Az oroszoknak is nehéz préda lehet a Mol

Az orosz olajpiac átrendeződése nehéz helyzetbe hozhatja a Molt, és egyre több jel utal arra, hogy újra felvásárlási célpont lehet a magyar olajcégből: a Mol iránt korábban az OMV érdeklődött, most orosz befektetők tűnnek esélyes vevőnek. A magyar energetikai óriást stratégiai jelentősége miatt keresik a befektetők, a felvásárlást azonban megnehezítheti, hogy a cég vezetése nyugaton szokatlan módon bebetonozta magát, és ezt a magyar politikai elit is teljes mellszéleséggel támogatja. Az oroszoknak is van azonban egy adujuk, a Mol ugyanis nagyban függ a keleti szállításoktól.

Az elmúlt napokban tovább bonyolódott a helyzet a Mol, illetve a Mol 21 százalékát birtokló orosz olajcég körül. A magyar olajipari társaságba tavasszal beszálló szibériai olajcéget, a Szurgutnyeftyegazt ugyanis hírbe hozták egy másik orosz vállalattal, az állami irányítású Rosznyefttyel, aminek kapcsán rögtön meg is jelentek olyan találgatások, amelyek a Mol felvásárlását valószínűsítették. A két orosz cég esetleges fúzióját állítólag az tenné valószínűvé, hogy a - nehezen átlátható tulajdonosi szerkezetű - Szurgut vezérét, Vlagyimir Bogdanovot a napokban beválasztották a Rosznyefty, az állami cég igazgatóságába. Az érintettek hivatalosan cáfolták az egyesülést.

A piaci folyamatok elég homályosak, de az bizonyos, hogy a Mol szorongatott helyzetbe kerülne, ha a becslések szerint 20 milliárd dolláros készpénztartalékkal rendelkező Szurgut egybeolvadna a Mol nyugat-szibériai partnerével, a Rosznyefttyel, amely viszont egyes hírek szerint komoly adósságokkal küszködik.

Erősődő orosz nyomás

A Mol 2009 tavaszától kezdve, amikor kiderült a Szurgut részvényvásárlása, védekezik az oroszok befolyásszerzése ellen. A védekezés komolyságát mutatja, hogy a Szurgut jelenleg perben áll a Mollal, amelynek az az oka, hogy a céget formai okokra hivatkozva nem jegyezték be az áprilisi közgyűlés előtt a Mol részvénykönyvébe, így a közgyűlésen nem is vehetett részt az orosz vállalat.

A közelmúltban Igor Szecsin orosz miniszterelnök-helyettes kétszer is megszólalt a kérdéssel kapcsolatban. Június 19-én a moszkvai politikus azt mondta, hogy "az orosz kormány támogatja a Szurgutot a Mollal folytatott tárgyalásokban", most hétvégén pedig olyan hírek jelentek meg, miszerint a miniszterelnök-helyettes aggodalmát fejezte ki a Szurgutnyeftyegaz Mol-beruházása körül kialakult helyzet miatt. Szecsin Veres Jánossal, az orosz-magyar gazdasági együttműködési kormányközi bizottság társelnökével tartott moszkvai találkozóján kijelentette: "a beruházás olyan léptékű, hogy a körülötte kialakult kedvezőtlen helyzet feltétlenül magára vonja Oroszország kormányának figyelmét".

A piac szerint nem kizárt a felvásárlás

Szecsin a Rosznyefty egyik vezető tisztségviselője is, így egyértelműnek tűnik, hogy az orosz olajlobbi erősödő nyomást gyakorol a Molra. A magyar cég Szecsin bejelentését azzal kommentálta, hogy nincsenek tárgyalások a Szurgut és a Mol között.

Hivatalosan tehát keveset lehet tudni, de a piac azért elkezdett azzal számolni, hogy felvásárolhatják a magyar olajcéget. Ennek oka főleg az lehet, hogy a Molnak - bár kifejezetten erős védekezési potenciállal rendelkezik, ha felvásárlásról van szó - komoly orosz kitettségei vannak. Többek között a feldolgozandó olaj is keletről érkezik, így a Szurgutnak, illetve a mögötte álló orosz befektetői köröknek jobbak az esélyei, mint amilyenekkel az osztrák OMV rendelkezett.

A Mol árfolyama a tőzsdei mélyrepülés miatt 8 ezer forint környékére ment vissza tavaly ősszel, jelenleg pedig 12 ezer forintnál is többet adnak a részvényért, ami 50 százalékos felértékelődést jelent. Ez egyrészről a felvásárlási "sztorival", másrészről pedig a tőzsdék általánosan tapasztalható felívelésével magyarázható.

"A Mol-árfolyam esetében hosszabb távon az orosz Szurgutnyeftegaz esetleges részesedés-növelése felhajtóerőt jelenthet. Az orosz fél befolyásának növekedése azonban vélhetően nem a mostani árszinteken fog bekövetkezni, mivel a második negyedévben végbement áremelkedés során a Mol is drágult. Ha a Szurgut mégis a Mol-pakett bővítése fele mozdul el, akkor alacsonyabb árszintekig is kivárhat vele, mivel egyelőre a meglevő pakettjével járó részvényesi jogait sem tudja érvényesíteni" - vélekednek az Equilor elemzői, akik szerint a harmadik negyedév során nem fog eldőlni a Mol és a Szurgut közötti vita.

Miért nehéz préda a Mol?

A Mol tevékenységét tekintve Észak-Olaszországtól Nyugat-Szibériáig, Horvátországtól Csehországig, Romániától Ausztriáig, Szlovéniától Szerbiáig van jelen egymástól gyökeresen eltérő piacokon. A nagy nyugati multinacionális olajvállalatokhoz képest ezek az érdekeltségek azonban elenyészőek, a Mol stratégiai jelentőségét valójában a Kárpát-medencében betöltött domináns szerepe adja.

A Molnak három finomítója van (Százhalombatta, Pozsony és Mantova), a régió tíz országában több mint 1000 töltőállomásból álló hálózattal rendelkezik, a cég ott van Európa tíz legnagyobb polimerpiaci szereplője között, és sokak szerint ennél is fontosabb, hogy Magyarországon jelenleg kizárólag az FGSZ Zrt. rendelkezik földgázszállítási és rendszerirányítási engedéllyel, ez a cég pedig a Mol tulajdonát képezi - azaz a magyar energetikai cég ellenőrzi a stratégiai jelentőségű gázszállítást.

A Mol jó adottságokkal rendelkező cég, de korántsem könnyű felvásárlási célpont - ez mindenki számára egyértelművé vált, amikor az OMV a piaci árnál jóval magasabb, 32 ezer forintos áron sem tudott hozzájutni a részvények szükséges többségéhez, és végül letett az akvizícióról.

A Mol védekezési stratégiája két alapon nyugszik: a lex Mol néven elhíresült jogszabályon, illetve a társaság belső szabályzatán, amelyek nem is függetlenek egymástól. Az előbbi épp azért fontos a magyar cég szempontjából, mert lehetővé teszi olyan szabályok alkalmazását, amelyek bebetonozzák a mostani menedzsmentet, és ezáltal gyakorlatilag lehetetlenné teszik a felvásárlást.

A Lex Molt még akkor fogadták el, amikor az OMV szerette volna megvenni a céget, és a kormány a törvény megalkotásával deklaráltan a magyar olajtársaság OMV általi felvásárlásának kívánt gátat szabni. A magyar parlamenti pártok rég látott összhangot mutattak a jogszabállyal kapcsolatban: az előterjesztést a parlament 337 igen szavazattal, 4 ellenében, 3 tartózkodás mellett fogadta el 2007 októberében.

Az Európai Bizottság vizsgálatát követően egy év múlva módosított lex Mol segítségével az államnak lehetősége van jogi eszközökkel szűkíteni azon társaságok mozgásterét, amelyek magyar energetikai és vízellátó céget akarnak felvásárolni. A törvény hivatalos célja, hogy a "közellátás szempontjából jelentős" vállalkozások esetében megteremtsék a védekezés lehetőségét a nyilvános vételi ajánlattal szemben, továbbá, hogy kizárják az áttörési szabály alkalmazását azokkal a céltársaságokkal kapcsolatban, ahol a magyar államnak elsőbbségi részvénye van.

Tulajdonosi struktúra és szavazati korlát

A lex Mollal eltörölték azt a szabályt is, amely 10 százalékban maximálja a megszerezhető sajátrészvény-arányt, igaz, sajátrészvény továbbra is csak az adózott, osztalékfizetésre szolgáló eredményből vásárolható.

Ennek azért van jelentősége, mert a Mol vezetése nagy tételekben vásárolt a vállalat pénzéből Mol-részvényeket a tőzsdén, így befolyásolva a szavazati arányokat a közgyűlésen: nagyrészt az OMV felvásárlási kísérletének kivédését szolgáló vásárlásoknak köszönhetően a társaság papírjainak közel 50 százaléka van a menedzsmenttel együtt szavazó, úgynevezett "baráti kézben".

A Molnak a tulajdonosi struktúráján kívül még van egy olyan belső szabálya, amely nagyon megnehezíti a felvásárlást: a Mol-tulajdonosok a pakettjük méretétől függetlenül 10 százalékos súllyal szavazhatnak (ez a 10 százalékos szavazati korlát).

A törvény lehetővé teszi, hogy a cégek alapszabályban rögzítsék, mekkora szavazati aránnyal hívhatók vissza az igazgatósági tagok. Korábban ezt nem tehették meg, kötelező volt a törvény egyszerű többséget előíró szabályának alkalmazása. Ebből következik, hogy a részvények magas hányadával rendelkező tulajdonos sem tudja elmozdítani a menedzsmentet, amennyiben nem bírja az alapszabályban meghatározott szavazati arányt.

Fontos emberek a vezetésben

A Mol különleges helyzetét az is jól mutatja, hogy komoly politikai és gazdasági kapcsolatokkal rendelkező személyeket lehet találni a társaság vezetésében. A cég vezető tisztségviselői között van Kupa Mihály egykori pénzügyminiszter (a Mol felügyelőbizottságának elnöke), Csányi Sándor OTP-vezér (a Mol alelnöke), illetve Kemenes Ernő és Kamarás Miklós (Mol igazgatósági tagok), akik közül Kamarás privatizációs és vagyonkezelő szervezetekben és állami nagyvállalatokban töltött be számos funkciót a rendszerváltás óta, Kemenes pedig a rendszerváltás előtt az Országos Tervhivatalban dolgozott, majd Horn Gyula tanácsadója lett, és tagja volt a Magyar Nemzeti Bank (MNB) jegybanktanácsának is.

A Mol igazgatóságának tagja Akar László is, a Horn-kormány pénzügyminisztériumi politikai államtitkára, a Mol felügyelőbizottságában pedig ott ül Vásárhelyi István, aki a rendszerváltás után a fővárosi, majd állami vagyonkezelőknél dolgozott, és fél éven át az ÁPV élén is állt a Gyurcsány-kormány idején. (A fiatal Vásárhelyit nemrég láthattuk az 1989. június 16-ai Nagy Imre-újratemetés televíziós ismétlésekor, amikor az egyik koporsó mellett állt a Hősök terén, többek között Rajk Lászlóval együtt.) A Mol felügyelőbizottsági tagja Chikán Attila is, aki az Orbán-kormány első gazdasági minisztere volt.

A Mol élt is a törvény adta lehetőségekkel, aminek eredményeképp sokan a "lenyugatibb keleti vállalatnak" tartják a céget. Kétségtelen, hogy a Lajtán túl a menedzsmentnek ritkán vannak olyan jogai, mint amilyeneket a legutóbbi közgyűlés szavazott meg a Mol igazgatóságának, az úgynevezett "lopakodó felvásárlás" elleni küzdelem jegyében.

Az igazgatóság tagjait például csak háromnegyedes többséggel lehet visszahívni a pozíciójukból, és azt is csak nagyon lassan és körülményesen. Szintén kapott a menedzsment jogosítványt arra, hogy ellenőrizhesse a részvényesek mögött meghúzódó "valódi" tulajdonosokat.

A cikk készítésekor megkerestük a Molt is, de a cég nem kívánt válaszolni arra kérdésre, hogy miért választotta a társaság a védekezésnek ezt a formáját.

Politikai védelem minden oldalról

A politikai elit nem csak a lex Mollal, hanem gyakori nyilatkozatokkal is védi a magyar céget, és nemigen hagy kétséget azzal kapcsolatban, hogy minden erejével megvédi a céget. (A verbális védelem amúgy nemzetközi szinten is viszonylag elfogadott módja az ellenséges felvásárlások meghiúsításának.)

A vállalat védelmét legutóbb a magyar parlament nemzetbiztonsági bizottságában lévő, kormánypárti és ellenzéki képviselők erősítették meg, akik akár készek lennének törvényben is garantálni a Mol függetlenségét. Erről egyébként az [origo]-nak Tóth Károly, a parlamenti testület MSZP-s tagja nyilatkozott korábban.

A szocialista képviselő szerint a Mol függetlenségét meg kell őrizni, és szerinte a cégnek saját közgyűlésén ezt sikerült is elérnie. Tóth szerint a parlamenti pártok a bizottsági ülésen egyetértettek abban, hogy ha kell, törvénnyel is segíthetik a Molt ebben a folyamatban, illetve törvénnyel biztosíthatják a magyar állam érdekeit is a stratégiai fontosságú társaságban. Tóth a piaci logika alapján gondolkodók számára fölöttébb érdekes gondolatot fogalmazott meg, amikor kifejtette, hogy "a kormány jogkörét törvényben kellene növelni, hogy a Mol tulajdonosi szerkezetében és a döntéshozatalban eltérés legyen".

Bő két hónappal ezelőtt Göncz Kinga, távozó külügyminiszter nyilatkozott a kérdéssel kapcsolatban. A magyar diplomáciát éveken át vezető politkus szerint a lex Mol segíthet korlátozni az orosz befolyást a magyar olajtársaságban, mivel megvannak benne azok a kitételek, amelyek megvédhetik az olajtársaságot attól, hogy bármely részvényes döntő befolyást szerezzen a cégben. "Remélem, hogy a Mol védettsége megmarad" - fogalmazott Göncz Kinga, aki kiemelte, hogy ebben az ügyben továbbra is tart az egyeztetés Magyarország és Oroszország között.

Hasonló logikát követ a Gönczöt váltó Balázs Péter is, aki szombaton azt mondta: Budapest akkor tudja "jól fogadni" az orosz tulajdonszerzést Magyarországon, ha az arányos, átlátható és kiszámítható. "Az orosz pénz jó pénz, csak szeretjük tudni, hogy mik a szándékai" - mondta a magyar külügyminiszter, aki szerint a kormányzatnak is van felelőssége, ha akkora részvénycsomag cserél gazdát, hogy az már a cég irányítását is befolyásolhatja.

Nyugaton nem ez a módi

A Mollal kapcsolatos helyzet érdekessége nem az, hogy az állam távol tartaná a stratégiainak ítélt ágazatokban a külföldi befektetőket a nagyobb cégektől, erre ugyanis van példa számos országban - az azonban nem jellemző, hogy ezt a vállalatvezetés pozíciójának bebetonozásával oldják meg, ez ugyanis nem csak a külföldi, hanem bármilyen, esetlegesen hatékonyabban dolgozó belföldi invesztorokat is kizárja a versenyből.

"A Mol védekezési stratégiája keleties jellegű" - foglalta össze véleményét portálunknak nyilatkozva egy, az energetikai piacot jól ismerő, név nélkül nyilatkozó szakértő, aki szerint ez nem jelenti azt, hogy ne állna összhangban a magyar jogszabályokkal. Az angolszász piacokon dolgozó szakemberek szemében aggályos volt a menedzsment ilyen fokú megerősítése és a saját részvények kölcsönadása, nyugaton ugyanis erre nem nagyon akad példa. "A Molnak azt kellett mérlegelnie, hogy ez a fajta védekezés nem rontja-e el a cég külföldi megítélését, és a jelek szerint ezt a problémát sikerült elkerülni" - fogalmazott az elemző.

Lex Mol: érvek és ellenérvek

A piaci érvekkel nehezen védhető vállalati védekezést lehetővé tevő lex Mol abból indult ki, hogy Magyarországnak érdeke a magyar energiaellátás biztonságának szavatolása, és ennek érdekében meg kell akadályozni a külföldi felvásárlási kezdeményezéseket. Az érvelés szerint az energetika óriáscégekben olyan döntések születnek, amelyek a gazdasági élet egészére komoly hatással vannak, így nem szabad megengedni, hogy esetleg olyanok kerüljenek döntéshozó pozícióba, akik a nemzeti érdekekkel szemben cselekednének.

A hivatalos indoklás természetesen nem tetszett midenkinek, az azóta EP-képviselővé avanzsált Bokros Lajos egykori pénzügyminiszter például egyszerűen úgy fogalmazott, hogy a lex Mol a magyar oligarchákat, az általuk támogatott politikusok védelmét, és nem a nemzeti érdekeket, hanem a magánérdekeket szolgálja.

A nyugati piacgazdaságokban inkább az a jellemző, hogy valamilyen állami hatóságot hoznak létre a külföldi felvásárlás megítélésére, illetve hogy politikai nyomásgyakorláson keresztül mutatak ajtót a nem kívánatos befektetőknek. Az állami beavatkozás nyugati fellegvárában, Franciaországban az 1990-es években jelent meg a gazdasági patriotizmus kifejezés, amely 2005-ben vált széles körben ismertté, Dominique de Villepin akkori miniszterelnök ugyanis ekkor hírdette meg a stratégiai iparágak védelmének stratégiáját.

A gazdasági patriotizmus fogalmát megalkotó Bernard Carayon francia politikus szerint az energetika, a védelem, a légi- és űripar, a gyógyszeripar és az IT-szektor vállalatait kell megvédeni a külföldi felvásárlástól, de a francia joganyagba végül bekerült a szerencsejáték- és a kaszinóipar is - sokak szerint ez is fényesen bizonyítja, hogy nem valódi nemzeti érdekvédelemről van szó, hanem a verseny csökkentését célzó lobbitevékenységről.

Az Egyesült Államokban is létezik stratégiai védelem, egy 1988-as bírósági ítélet ugyanis lehetőséget ad a szövetségi kormánynak, hogy a nemzetbiztonság veszélyeztetése esetén megakadályozzon bármilyen vállalati akvizíciót. A külföldi tőke jelenléte bizonyos szektorokban limitált, ilyen például a légikzlekedés és a média. Négy évvel ezelőtt a kongresszus megakadályozta, hogy a kínai CNOOC olajipari vállalat ajánlatot tegyen az Unocal társaságra, majd egy évvel később kikényszerítették, hogy a Dubai PortsWorld eladja amerikai kikötőit.

Németországban az állami akarat érvényesítésének legfőbb eszköze az állami tulajdon, a bankszektorban például nagy mértékben politikusokon múlik, hogy kik vehetnek tulajdont, és kiknek nem adják el az állami kézben levő részvényeket. A spanyol állam szintén politikai nyomással érte el, hogy a német E.ON belépjen a piacra, a brit törvények pedig komoly hatáskörrel ruházzák fel a kormányt a felvásárlások engedélyezésével kapcsolatban.