Vágólapra másolva!
Az utóbbi hónapokban gyakran lehetett hallani, hogy a mostani válság csak az 1930-as évek nagy kríziséhez mérhető. A nyolcvan évvel ezelőtti események megismétlődésére egyelőre nincs sok esély, és valljuk be, ez nagy szerencse.
Vágólapra másolva!

A világgazdaság teljes pangásának valószínűsége egyelőre jóval kevesebb mint 50 százalék, de sokak szerint már a pangás lehetősége is riasztó. Azt ezzel együtt megállapíthatjuk, hogy a mostani válság jó eséllyel máshogy néz majd ki, mint az 1929 és 1933 között lezajlott - legalábbis így látja a Wall Street Journalben megjelent cikkében Justin Lahart.

A szerző rámutat, hogy a közgazdászok és a szakértők 1980-as évektől megfigyelhető túlzott optimizmusa hasonló helyzetet teremtett, mint a nagy válság idején: ezúttal sem számított ugyanis senki arra, hogy egy pénzügyi válság felforgathatja a világgazdaság egészét.

A különbségeknek mindenképp örülnünk kell, mert bár mindenki tudja, hogy a nagy válság valóban nagy volt, de ahhoz túl nagy a történelmi távolság, hogy ténylegesen tudjuk, mit is jelentett ez. Az 1929 és 1933 közötti időszakban az Egyesült Államokban a bruttó hazai termék (GDP) visszaesése a 30 százalékot is elérte, a foglalkoztatottak száma több mint 20 százalékkal esett, az árak szinvonala pedig szintén csaknem 30 százalékkal ment le (ez utóbbi ugyan akár kedvező hírnek is hangozhat, de a defláció nevű folyamat makrogazdasági hatásai nagyon súlyosak).

Egyelőre nincs szó pangásról

A szakértő szerint érdemes azzal kezdeni, hogy nincs egyértelmű definíció a gazdasági pangás fogalmára. Robert Barro, a Harvard professzora 10 százalékot meghaladó aktivitás-csökkenéssel azonosítja a recessziónál súlyosabb gazdasági visszaesést, és jelenleg 20 százalékos esélyt lát arra, hogy a mostani válság ilyen következményekkel jár.

A mostani amerikai recesszió egyelőre nem tekinthető pangásnak, a munkanélküliség például "csak" 8,1 százalékos, szemben a nagy válság 25 százalékos értékével. A Barro féle definíció szerint vett pangásra egy felmérés szerint a közgazdászok átlagosan 15 százalékos esélyt adnak. Nagyok azonban az eltérések: John Lonski, a Moody's vezető elemzője szerint reálisabb 30 százalékos valószínűséggel számolni, de van olyan szakértő is, aki a Fed agresszív hitelpolitikája miatt erre mindössze 1 százalékos esély lát.

Forrás: [origo]

A jelenlegi (fekete vonal) és az 1929-es válság (piros vonal) összevetése

A recesszió kezdetét a függőleges fekete vonal jelzi. Az első grafikonon a negyedéves GDP-dinamika, a másodikon a foglalkoztatás havi változása, a harmadikon pedig az árszint havi módosulása látható. Minden adat az Egyesült Államokra vonatkozik. Forrás: Wall Street Journal

Tény, hogy a gadaságpolitika figyel arra, hogy nehogy újra elkövesse az 1930-as években elkövetett hibákat (kamatemelés, drasztikus eladások, protekcionizmus). A fő különbség azonban nem is ez, hanem az, hogy a gazdaság struktúrája teljesen más ma, mint 80 évvel ezelőtt. Jelenleg az amerikai lakosság keevsebb mint 2 százaléka él a mezőgazdaságból, szemben az 1930-as 20 százalékkal, miközben a lakosság 75 százaléka a szolgáltatóiparban dolgozik, ami jobban ellenáll a recessziónak, mit a többi szektor.

Szerencsére most van tb

A nagy válság idején nem volt társadalombiztosítási rendszer, így aki munka nélkül maradt, az könnyen étel nélkül is maradt. Azon felül, hogy a tb miatt a munkanélküliség nem feltétlenül jár minden jövedelem elvesztésével, élelmiszerekre manapság a jövedelmük tizedét költik az amerikaiak, szemben az 1930-as 25 százalékkal - a jövedelem csökkenését ma nem annyira az élelmiszerre költött összeg csökkentésével kompenzáljuk, hanem egyéb, nem létszükségletű kiadásokat fogunk vissza.

A gazdasági visszaesés tehát feltehetően nem jár majd olyan következményekkel, mint 80 éve, de a gazdasági restrukturálása miatt 4-5 éven át alacsony lehet majd a növekedési ütem - vélekedik az egyik legismertebb közgazdász, a Nobel-díjas Paul Samuelson.

Forrás: Margaret Bourke-White