Csak remélhetjük, hogy fizet a szomszéd

2009.07.21. 11:12

Nem sok eszköz van a közös képviselők és a lakástulajdonosok kezében arra, hogy kikényszerítsék a lakótársaktól a közüzemi számlák rendszeres kiegyenlítését. Márpedig ha néhány nagy tartozást felhalmozó adós miatt kikapcsolják a gázt, a pórul járt ártatlanok legfeljebb egy roppant bizonytalan kimenetelű polgári perben követelhetnek kártérítést.

Még a téli hidegben kapcsolták ki a gázt egy 35 lakásos esztergomi társasházban, és azóta sem kapcsolták vissza. A Táti úti lakóközösség több tagja összesen majdnem 2 millió forintra rúgó tartozást halmozott föl, így amikor a szolgáltató ezt megelégelte, azok is fűtés és meleg víz nélkül maradtak, akik mindig pontosan fizettek a fogyasztásuk után.

"Három tulajdonostársnak volt kétszázezer forintnál nagyobb hátraléka, még páran kisebb összegekkel tartoztak, de a lakók hatvan-hetven százaléka rendesen fizetett. A kikapcsolás után mindenkinek egyedi megoldást kellett keresnie" - számolt be az [origo]-nak az eset egyik, névtelenséget kérő kárvallottja.

A kétgyermekes család tagjai kiköltöztek az egyik szobából, a másikat ideiglenesen egy villannyal működtethető olajradiátorral kezdték fűteni, ami köztudottan méregdrága módszer. Beletelt egy időbe, mire sikerült felszereltetni az úgynevezett éjszakai (olcsóbb) áram vételéhez szükséges készüléket, valamint a megfelelő fűtőtesteket.

Éjszakai árammal is sokba kerül

"Az eddigi pluszköltségeink nagyjából félmillió forintot tesznek ki, és természetesen még az éjszakai árammal is jóval drágább a fűtés, mint gázzal. Nagyjából duplaannyiba kerül" - mondta érdeklődésünkre a károsult.

A fent leírtak bárkivel előfordulhatnak, aki nem önálló fogyasztó. A lakók a közös kazán által felhasznált gáz ellenértékét házon belül (a fogyasztás alapján) elosztva egyenlítik ki, a szolgáltatók pedig a társasházzal állnak szerződésben. Ha huzamosabb ideig nem kapják meg a pénzük egy részét, előbb-utóbb elzárják a csapot, függetlenül attól, hány tulajdonos lelkén szárad a tartozás.

A gázszolgáltatók ilyenkor jogszerűen járnak el, csupán három, a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény által meghatározott feltételnek kell megfelelniük: az elzáráshoz legalább háromhavi számlatartozás szükséges, emellett előzőleg kötelesek egyeztetést kezdeményezni fizetési haladékról vagy részletfizetési lehetőségről, illetve legalább háromszor értesíteni a fogyasztót.

Egyre többen tartoznak

A Napi Gazdaság épp a napokban írt arról, hogy az energiaszolgáltatók egyre inkább érzik a válság hatását. A csökkenő energiafogyasztás mellett ütemesen nő a kintlévőségük, a fogyasztók fizetési hajlandósága ugyanis soha nem látott szintre csökkent.

"Többször foglalkoztunk már azzal a problémakörrel, amikor vétlen fogyasztók kerülnek bajba adós lakótársaik miatt, de egyelőre nem jutottunk semmire. Úgy tűnik, nincs mit tenni, a társasházaknak kell kikényszeríteni, hogy a tulajdonosok fizessenek" - mondta az [origo]-nak Dietz Gusztávné, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület elnöke.

Éppen ezért a jogalkotónak a társasházat mint közösséget kellene erősítenie, hogy a tagjaival szemben felléphessen ilyen és akár más, az együttélést ellehetetlenítő esetekben is; hatékonyabb eszközöket kellene biztosítani, mert a jelenlegiek nagyon nehézkesek és lassúak - fűzte hozzá az egyesület elnöke.

Törvényességi felügyelet

Előrelépést jelenthet talán, hogy egy hamarosan életbe lépő törvénymódosítás értelmében a társasházak felett - a társadalmi szervezetekhez hasonlóan - az ügyészség látja el a törvényességi felügyeletet, vagyis vizsgálja a társasház működésének, a közgyűlés határozatainak jogszerűségét. Ez azonban vélhetően kevés - vélekedett Dietz Gusztávné.

Kérdésünkre, hogy más országokban is létezik-e ez a potenciális konfliktusforrás, hangsúlyozta: tőlünk nyugatabbra - amellett, hogy kevesebb embernek vannak mindennapi megélhetési problémái, és persze a díjfizetési kultúra is más - a nagyobb társasházi ingatlanok többsége bérlemény. Ezért amint észleli a tulajdonos, hogy nem fizet a bérlő, kiteszi a lakásból, így annak nincs ideje nagy tartozást fölhalmozni.

Műszaki akadályok

Megkerestük a Magyar Energia Hivatalt (MEH), amely egészen július 1-jéig foglalkozott az energiafelhasználás fogyasztóvédelmi kérdéseivel (azóta a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság átvette a feladatot). A MEH fogyasztóvédelmi főosztályán sem tudtak mást mondani, mint hogy a lakóközösségnek kell rávenni a fizetésre az összes tulajdonost.

A technikai megoldást firtató kérdésünkre azt a választ kaptuk, hogy csak óriási költségeket felemésztő műszaki átalakításokkal - esetenként még úgy sem - lenne megoldható, hogy minden lakásnak külön csapja legyen. Ezt pedig nyilván nem vállalnák a társasházak.

Polgári per a szomszéd ellen

A megelőzés nehézségei persze nem zárják ki, hogy utólag követeljünk kártérítést. Mint említettük, a szolgáltatót nem érdemes perelni, a helyzetet előidéző tulajdonostársak ellen indított polgári per viszont nem biztos, hogy eleve kudarcra ítélt.

"Adott esetben lehet értelme egy ilyen pernek, de nem egyszerű megnyerni. Feltehetően bizonyítani kell nemcsak a kár mértékét (amihez szinte biztosan igazságügyi szakértő szükséges), hanem az ok-okozati összefüggést is. Részletekbe menően igazolva, hogy a társasház ésszerűen gazdálkodott, és átcsoportosítással sem lett volna lehetősége elkerülni a szolgáltatás kikapcsolását" - magyarázta kérdésünkre dr. Kocsis Ildikó ügyvéd.

Mindenkit szorongat a válság

"Mára sok háznak megcsappantak a tartalékai. Vélhetően a gazdasági nehézségek miatt is nőtt például a közös költséggel tartozók aránya 7-ről 9 százalékra" - mondta felvetésünkre Kaplonyi György, a Magyar Társasházkezelők Országos Szakmai Szövetsége (MTOSZSZ) általános alelnöke. Megjegyezte, a szolgáltatók türelmének fogyásán is érezhető, hogy szorítja őket a válság: korábban könnyebben meg lehetett velük állapodni a részletfizetésről.

Leszögezte viszont, hogy a nemfizetés mint jelenség nem a válság következménye. Jóval kisebb az ellenállás, mint 4-5 éve, de sokan még mindig nem hajlandók tudomásul venni, hogy rendszeresen félre kell tenniük. Többnyire a sértődött, dacos ügyfelekkel van gond, nagy baj pedig akkor támad, ha a tulajdonosok legalább 20 százaléka tartozik. Két-három évbe is beletelik, míg egy csődbe ment házat talpra lehet állítani.

Adóshatározó

Három fő típusba tartoznak az adósok: vannak, akik valóban nem tudnak fizetni, ezt jelzik is, velük foglalkozni kell; mások csak hosszabb időszakonként jutnak jelentősebb pénzösszeghez, ezért sokáig tartoznak, mielőtt rendezik a számlákat; és akadnak, akik egyszerűen elfeledkeznek a dologról - sorolta az alelnök.

Az, hogy a tartozások mértéke a szolgáltatás kikapcsolásával fenyeget, a tetemes banki hiteleket fizető tulajdonosok által lakott, fiatalabb épületekben jellemző. A régi házaknak általában van tartalékuk, bár azoknál a nagyobb felújítások sokat felemésztenek.

Bárhol előfordulhat ugyanakkor, hogy az aktuális gázáremelés után megmakacsolják magukat a fogyasztók - különösen, ha nem világos számukra, hogy a gázdíj nem része a közös költségnek. Általában azt sem fogadják jól, ha év végén kiderül, hogy a közös képviselő alultervezte a díjat, ezért azt ki kell pótolni - említette Kaplonyi György.

Fizetési meghagyás, ügyvédi felszólítás

A notórius nemfizetőkkel szemben az első eszköz a fizetési meghagyás, amely, ha nem élnek ellene kifogással, 15 nap alatt jogerőre emelkedik. Ekkor elvileg jöhet a végrehajtás, de a bíróságok nagyon lassan, bonyolultan intézkednek. Volt már rá példa, hogy egy 20 ezer forintos tartozás miatt 3 tárgyalást tartottak - idézte fel a szakember.

Úgy vélte, valamiféle peren kívüli megoldásra lenne inkább szükség - addig is marad az ügyvédi felszólítás, illetve költségének ráterhelése az adósra. Ez szerencsés esetben hetek alatt eredményt hoz, elvégre kevesen vállalják, hogy jelzálogként terheljék rá az adósságot az ingatlanjukra.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK