A válság nem ront, hanem inkább segít a magyar boron - legalábbis így látják az [origo] által megkérdezett borászok. A krízis miatt a belföldi turizmus felértékelődik, és a nyugat-európaiak is közelebbi desztinációt választanak az egzotikus utak helyett, ha pedig már itt vannak, akkor szinte bizonyosan megkostolják a helyi bort. Vannak azért fenyegető jelek is, mint például az olcsó import és a nemrég kirobbant rozéháború.

A gazdasági válságban minden szektor szenved, és főleg azoknak akad sok bajuk, amelyek nem létszükségleti javakat, illetve szolgáltatásokat nyújtanak. Általános vélekedés szerint a minőségi borfogyasztás ma még inkább luxusnak számít Magyarországon, így elvileg ez az iparág is bajba kerülhetne a válságos időkben, de a jelek szerint szerencsére ez mégsem ilyen egyszerű.

"A turisták jönnek és kiisszák a pincéket" - jellemezte a magyar borágazat válságban kialakult helyzetét Demeter Endre, a DemeterVin borásza, a Junibor elnökségi tagja. A válság miatt egyre több a turista, mindenek előtt a németek jönnek, akik eddig más úti célokat néztek ki maguknak, most viszont közelebbi országot választanak a pénzszűke miatt. Magyarország közel van és jó az ár/érték arány, háromszor jobb például, mint Olaszországban. A gyenge forint, azaz az erős euró csak javít a borosok helyzetén, így ugyanis a nyugat-európaiak még többet kapnak Magyarországon a pénzükért, miközben a magyar turisták egy része itthon megy nyaralni, mivel nincs pénze a külföldi utakra.

A szektor egyik specialitása, hogy jellemzően minden országban a hazai bort fogyasztják, azaz Magyarországon jellemzően magyar bort isznak a külföldi és a belföldi turisták is. "A szakértők természetesen megkóstolják a többi ország borát is, de ők is inkább saját bort isznak kedvtelésből" - mondta a borász.

Az egyetlen esély

A válság tehát nem igazán okoz problámát a magyar borszakmának, amely azonban így is komoly kihívásokkal néz szembe. A legkomolyabb piaczavaró tényező minden bizonnyal az olcsó import bor, ebből hivatalosan 200 ezer hektoliter, egyes becslések szerint azonban egymillió hektoliter érkezik az országba minden egyes évben (bár a gyenge forint miatt a behozatal egyes becslések szerint 30 százalékkal csökkent).

Mivel Magyarországon magasak az adóterhek, és a klíma is határokat szab, a magyar borászok nem tudnak alámenni a literenként akár 0,6 eurós (kevesebb mint 170 forintos) importárnak. A hagyományos magyar szőlőtermesztési kultúra extrém gépi- és kézimunka-igényes, így nagyobb a költsége is - ez ugyan gazdaságilag hátráltató tényező, a bor minősége ugyanakkor kifejezteten jó, ezért az ár/érték arány még mindig vonzónak számít Európában.

A borkészítés beruházásigénye kifejezetten jelentős, így csak azok vállalják, akik komolyan gondolják és értenek is hozzá. A marketingre azonban nem jut pénz - az állami támogatás mindössze 400 millió forint körül mozog egy évben -, Szepsy István borász szerint így a borosoknak maguknak kell reklámozniuk a magyar bort. "Koncentrikus körökben terjeszteni a borkultúrát: kicsi csoportokban meggyőzni az embereket, ez az egyetlen esély" - tette hozzá.

"Rozénak látszó tárgyak"

Az importborok alacsony árán felül is vannak problémák, mégpedig elsősorban egy európai uniós szabályozási tervből adódóan. A már említett visszafogott támogatás mellett könnyen lehet, hogy a rozétermelőknek komoly változásokkal kell megküzdeniük.

Középtávú borstratégia
A szakmai szervezetek által a közelmúltban elfogadott középtávú borstratégia egyik alappillére a magyar borok külföldi eladásának ösztönzése, növelése - mondta egy szerdai háttérbeszélgetésen Nemes Richárd, a Magyar Bormarketing Kht. ügyvezetője a távirati iroda tudósítása szerint. A stratégia három fő pillére a belföldi értékesítés növelése, a régiós termékek ismertebbé tétele, valamint a magyar borok külföldi eladásának segítése. A bormarketing finanszírozására összesen mintegy 700-750 millió forint áll a közhasznú társaság rendelkezésére évente. Ebből az összegből mintegy 30 százalékos arányban lehet a magyar borok külföldi eladását marketingeszközökkel támogatni. Heimann Zoltán, szekszárdi borász arról beszélt, hogy nagy szükség van a magyar bor külföldi promóciós támogatására.

A magyar borágazat jelenleg is komoly harcot vív, Brüsszel ugyanis azt tervezi, hogy azokat a borokat is rozéként lehessen forgalmazni, amelyek fehér- és vörösbor összeöntéséből készülnek, ne pedig csak azokat, amelyek eredetileg is rozének voltak szánva. A pancsolás legalizálását jelentő lépés ellen Magyarország szólalt fel elsőként, de később bővült a támogatók listája.

Az érintett magyar termelők többsége egyértelműen elutasítja a tervet, a lépés nyomán ugyanis ellephetik a piacot a "rozénak látszó tárgyak", amelyek minőségben, ízvilágban messze elmaradnak a valódi rozéktól. Emellett félő, hogy a fogyasztók nem fogják tudni, melyik az igazi és melyik a kevert bor. "Hiába lesz rajta a megjelölés, számos fogyasztó nem fogja megnézni, elolvasni, hanem csak beteszi a kosarába, ráadásul vélhetően vonzó lesz a kevert bor alacsonyabb ára is" - fogalmazták meg félelmeiket a magyar borászok.

Megdöbbentő és botrányos

"A piacon nagy zavart okozhat, ha forgalomba lehet hozni vörös- és  fehérbor keverésével készült rozét" - vélekedett Dúzsi Tamás szekszárdi bortermelő, aki a cannes-i rozévilágbajonkságon többször is nyert érmeket. A hozzá nem értő  fogyasztót megtévesztheti, ha egy illatos muskotályos fehérhez valaki kevés vöröset tesz, pedig ez természetesen nem rozé. "Nem tisztességes, hogy ha egyeseknek nem kell el a vacak fehérbora, és ráfogják, hogy rozé" - mondta Dúzsi Tamás a távirati irodának a tervezett rozérendeletről. Szerinte a magyar bortörvény házasítási szabályaival sem egyeztethető össze, ha egy bor teljesen más fajtákat tartalmaz, jelenleg ugyanis a minőségi bornak legalább 85 százalékban kell a megjelölt  fajtából készülnie.

Thümmerer Vilmos egri borász szerint megdöbbentő, hogy egyáltalán  felmerül, hogy a vörös- és fehérborból összeöntött bort rozénak nevezzék. Frittmann János, 2007-ben az Év borászának választott termelő pedig azt emelte ki: termelői és borászati oldalról is botrányosnak tartja azt, hogy az Európai  Bizottság ezzel az intézkedésével legalizálni akarja a borpancsolást. A villányi borászok nevében Bock József azt mondta, a piac dönti majd el, melyik eljárással készült rozéra van igény.

A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa határozati szinten nem foglalkozott a kérdéssel. A magyar borászok nagyjából egyöntetű véleménye szerint egy átgondolatlan, a minőségi bortermeléssel szembemenő tervről van szó. "A rozé nem csak egy szín, hanem egy készítési mód, egyes borászok szerint filozófia" - mondta a brüsszeli tervekről az [origo]-nak Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára.

Erős szövetséges a rozéháborúban, nincs lefutva a meccs

A rozéháború kirobbanása időben egy kicsit csúszott, az Európai Bizottság (EB) tervére ugyanis első körben rábólintottak a tagállamok. Viszonylag prózai okai voltak, hogy az Európa legnagyobb rozétermelőjének számító Franciaország eleinte nem állt az ügy mellé, a francia delegált döntéséről ugyanis csak később szereztek tudomást a gall borászok. A magyar agrártárca és a Francia Mezőgazdasági Kamara közötti információcsere alapján derült ki, hogy milyen döntés készül Brüsszelben, és a franciák azonnal nagyon kemény fellépést helyeztek kilátásba.

Az ügy fontosságát jelzi, hogy Michel Barnier francia agrárminiszter levélben fordult Mariann Fischer Boelhez, az Európai Unió mezőgazdasági biztosához, hogy Brüsszel ne fogadja el a pancsolást legalizáló tervezetet. "Nem lefutott meccs" - mondta az [origo] kérdésére Sztanev Bertalan, a budapesti agrártárca vezető tanácsosa a magyar borágazatot érzékenyen érintő európai bizottsági rendeletről.

Az Európai Parlamentben (EP) május elején komoly vita bontakozott ki a rozéval kapcsolatban, az Európai Bizottság kritizálásában nem meglepő módon szintén a francia euróképviselők vitték a primet. Gilles Savary, a szocialista frakció tagja egyenesen odáig ment, hogy miközben kifejtette, a fehér- és a vörösborok keverésének engedélyezése egyenértékű lenne az élelmiszer-ipari "termékhamisítás" legalizálásával, rögtön adott is egy pohár kevert bort az illetékes biztosnak, Mariann Fischer Boelnek - kipróbálásra, és bízva abban, hogy az ízhatás megváltoztatja a biztos véleményét.

Formálódik a rozékoalíció

Franciaországon belül a leginkább Provence megyét érinti a kérdés, itt ugyanis a helyi bortermelés csaknem 90 százaléka rozé, és 5-6 ezer ember konkrétan ebből a borfajtából él. Ezek fényében nem is meglepő, hogy a provence-i termelők ellenzik a leghangosabban a brüsszeli terveket, a helyi termelőket képviselő François Millo már be is jelentette, hogy a borkeverés engedélyezése sok ezer ember munkájába kerülhet, hosszabb távon pedig az iparág alapjait jelentő fogyasztói bizalom elpárolgását okozza majd.

"Ez egy másik termelési technika, így másképp kell hívni a terméket is" - fogalmazott Millo, aki attól tart, hogy a keverés engedélyezését az motiválja, hogy így szabadulhassanak meg egyes termelők fölös fehérborkészleteiktől.

A legnagyobb európai rozétermelő kapacitással büszkélkedő franciák tehát egyelőre aggódnak, és szövetségeseket gyűjtenek. A magyarok támogatására minden bizonnyal számíthatnak, és a lobbimunka most komolyabb támogatók megnyeréséért folyik - Párizs el szeretné érni, hogy többek között Berlin is vele szavazzon majd rozé-ügyben.

A brüsszeli testület várhatóan június 19-én dönt a kérdésben, de az esélyekről egyelőre semmit nem lehet mondani. "Könnyen elképzelhető, hogy simán átmegy a tervezet, de ennek ellenkezője is előfordulhat, ami kedvezne a magyar és francia borászoknak" - mondta Sztanev Bertalan.

Amit mi szeretnénk

A magyar javaslat alapján csak abban az esetben lehetne feltüntetni a rozé megjelölést, ha az adott termék a hagyományos technológiával, kékszőlőből készült, a fehér- és vörösbor összeöntéséből előállított bornak pedig nem lenne semmiféle megkülönbözető jelzése. A probléma az, hogy a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Szervezet elfogadja az összeöntött borok esetében a rozé elnevezést, ezért az Európán kívüli nagy bortermelő országok - például Ausztrália vagy az Egyesült Államok - borászai használják is ezt a kifejezést.

 

Forrás: MTI

Mintegy 700 ezer hektoliter bort visznek ki az országból

 

Egy másik javaslat szerint meg kellene jelölni a címkén, hogy összeöntött vagy hagyományos rozéról van szó. Ezzel a megoldással nyelvi gondok vannak, egyes nyelvekben ugyanis van szó a kevert borra, más nyelvekben pedig nincs. Az elsőre jó példa a francia nyelv, amelyben a coupage ("kupázs") szó használata egyértelműen azt jelenti, hogy összeöntött bor van a palackban, míg például Magyarországon nincsen ilyen speciális kifejezés, és fölöttébb hosszú lenne egy címkén azt használni megjelölésként, hogy "vörös- és fehérbor összeöntéséből készült ital". Magyarul a franciához leginkább közel álló megjelölés a "házasítás" lehetne, ez a megjelölés azonban könnyen megtévesztő lehet, mert magyarul arra utalhat, hogy azonos színű szőlőfajták összekeveréséből készül az adott bor.

A franciák alternatív szándéka mindeközben az, hogy amennyiben nem lehet egymsától eltérő elnevezésekkel illetni a tradicionális és a kevert rozékat, akkor Brüsszel egyáltalán ne engedélyezze a kupázs-eljárást, azaz az összeöntést. Ezzel megszűnne a probléma, maradnának a fehér-, vörös- és rozéborok, de az is igaz, hogy az európai hatóságok rég látott mértékben avatkoznának be a gazdasági életbe, márpedig már most is sokan túlszabályozással vádolják az EU-t.

Aggályos lehet a rozé védelme

A helyzetet bonyolítják a nemzetközi kereskedelem szabályai is. Sztanev Bertalan felhívta a figyelmet arra, hogy a Kereskedelemi Világszervezet (WTO) előtt folyó tárgyalásokon esetleg gondot okozhat, ha a rozé védelmére kel Brüsszel, és csak a hagyományos eljárással készített bor esetében engedélyezi a megnevezést, mivel a világ más tájain a keverés is elfogadott eljárás.  

Ha Brüsszel nem engedélyezi az összeöntést, akkor az kereskedelmi akadályokat képezhet az Európai Unión kívülről jövő termékek esetében. Az Európai Unió és egy azon kívüli országgal kötött kétoldalú megállapodás felülírna egy esetleges uniós rendeletet, azaz a kétoldalú megállapodás engedélyezné, Brüsszel viszont tiltaná a kevert borok forgalmazását, ami problémát okozna a piacon.  

Ezek alapján az ausztrál és amerikai borászok - bár egyelőre nem túl jelentős mennyiséget szállítanak Európába - nem néznék jó szemmel a rozé védelmét. Emellett Franciaországnak, Magyarországnak és Görögországnak vélhetően meg kell küzdenie a mediterrán országokkal is. Bár Spanyolország, Olaszország és Portugália eddig nem foglalt állást a kérdésben, de újabban ők is amellett vannak, hogy az összeöntött bort is lehessen rozénak hívni. Sztanev szerint nekik ez jó lenne, fehérborban ugyanis kevésbé erősek, miközben a keverés technológiailag jól beilleszthető lenne a szóban forgó országok bortermelési struktúrájába.