Bankjai veszélyeztetik Ausztriát

A válság híreit itt olvashatja!A minap Paul Krugman, a nemzetközi gazdaságtan guruja az nyilatkozta, hogy Ausztria gazdaságilag rémisztő helyzetben van, és könnyen a válság következő áldozata lehet a legfejlettebb országok között. Az osztrák bankrendszer kelet-közép-európai kockázata valóban magas, de korántsem fenyegeti az összeomlás veszélye - véli a Corvinus Egyetem adjunktusa.

• A válság híreit itt olvashatja!

Krugman az állítását arra alapozta, hogy az osztrák bankok külföldi terjeszkedésük során a közép- és kelet-európai országok hitelpiacába ágyazódtak be leginkább, illetve az ebbe a régióba irányuló hitelezés eléri az osztrák GDP 70 százalékát - szemben más nyugat-európai bankrendszerekkel, ahol ez 30 százalék alatt maradt. Márpedig - Krugman szerint - a pénzügyi válság következtében 20-50 százalékkal leértékelődő közép- és kelet-európai valuták megnövelték annak kockázatát, hogy egyre több adós nem tud fizetni, aminek következtében az osztrák bankok csődbe mennek.

A közép- és kelet-európai osztrák banki kintlévőségek 43-57 százalékát nem állami és nem banki piaci szereplőknek, azaz háztartásoknak és vállalkozásoknak hitelezték ki. Ha a bankrendszer összeomlik, megszűnik a pénzforgalom, és így az osztrák gazdaság is összeomlik, amíg a likviditást helyre nem állítják.

Banki kockázatok

Az említett kockázat valóban létezik - véli Kutasi Gábor, a Budapesti Corvinus Egyetem világgazdasági tanszékének adjunktusa. Az Osztrák Nemzeti Bank (ÖNB) már az elmúlt félévben megjelent, a pénzügyi stabilitásról szóló jelentéseiben elemezte a kereskedelmi bankok közép- és kelet-európai kockázatait. Ez alapján megállapítható, hogy az osztrák bankok (Erste, Raiffeisen, BAWAG, ÖVAG, HGAA és a jelenleg már az Unicredit tulajdonában lévő Bank Austria) 2004-től 2008 közepéig tartó gyors hitelbővítése során nem törődtek igazán azokkal a közép- és kelet-európai kockázati tényezőkkel, amelyekre a magas infláció és a növekvő külső eladósodás utalt.

A kockázatokat tovább növelte, hogy Kelet felé nagy arányban adtak ki a bankok devizás (azaz euró- és svájcifrank-alapú) hitelt, és a hitelpiac bővítése érdekében a növekvő kockázatú ügyfelek számára is lehetővé tették a hitelfelvételt - elsősorban az ingatlan- és járműlízing megjelenésével.

A kockázat növekedése - ami megdrágította a hiteltörlesztést az adósok számára, és drágította a hitelkihelyezés refinanszírozását a bankok számára - 2008 szeptemberétől két tényezőben öltött testet. Az egyik a már említett árfolyam-leértékelődés - Ukrajna esetében volt a legkirívóbb, 50 százalék -, a másik tényező a hitelállomány törlesztésének elmaradását fedező biztosítások kockázati prémiumának (CDS-prémiumnak) a jelentős növekedése. Ez a jelenség persze nem csak az osztrák bankokat érinti, hanem - az Intesa San Paolo csoportot kivéve - minden, a térségben terjeszkedő bankot, közöttük Commerzbankot, a KBC-t vagy az ING-t.

Ezzel párhuzamosan a közép- és kelet-európai gazdaságok lassulása/visszaesése, a munkahelyek és cégek megszűnése, az éves szintű bérek csökkenése, az ingatlanállomány piaci értékének csökkenése mind azt eredményezi, hogy a lakossági és vállalati hitelek jövedelem- és eszközfedezete számottevő értékvesztést szenvedett el, ami azt jelenti, hogy a bankok hitelezési politikájának lazulása nélkül is részben eltűnt az adósságbehajtás fedezete.

Megnyugtató fejlemények

Amit viszont Krugman nem vett figyelembe, az Ausztria pénzügyi felkészültsége a keleti hitelpiac összeomlására. Az osztrák bankok teljes közép- és kelet-európai követelésállománya a 2009. áprilisi adatok alapján 201 millió euró. Az EBRD (Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank) számításai szerint ennek 10 százaléka, 20 millió euró veszhet el. Az osztrák állam létrehozott egy 100 millió eurós garancialapot a bankcsődök elkerülésére.

Emellett az osztrák bankok eszközállománya - ellentétben az ír, izlandi, amerikai pénzintézetekkel - nem volt megfertőzve az amerikai jelzáloghitel (subprime) kötvényekkel, így ez nem rengette meg 2007-ben a pénzügyi pozíciójukat. A közép- és kelet-európai országok pedig részben saját gazdaságélénkítő csomagokkal (Csehország, Szlovákia, Románia, Szlovénia), részben nemzetközi IMF-segítséggel (Magyarország, Románia, Ukrajna, Lettország, Lengyelország), úgy tűnik, képesek lesznek elkerülni a komolyabb összeomlást, így a hitelpiacukon sem fenyeget a teljes fizetésképtelenség veszélye.

Egyelőre tehát csupán annyi állapítható meg, hogy az osztrák bankok követelésállományának kockázatai jelentősen növekedtek az elmúlt fél évben, de a banki pozíciók, az osztrák állami garanciák és a közép- és kelet-európai zsugorodási kilátások alapján összességében nem vetíthető előre az osztrák bankrendszer csődje és ezen keresztül az osztrák gazdaság lefagyása sem.

(A cikkben felhasznált adatok forrása az Osztrák Nemzeti Bank, www.oenb.at)