Nem tart be a 300-as árfolyam a kamatvágásnak

Londoni piaci elemzői vélemények szerint a 300 forint feletti euróárfolyam sem állítja meg feltétlenül a Magyar Nemzeti Bank (MNB) pénzügypolitikai enyhítési ciklusát, mivel a forintgyengülés inflációnövelő hatását még mindig meghaladják a dezinflációs erők.

Olvassa el itt a válság híreit!

Neil Shearing, a Capital Economics közép-európai közgazdásza az MTI-nek kedden azt mondta: ha az euróövezeti jegybank (EKB) nulláig csökkenti irányadó kamatát, amire szerinte "jó esély van", az ad valamelyes kamatcsökkentési mozgásteret a magyar pénzügypolitikai döntéshozóknak is.

A magyar gazdaság bruttó hazai kibocsátási értéke (GDP) emellett akár 5 százalékkal is visszaeshet az idén, tekintettel a kereslet "hatalmas zuhanására", és az infláció is jó eséllyel alatta marad a célnak.

Shearing ebben a környezetben az árfolyamgyengüléssel együtt is azzal számol, hogy az MNB alapkamata az év végére 6 százalékra csökken a jelenlegi 9,5 százalékról. A Goldman Sachs ennél óvatosabb: ők 7 százalékra csökkenő magyar jegybanki alapkamatot jósolnak 2009 végére.

A gyenge forintnál nagyobb erők hatnak

Arra a kérdésre, hogy a gyenge forint nem állíthatja-e meg a dezinflációt, az elemző azt mondta: a forintgyengülésnél "sokkal nagyobb erők" hatnak, amelyek lefelé nyomják az inflációt, például a zuhanó nyersanyagárak, és a szintén zuhanó kereslet. Ez utóbbi miatt az importőrök valószínűleg inkább saját profitrésük kárára lenyelik az importár-emelkedést, ahelyett, hogy érvényesítenék azt a fogyasztói árakban, mondta a Capital Economics londoni elemzője.

Hasonló véleményt fogalmaztak meg a Goldman Sachs londoni elemzői is, akik épp e héten kiadott térségi helyzetértékelésükben azt írták: a közép-európai valuták, köztük a forint jelentős gyengülése elvileg komoly inflációnövelő kockázattal járna, ám egyidejűleg olyan erejű dezinflációs hatások érvényesülnek, amelyek ezt a kockázatot jórészt semlegesítik.

A recesszió mélysége a rendszerváltást idézi

A GS szerint ugyanis Magyarországon - valamint Lengyelországban és Csehországban is - olyan mértékűre szélesedik a negatív kibocsátási rés, amilyenre az 1990-es évek elejének átállási időszaka óta nem volt példa.

Ez a mutató a még inflációs kockázat nélkül elérhető növekedési potenciál és a várt tényleges GDP-növekedés különbségét méri negatív vagy pozitív irányban. A pozitív kibocsátási rést elemzői körökben általában inflációveszélyesnek tartják, a negatív kibocsátási rés kialakulása azonban erőteljes dezinflációs tényező.