A gazdasági válság megnöveli az emberek egymás iránt érzett felelősségét, de összességében kevesebb pénzből kell gazdálkodni, így nem egyértelmű, hogy többet vagy kevesebbet adakozunk majd. Sokat számít az adakozási kultúra is.

Itt találja a válsággal kapcsolatos összes hírt!

A gazdasági válság a társadalom minden rétegéből szedi áldozatait, hatalmas összegeket elbukó egykori milliárdos bankárokról és egyszerű állampolgárok munkanélkülivé válásáról ugyanúgy hallani lehet szinte nap mint nap.

A legfájóbb talán mégis a legelesettebbek helyzetének romlása, így nem mellékes, hogy a potenciálisan őket támogatni tudó szerencsésebbek magatartása miképp változik a nehéz időkben.

Vagy az állam segít, vagy a polgárok

A szegények és társadalmon kívül rekedtek támogatását minden társadalom, közösség és ország úgy oldja meg, ahogy jónak látja, nincsenek egységes receptek. Alapvetően két megközelítés van. Az első szerint az elesettek istápolása állami feladat, a kormány az állampolgárok adóiból fenntartott szociális háló segítségével előzi meg a kevésbé szerencsések további leszakadását.

A második iskola képviselői úgy vélik, hogy ez a civil szféra feladata, így az államnak nem kell ezzel foglalkoznia - igaz, ezen a címen adót sem lehet szedni a polgároktól, akiknek így lehetőségük van azok támogatására, akiket valóban érdemesnek tartanak arra.

A ténylegesen alkalmazott szisztémák kivétel nélkül mind vegyes rendszerek, azaz az állam valamilyen mértékig felelősséget vállal, de azért a civil szféra segítségére is szükség van. A gazdasági válságra a szerencsésebb államok a szocális kiadások emelésével válaszoltak (Kína például most építi ki nyugdíjrendszerét, de számos példa hozható a nyugati államokból is), a nehéz helyzetbe került kormányok (amilyenből Közép-Európában elég sok van) azonban épp a szocális kiadások lefaragásával küzdenek a krízis ellen.

Összességében az mindenképp elmondható, hogy a válság miatt egyre többen kerülnek a szegénységi küszöb alá, és így egyre többen szorulnak rá a társadalom ilyen vagy olyan támogatására. A civil szféra adakozása tehát különösen fontos a nehéz időkben, és most minden kétséget kizáróan nehéz idők következnek.

Adakozás válságban

Az adományozás társadalmi szokássá válása éppen azért fontos, mert ha az emberek ismerik ezeket a lehetőségeket, akkor könnyebben nyújtanak egymásnak segítő kezet krízis idején - amire egyébként alapvetően hajlamosak. Márpedig, ha olyan katasztrófa-helyzetekre gondolunk, mint egy szökőár, vagy egy földrengés, akkor jól látszik, hogy nem hagyjuk cserben egymást - mondta az [origo]-nak Hámori Balázs, a Corvinus Egyetem összehasonlító gazdaságtan tanszékének professzora.

Amennyiben egy társadalomban bevett szokás az önzetlen segítségnyújtás (adakozás), akkor arra számíthatunk, hogy válság idején sokkal inkább kezet nyújtanak a tehetősebbek az elesetteknek. Pontosan erre jutott Jon Neale vizsgálata, aki azt tapasztalta, hogy az 50 legnagyobb amerikai adomány összege 2007-ről 2008-ra 112 százalékkal, azaz több mint a duplájára emelkedett.

Hámori Balázs hozzáteszi, hogy az eredmény mögött a nehéz helyzet miatt érzett nagyobb felelősség is állhat, de könnyen lehet, hogy egy 50 fős mintába olyan üzletember is bekerült, aki egyszerre létesített nagyobb összegből alapítványt, és így vonult vissza az üzleti élettől.

A professzor szerint a nagy összeg mögött az is megbújhat, hogy a "nagyok" tudnak egymásról, és mivel egy "társadalmi klubba" tartoznak, ezért a presztízs megőrzése miatt kevesen akarnak kisebb nagyságrendű összeget felajánlani, mint a többiek. Ezt a presztízst mutatja, hogy a gazdagabb családokból gyakran kerülnek ki jótékonysági szervezetek követei és képviselői.

Ahol éppen az altruizmus hiánya a baj

A válság azonban hiába növeli meg az emberek egymás iránt érzett felelősségét, összességében kevesebb pénzből kell gazdálkodni. Éppen ez tapasztalható Magyarországon, ahol a cégek pont az adományozott összegekből vesznek vissza költségcsökkentő céllal. Hámori Balázs szerint ez is logikus, hiszen az altruista magatartás segítheti a piacot, de a "költség-haszon viszonyokból származó követelményeket" általában nem írja felül.

"A jelenlegi válság éppen a rossz adóssággal terhelt lakáspiaci kötvények miatt robbant ki, ezek pedig nagyon rossz hatással voltak a bizalomra. Krízis idején a bizalmi tőke megcsappanása egyébként is jellemző, ha pedig az emberek nem látják a garanciát arra, hogy jótéteményeik kifizetődnek, akkor kevésbé hajlamosak az altruizmusra" - árnyalta a képet az [origo]-nak Bereczkei Tamás, a Pécsi Tudományegyetem evolúciós pszichológiával foglalkozó professzora.

Ennek egyik evolúciós magyarázata éppen az, hogy hosszabb távon ugyan a segítőkészség kifizetődőbb a szimpla önzésnél, de a legtöbb válsághelyzet kezelésénél jellemzően rövidebb időtávban szokás gondolkodni.

Magyarországon 3,6 millió adakozó van

Poór Csaba egy korábbi kutatása szerint Magyarországon a mintegy 8 milliós felnőtt népesség kevesebb, mint fele (45 százaléka) részese aktívan a társadalmi szolidaritásnak,legalább is az adományozás vonatkozásában. Ez mintegy 3,6 millió aktív adakozót jelent, akik közül a legtöbben nem rendszeres, hanem alkalmi jótékonykodónak tekinthető.

A rendszeres, aktív jótékonykodók, a non-profit szférával kiépített kapcsolatban lévők a felnőtt népesség 8 százalékát teszik Magyarországon, ami 650 ezer főt jelent. A kizárólag évente egy alkalommal, az 1 százalékos adóbevalláskor adományozók (a passzív jótékonykodók) a 18 éven felüliek 12 százalékát teszik ki, számuk tehát nagyjából egymillió fő.

A legszélesebb csoport az alkalmi jótékonykodók csoportja, akik a felnőtt népesség mintegy negyedét teszik ki, azaz 2 millióan vannak. Ők eseti jelleggel, ügytől függően jótékonykodnak, rendszeres non-profit kapcsolatokkal nem rendekeznek.

Az egyénekre építő amerikai modell

A tengerentúlra gyakran tekintünk úgy, mint a lehetőségek országára és a piacgazdaság hazájára. Az itt honos piacgazdaságnak azonban az altruizmus - a segítségnyújtásra való hajlam - éppúgy jellemzője, mint a verseny. A piac szereplői ráadásul jól is járnak segítő viselkedésükkel.

 

Forrás: Getty Images

Bill Gates szinte teljes vagyonát jótékony célra fordítja

 

A képlet sokszor egyszerű: egy csereakció, vagy hitelügylet kapcsán sokszor előfordul, hogy a szereplők segítenek egymásnak, hogy ne növekedjenek a tranzakciós költségek. "Nap mint nap tapasztalható a segítségnyújtás áru- és szolgáltatáscserékhez kapcsolódó valamilyen formája, elég ha csak a készfizető kezességre, azaz arra gondolunk, hogy barátunk, jó ismerősünk kezességet vállal az általunk fölvett hitel visszafizetéséért" - mondta Hámori Balázs.

Az ilyen kapcsolatok a bizalmon alapulnak: lehet, hogy adott esetben nagyot lehetne a partner kárára "kaszálni", hosszú távon azonban mindkét fél érdeke az a biztonság, amit az jelent, hogy tudják, partnerük sem hajlamos tisztességtelen magatartásra egyszeri profitszerzés kedvéért. Ez a bizalom a felek jóindulatán és megbízható magatartásán alapszik.

Nem a haszonszerzés a cél

Noha az altruista viselkedésnek az a lényege, hogy cselekedetünkért cserébe nem várunk hasznot, ám annak még így is rengeteg olyan hatása van, amelyek a piac működését egészségesebbé teszik. A segítőként fellépő szereplő már önmagában jól jár, hiszen adakozása által lehetősége nyílik megszabadulni attól a rossz érzéstől, amit a közte és a rászoruló közti különbség kelt.

Az adományok felajánlói pozitív énképüket is segíthetik, hiszen bárkinek jól esik olyan emberként gondolnia magára, aki a társadalom szempontjából fontos ügyért áldoz.

"Az is sokat számít, hogy a jótékonyság presztízshez juttat azáltal, hogy nyilvánosságra kerül, ki milyen célért mennyit ajánl fel vagyonából" - mondta el Bereczkei Tamás.

Társadalmi szinten is hasznos

A segítőkészség azonban nem csak egyéni, hanem össztársadalmi szinten is jobban kifizetődő. Amennyiben ugyanis a jó pozícióban lévők adakozása társadalmi szokássá válik, akkor az adományok a nehezebb helyzetben levő fogyasztói rétegek jövedelmét emelik meg, ez pedig a kereslet növekedésén keresztül élénkítheti a gazdaságot - vázolta Hámori Balázs. Az is fontos, hogy a jótékony támogatásokat általában társadalmilag kiemelt célokra fordítják, így hasznos célokra akár nagyobb összegek is koncentrálódhatnak.

A közgazdász professzor szerint ez nagyrészt kulturális kérdés. Az Egyesült Államokban ugyanis elterjedt az a nézet, hogy aki saját erejéből a társadalom egyik nyertesévé tudott válni, az vissza is kell, hogy juttasson valamit ennek a társadalomnak. Bereczkei Tamás hozzátette, hogy Amerikában az emberek individualisták, így sokkal inkább egymásra számítanak, mint Európában, ahol az újraelosztás az állam feladata. Azt azért mindketten hozzátették, hogy az adományozás fontos szerepét az amerikai állam ismerte fel leginkább, az Egyesült Államokban ugyanis komoly adókedvezményekkel támogatják a jótékonykodást.