Bankbotrány Olaszországban

2009.01.06. 8:19

Akár 35 milliárd eurónyi kötelezettség is az olasz önkormányzatok nyakába szakadhat annak az ügynek a nyomán, amelyben a Deutsche Bank, a JPMorgan Chase, a UBS, a Depfa és a Hypo Real Estate is érintett lehet. A Daily Telegraph szerint a Parmalat ügyhöz mérhető nagyságú botrány rázhatja meg az olasz bankrendszert - írja a Napi Gazdaság.

A milánói önkormányzat fontolóra veszi, hogy jogi eljárást kezdeményez a hitelezők említett csoportja ellen, mivel azok, állítása szerint megszegtek egy a várossal kötött megállapodást. A nemzetközi pénzintézetek ígéretet tettek a milánói városvezetésnek arra, hogy segítséget nyújtanak a városnak 1,7 milliárdos kötvénytartozásának visszafizetésében.

Milánó sok pénzt veszít az említett bankokkal kötött derivatív ügyleteken, amelyek keretében el-swapolták (elcserélték) a város által kibocsátott kötvények fix kamatozását változó kamatozásúra. Letizia Moratti polgármester nyilatkozata szerint a város fenntartja magának a jogot a peres eljárás megindítására - írta riportjában a Daily Telegraph. Az olasz rendőrség szintén nyomoz az ügyben és számos banknál házkutatást is tartottak.

Az olasz városok befektetési bankokkal kötött üzletei a 90-es évek elejére nyúlnak vissza. Ekkor ugyanis kötvénykibocsátóként számos olasz önkormányzat jelent meg a nemzetközi tőkepiacon, hogy onnan szerezzen plusz forrásokat. A központi kormányzat, hogy elkerülje az adósságok folyamatos egymásra halmozását, előírta, hogy a felvett kölcsönök egy részét minden évben tegyék félre, ne egyszerre kelljen szembesülniük az önkormányzatoknak a lejáró adósságok problémájával - írja a Napi Gazdaság.

A megtakarítások ("sinking fund") jó lehetőséget teremtettek a befektetési bankoknak, akik készségesen ajánlkoztak: majd ők kezelik ezeket az adósságok visszafizetésére halmozódó összegeket. Ezt a pénzt eredetileg csak olasz államkötvényekbe lehetett befektetni, azonban később lazítottak a kritériumokon és bármely államkötvényt lehetett belőlük vásárolni az Unión belül (többek között jóval magasabb csődkockázatú görög papírokat is, amíg tripla A minősítésűek voltak). A bankok kezelési díjat számítottak fel a pénz befektetéséért cserébe, s bíztatták az önkormányzatokat, hogy fialtassák pénzüket addig, míg az eredeti kölcsönt vissza nem kell fizetni.

A kockázatot nem a bank vitte

Minden önkományzati szerződés különbözött, azonban az eljárás kritikusai szerint számos tartalmazott egy olyan szálat, amelyet az olasz hatóságok nem értettek. Mialatt az önkormányzatok csak annak a pénznek a hozadékát nyerték, amit félretettek a törlesztésre, az eredeti kölcsönük teljes összegét kockáztatták. A bankok a meglehetősen zavaros leírás szerint néhány esetben az önkormányzat által hitelként felvett összeg teljes erejéig futhattak kockázatot (ezt vélhetően az adott befektetési bank hitelezte meg az önkormányzatoknak).

Ha jól ment a befektetés, akkor a bank az alapba félretett összeg után fizetett hozamot, a maradékot megtartotta profitként. Ha bukó volt az üzleten, azt az önkormányzat viselte teljes egészében, sőt a lejáró kötvényekért is helyt kellett állniuk. Az ügyben számos nagynevű befektetési bank érintve volt, a Barclays, a Merrill Lynch és néhány olasz bank is. A Nomura londoni irodája szintén jelentős játékos volt ezen a piacon - írja a brit lap.

A Nomura egyik alkalmazottja azzal vádolta a céget, hogy Liguria helyi kormányzatával kötött tisztességtelen szerződést. Piero Burragato, a Nomura olasz kötvényüzletágának feje szerint a cég arra bátorította az önkormányzatot, hogy vállaljon a szükségesnél magasabb kockázatot egy 200 millió eurós kötvénykibocsátással, a befektetési bank 20 millió eurót keresett az ügyön. Az exbróker felhívta a tranzakcióra az illetékes felügyelet figyelmét is, azonban nem talált meghallgatásra panasza. A Nomura szerint "az említett tranzakció összhangban állt Liguria önkormányzatának kereskedelmi céljaival - írja a lap.

KAPCSOLÓDÓ CIKK