Államcsődökhöz vezethet az olcsó olaj

Az olajár fél éves zuhanása 150 dollárról 40 dollárig alapvetően két hatás összeadódásából keletkezett - mondja Varró László, a Mol stratégiafejlesztési igazgatója. Azok az olajtermelő államok, amelyek nem készültek fel erre, igencsak veszélyes helyzetbe kerültek - írja a Napi Gazdaság.

Itt találja a válsággal kapcsolatos összes hírt!

A rekordszintű olajár átalakította a közlekedési szokásokat, főleg az Egyesült Államokban. Az addig kevésbé használt tömegközlekedés előtérbe került a személyautók helyett, ezzel takarékoskodott a lakosság. A keresletmegsemmisítésnek nevezett jelenség a pénzügyi válság nélkül is bekövetkezett volna, leszorítva az olajárat.

Azzal viszont, hogy 2007 végén elkezdődött, majd 2008-ben elmélyült a válság, több irányból lökést kapott újabb lökést az áresés. A jellemzően hitelből fedezett spekulációnak ugyanis véget vetettek az elapadó pénzügyi források.

A szokásostól eltérő áralakulás

Varró László felhívja a figyelmet egy szokatlan jelenségre: bár az olajkészletek csökkenése drágítani szokta nyersanyagot, most az ár együtt esett a készletekkel. Ennek hátterében az áll, hogy a válság következtében az olajipari vállalatoknak készpénzhez kellett jutniuk, amit a készletek értékesítésével értek el. Ez viszont többletkínálatot okozott a piacon, lefelé szorítva az egyébként is alacsony árakat.

A krízis másik hatása, hogy a korábbi reményekkel ellentétben az elmúlt 2-3 hónapban a reálgazdaságba is begyűrűzött a válság. Ennek következtében a vállalatok és a lakosság is visszafogta a benzin- és gázolaj-fogyasztását. Napi 1-1,5 millió hordó olajjal kerestek kevesebbet a piacon, ennek nagy része az Egyesült Államokból származik. Ugyan Ázsiában továbbra is nőtt a kereslet, de ez nem volt elegendő Amerika és Európa ellensúlyozására.

Hosszabb távon sem várható az USA-ban nagy változás, mivel az olajfogyasztás GDP-hez viszonyított aránya magas, az Egyesült Államok eladósodottsága pedig 130 százalékos. A gazdaságnak tehát nagyobb arányban kell nőnie, mint a fogyasztásnak. Ráadásul a világ olajpiaca rendkívül rugalmatlanná vált, mivel a kínálat nem bővíthető akármeddig a könnyen elérhető olajmezők elfogyása miatt, míg a keresletet egyre nagyobb mértékben a közlekedés határozza meg.

Alacsony olajár = adócsökkentés

Varró szerint a mostani alacsony olajár gazdaságélénkítő hatású, olyan ez a nyugati világnak, mint az adócsökkentés. Az árát az olajtermelő országok fizetik meg, olyanok mint Oroszország vagy Szaúd-Arábia. Az olajipari vállalatok éppen csak a működési költségüket fedezhetik a bevételekből, beruházásra már nem futja.

A recesszió után fél évvel lehet ismét 100 dollár körül az olajár - véli Varró. A mostani szint nem tartható sokáig, mert a beruházások leállása a jövőbeni elégséges kínálatot kockáztatja, míg a kitermelő országok költségvetése összeroppanhat.

Voltak olyan hírek, miszerint volt olyan ország, amely előrelátó volt és a határidős piacon fedezte le olajbevételeit. Mexikó magas áron adta el előre készleteit, ezzel - ha évi 500 millió hordó exportot és 50 dolláros hordónkénti árfolyam-nyereséget számolunk - 25 milliárd dollár profitot ért el a húzás kitalálója. Kis malíciával Varró hozzáteszi, hogy persze az sem mindegy, hogy kinél kötötték az üzletet: remélhetőleg nem a Lehman Brothersnél - olvasható a Napi Gazdaságban.