanis nem is elsősorban a felkínált árverési tételek önmagukban vett értékét veszik figyelembe. Ilyen érték nincs is általában, hiszen befagyott piacokról, mélytengeri ismeretlen olajkészletekről vagy nem is létező mobilszolgáltatásokról van szó. Éppen ezért a játékban (árverésen) résztvevő szereplők magatartásától függenek majd a végső árak.

A New York Times szerint nemcsak ilyen bonyolult licitek révén szerzi majd meg az amerikai állam a bankok rossz hiteleit és értéktelen értékpapírjait. Ha csak hitelekről van szó, az állam direkt tárgyalásokba is belemehet a bankokkal, és egyedi megállapodásokat köthet velük.

A CNN ezért idézett olyan szakértőket, akik úgy gondolják, hogy a komplikált tenderek csak több hónap múlva éreztethetik a hatásukat a piacon, az egyedi megállapodások viszont akár már heteken belül kisegíthetik elsősegélyt nyújthatnak a nagyobb bankok számára.