Érkezik Obama: váltás a válságban

2009.01.20. 18:38

Barack Obama megválasztott amerikai elnöknek a gazdaság helyzete miatt gyakorlatilag már a mai beiktatás előtti felkészülési időszakban a krízis menedzselésével kellett foglalkoznia. A válságkezelő csomagot a szakértők már január elejére összeállították. A választási változás jelszó mellé most odabiggyeszthetné a "Győzelem vagy politikai halál!" jelmondatát is. Sikerétől függően Obamából hős válhat, de az is megtörténhet, hogy elfordulnak tőle a választók. Köztes lehetőség nem valószínű a belé vetett amerikai és nemzetközi bizalom miatt.

Az Obama nevével fémjelzett kétéves csomag jelenleg 775 milliárd dollár összértékű, bár ez az - amerikai GDP 5,6 százalékát, a magyar éves összjövedelem 499,5 százalékát kitevő - összeg még növekedhet.

A 775 milliárd 40 százaléka, körülbelül 300 milliárd dollár adócsökkentésként jelenne meg, a 60 százaléka pedig infrastrukturális beruházásokban és egyéb állami kiadásokban. Ehhez járul hozzá a Bush-kormányzat utolsó negyedévében elfogadott bankmentő csomag megmaradt 50 százaléka, ami 350 milliárd dollárt tesz ki.

Két fő csapásiránya van az intézkedéseknek: valahogy kisegíteni a csődbe jutott bankokat és ezzel párhuzamosan pénzt pumpálni a gazdaságba az állami beruházások növelésével, illetve adócsökkentéssel.

Keynes után

A válságkezelő csomag hatása kapcsán nem érdemes túlzott optimizmust táplálni, arra lesz elegendő, hogy 2009-ben lassítsa az amerikai összjövedelem fogyását. Pár nappal az elnöki beiktatás előtt a Bloomberg gazdasági hírügynökség előrejelzése - már a válságkezelő csomag ismeretében - tovább rontotta az amerikai GDP alakulására vonatkozó kilátásokat, a friss prognózis szerint 2009-ben már nem csak 0,5 százalékkal, hanem 1,5 százalékkal fog csökkenni az Egyesült Államok GDP-je, ami még sokkal biztatóbb, mint a 2008 negyedik negyedévének 5 százalékos visszaesése - írja elemzésében Kutasi Gábor, a Budapesti Corvinus Egyetem világgazdasági tanszékének adjunktusa.

Az Obama-féle tervek szinte tankönyvszerűen hűek az úgynevezett keynesi gazdaságpolitika iránymutatásához, amely szerint a kieső piaci keresletet az állami fogyasztás, beruházás növelésével vagy adócsökkentésen keresztül a háztartások jövedelmének növelésével kell ellentételezni. A válság hatásainak tompítására nem is adódik más rövid távú lehetőség. Nagyon egyszerűen arról van szó, hogy az amerikai gazdaságot a saját, belső piaci fogyasztók tartják fenn, illetve dinamizálják a növekedését.

A fogyasztáshoz viszont szükséges, hogy az amerikai háztartásoknak legyen jövedelmük, akár saját munka- vagy tőkejövedelemből, akár hitelforrásból. Az elmúlt egy évben az amerikai háztartások jövedelmét kétszeres csapás érte. Egyrészt hitelképességük jelentősen romlott, részben a jelzáloghitelek fedezetéül szolgáló ingatlanok értékvesztése, részben a piaci kockázatok növekedése miatt. Másfelől a válság reálgazdasági mellékhatásaként 2008-ban körülbelül 2,6 millió állás szűnt meg az országban. Ráadásul a két negatív hatás 2009 első félévében tovább erősödhet.

A kettő közül egyébként a munkanélküliség növekedése a nagyobb probléma, ezen keresztül elindulhat egy olyan öngerjesztő folyamat, hogy az alacsonyabb foglalkoztatottság csökkenti a háztartások jövedelmét, emiatt csökken a fogyasztás, így még kevesebb munkavállalóra lesz szükség.

A program hatásmechanizmusa

Az Obama nevével fémjelzett válságkezelő program ennek az öngerjesztő folyamatnak a megállítására fókuszál. A program egyik fő célkitűzése, hogy 4 millió munkahelyet megtartson. Ezt elsősorban az építőiparon keresztül infrastrukturális beruházások elindításával és az autógyártó cégek csődtől való megmentésével próbálja majd elérni. Ezzel elérkeztünk a program korlátaihoz is.

Sem a bankkonszolidáció, sem az autóipar megmentése nem pörgeti fel az amerikai gazdaságot, hiszen csak arra elegendő, hogy életben tartsa az amúgy csődhelyzetben lévő cégeket. Az infrastrukturális beruházások sem attól növelik a gazdaságot, hogy létrejönnek, hanem lehetőséget teremtenek költséghatékonyabb vagy nagyobb kapacitású gazdasági megoldásokra. Rövid távon azonban a termelés visszaesését figyelhetjük meg, így nincs igény kapacitásbővítésre.

Természetesen a kiadások és beruházások munkahelymegtartó erővel is bírnak majd, de ez még mindig csak arra lesz elegendő, hogy kevésbé fogyjon a háztartási szektor jövedelme. Az amerikai autógyártók rövid távú megsegítése valóban fontos, hiszen az autógyárak amerikai fellegvárának számító Michigan államban egy év alatt az 5-6 százalékos munkanélküliség 9 százalék fölé növekedett. (A Kongresszusi Költségvetési Iroda (CBO) számításai szerint előfordulhat egyébként, hogy a novemberben még csak 6,8 százalékos országos munkanélküliség 2009 végére 9 százalékra bővül.) Az amerikai autógyártás esetében azonban csak azért nem teszik fel azt a kérdést, hogy minek gyártanak még Amerikában autót, ha szinte mindenhol másutt költséghatékonyabban oldják meg, mert még nem született arra a kérdésre válasz, hogy mit kezdhetnének több százezer munkavállalóval.

Adócsökkentés

Az adócsökkentés tervei még nem körvonalazódtak pontosan, de az biztosan tudható, hogy a bérjárulékokat csökkenteni fogják. A terv kidolgozói továbbá azt szeretnék, hogy a nettó keresetek is növekedjenek. Éves szinten átlagosan 500 dollár/munkavállaló többletjövedelmet céloztak meg. Valószínűleg ezt a jövedelemnövekedést ellensúlyozni fogja a csökkenő munkaidő vagy az üzemek műszakpótlékainak eltűnése a csökkenő műszakszám miatt.

Az adócsökkentés másik fő célpontja a kis- és középvállalakozások adóalapja. Az új szabályok 2009-re és 2010-re átmenetileg megemelnék a bevételből leírható költségek szintjét. Az adójavaslatok gazdaságélénkítő hatása sem vehető biztosra. Mint az már egy évvel ezelőtt az akkor még terítéken lévő esetleges - azóta is elodázott - magyar adócsökkentési javaslatok közt felvetődött járulékcsökkentés kapcsán sokszor ellenérvként jelntkezett, az alacsonyabb járulékteher csak akkor tartja meg a munkahelyeket, ha van értelme termelni és munkavállalókat foglakoztatni.

Az amerikai gazdaságnak pedig épp az a legnagyobb problémája, hogy a belső piacon csökken a kereslet A személyi jövedelmek adóztatásának mérséklésén keresztüli bővítése is csak akkor lesz képes a gazdasági lassulás megállítására, ha az az amerikai termékek fogyasztását fedezné, nem pedig importált árukra költenék. Az adócsökkentéssel viszont a kormányzat éppen kiadja a kezéből a nemzeti jövedelem elköltése feletti ellenőrzést. A programban szerepel még az egészségbiztosítás kiterjesztése és a nyugdíj-megtakarítások biztonságosabbá tétele, továbbá az ingatlanpiaci hitelek átütemezése, de ezek rövid távon nem fogják éreztetni a hatásukat.

Mitől függ a siker?

A válságkezelő programmal Obama nagy kockázatot vállal költségvetési szempontból is, mert a 775 milliárd dollár azt jelenti, hogy közel megduplázódik a költségvetési hiány, a GDP 8,3 százalékára nő a 2009-es évben. Igaz, a hiány fedezetéül szolgáló államkötvény-kibocsátás olcsó finanszírozási forrást jelent a jelenlegi zéró jegybanki kamat mellett.

A válságkezelő csomag arra épül, hogy az amerikai gazdaság viszonylag kis veszteséggel vészelje át az átmeneti válságot. A siker kulcsa, ha minél hamarabb helyreállna a pénzpiaci bizalom, hogy a folyamatos pénzellátottság és hitelkínálat (azaz a likviditás) biztosított legyen, a bankok merjenek egymás között hitelezni, hogy így az egyik bank ügyfelei hozzájussanak olyan hitelforrásokhoz, amit egy másik bank ügyfelei takarítottak meg. Ha ez megindul, akkor valóban lesz értelme annak, hogy a kormányzat beruházási projektekkel teremt keresletet, amelyre megéri majd az építőipari kapacitásokat és munkahelyeket bővíteni. Az így keletkezett jövedelem pedig továbbgyűrűzhet más ágazatokba megrendelésként vagy háztartási fogyasztásként.

A következő kulcslépés az, hogy ez a tovagyűrűző hatás még akkor élénkítse a többi ágazatot, mielőtt az állami beruházások kifutnak. Az Obama csapata által kidolgozott program 2009-re és 2010-re 60:40 arányban osztja meg a gazdaságélénkítő kiadásokat és adócsökkentéseket. Vagyis amerikai költségvetési várakozások szerint körülbelül két év múlva emelkedik ki a gazdaság a visszaesésből. (2010 végére 2009 végéhez képest 3,4 százalékos növekedéssel számolnak.)

Magyar gazdasági vonatkozások

Az szinte már közhelyszerű, hogy az Egyesült Államok a világ legnagyobb felvevőpiaca, és mindenki más - így Németország, Kína, Japán is - onnan szerez jelentős exportbevételeket. Így tehát az amerikai fogyasztás helyreállása pillanatnyilag mindenkinek jól jönne. Magyarország esetében ugyan csupán az export 2,35 százaléka kerül az amerikai piacra, közvetve azonban nagyon fontos, hogy a nyugati uniós tagországok, ahova a magyar export 60 százaléka irányul - ennek a fele Németországba, - jelentősen  függnek az amerikai növekedéstől.

Szintén nem érdektelen a tőkebefektetések szempontjából, hogy miként alakul az amerikai vállalatok helyzete. Az elmúlt 20 évben Magyarországon felhalmozott külföldi beruházás-állomány 10 százaléka az Egyesült Államokból származik. További munkahelyeket veszélyeztet, ha a leányvállalatok bezárnának az anyaországbeli csődök miatt.

Obama programjának van kedvezőtlen hatása is a külföldi beruházásokra. Az amerikai társasági adó jogszabályát ugyanis úgy fogják módosítani, hogy - általános adókulcscsökkenés mellett - a külföldi leányvállalatoknál keletkezett jövedelmet nem lehet kivonni az adózás alól, így kevésbé éri meg az amerikai cégeknek a külföldi leányvállalatok fenntartása.
Nemzetközi szinten azt látjuk, hogy sok más ország hasonló gazdaságélénkítő, munkahelymegtartó programokat indít a költségvetési egyenleg rovására, és ezzel párhozamosan 2 százalék körüli értékre csökkent a jegybanki alapkamat.

Magyarország azonban nem másolhatja az Obama által összeállított (keynesi) gazdaságpolitikát az ismert államháztartási helyzet miatt. Talán furcsának tűnik, de helyzetéből adódóan, hogy ugyanazt - a befektetői bizalmat, a hitelképességet - elérje a magyar gazdaságpolitika, amit az amerikai, pont az ellenkezőjét kell tennie: költségvetési szigorítást és viszonylag magas jegybanki alapkamatot alkalmazni.

KAPCSOLÓDÓ CIKK