Részvény, ingatlan, arany - befektetések a rendszerváltás óta

Vágólapra másolva!
Hogyan állna ma az egyszeri befektető, ha húsz éve a pesti tőzsdén részvényekre költi el a megtakarított pénzét, magyarországi lakóingatlant vesz belőle, esetleg aranyba fekteti? Játék a számokkal két mozgalmas évtized után.
Vágólapra másolva!

A Takarékossági Világnapról szóló cikkeinket itt találja!

A takarékoskodás egyik formája az olyan klasszikus befektetési lehetőségek választása, mint amilyen a részvény- és árupiac vagy az ingatlan. Ezek a hagyományos megtakarítási termékeknél természetesen kockázatosabbak, és Magyarországon nem is túl elterjedtek a lakosság körében.

A tőzsde sajátossága, hogy rövid idő alatt is lehet rajta akár vagyonokat nyerni vagy veszíteni, és sokan igyekeznek ki is használni ezt a tulajdonságát. Ettől azonban még el lehet játszani a gondolattal, hogy miként teljesít igazán hosszú távú befektetésként, például az ingatlanpiaccal összehasonlítva, amely - noha az elmúlt száz év látott gyors ingatlanboomokat és nagy -krachokat is - jellemzően nem a hektikus ármozgások terepe.

Az összevetés értelemszerűen nagyon hozzávetőleges lehet csak, hiszen a befektetett pénz sorsa éppen attól függ, hogy konkrétan milyen papír(oka)t, illetve ingatlant veszünk, de a rendelkezésre álló mutatószámok jól jelzik a főbb trendeket. Az egyszerűség kedvéért a rendszerváltás óta eltelt időszakot vizsgáltuk meg.

Gazdagodás a pesti tőzsdén

Az eredetileg1864-ben alapított Budapesti Értéktőzsdét 1990. június 21-én indították újra, akkor még csak egyetlen részvény forgott, az IBUSZ. A piaci tőkeértékkel súlyozott részvényindexet 1991. január 2-ától számítják (egy ideig BTI, 1995 óta BUX néven), ennek a változása fejezi ki azóta is legjobban a tőzsdei kereskedés irányát.

A BUX 1000 pontról startolt, de a kilencvenes évek végén már 4 és 8 ezer pont között mozgott. Az ázsiai, majd az orosz válság megrázkódtatása után a nagy emelkedés 2004 elején kezdődött, egy év alatt 14 ezer fölé ugrott az index, sőt 2005 végén már 20 ezer fölött volt. Az eddigi rekordot 2007 júliusában érte el, 30 118 ponttal. A 2008 őszi krach (mínusz 8 ezer pont) után jött az igazán nagy rali: a márciusi 10 ezer körüli értékekről az év végére a 21 ezres határt is megmászta.

Ma 23 ezer forint fölött jár a BUX, ami a tőzsde honlapján elérhető adatok szerint azt jelenti, hogy a rendszerváltás óta összesen 255 százalék volt a reálértéken, inflációval korrigálva vett emelkedése. Ez évente 13,4 százalék, vagyis átlagosan ekkora hozamot érhetett volna el az az - értelemszerűen hipotetikus - portfólió, amely mindig megfelelt volna az éppen aktuális BUX-kosárnak.

Bukni lehetett egy átlagos lakóingatlanon

Az ingatlanárak változását jóval nehezebb követni, megbízható, átfogó forgalmi adatok ugyanis nem állnak rendelkezésre az elmúlt húsz év egészéről. Az FHB tavaly bemutatott, a bank szerint kellően nagy merítésű és korszerűen számított lakásárindexe is csupán 1998-tól mutatja az árváltozásokat.

Az egyes szakmai műhelyek ezért jobbára saját adatbázisukból dolgoznak, így a Városkutatás Kft. is, amely kérésünkre rendelkezésre bocsátotta az FHB említett indexével összedolgozott adatsorát. Ebből az derül ki, hogy a rendszerváltáskori állapothoz képest a magyarországi lakóingatlan-árak 2010-re nominálisan több mint nyolcszorosukra emelkedtek.

Reálértéken nézve, vagyis a pénzromlás hatását is beleszámítva azonban nemhogy értéknövekedésről nem beszélhetünk, de egy húsz évvel ezelőtti lakásvásárló mára elvileg jelentős veszteséget könyvelhetett el. A Városkutatás Kft. adatai szerint az 1990-es állapothoz képes ma valahol 80 százalék körül lehet az érték - itt hangsúlyozottan egy átlagról van szó, az egyedi esetek ettől nagymértékben eltérhetnek, és azt sem vettük számításba, hogy az esetleges bérbe adásból származó bevétel mennyit hozhatott a tulajdonosnak.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Mindez talán hihetetlennek tűnik az ezredforduló óta tapasztalt drágulás fényében. A magyarázat egyrészt az, hogy 1989-ben nagyot ugrott az árszint, a számítás bázisa tehát kimondottan magas - mondta kérdésünkre Hegedüs József, a Városkutatás Kft. ügyvezetője.

A másik ok, hogy a kilencvenes években a magas inflációhoz képes sokkal lassabban drágultak a lakások, így 1997-98 táján relatív mélyponton voltak az árak: reálértéken az 1990-es szint felét sem érték el. 2003 és 2006 között aztán a 100 százalékát is meghaladták, de a válság nyomán kialakuló kereslethiány újra a lenyomta az átlagárakat.

És az arany?

Az egyik legbiztosabb befektetésként az aranyat szokták emlegetni, érdemes tehát azt is megnézni, a nemesfém hogyan teljesített a kérdéses időszakban. Megjegyzendő, az egyszeri magyar befektető számára a 2004-es uniós csatlakozásig csak elvi lehetőség volt a vásárlás: az áfatörvény változása akkor definiálta a befektetési arany fogalmát, és tette egyúttal áfa- és jövedékiadó-mentessé - mondta érdekődésünkre az Aranypiac.hu Kft. vezető aranykereskedője, Gregus Zsolt.

A londoni árutőzsde adatai szerint 1990 első napjaiban 400 dollár volt egy uncia arany ára. Az azóta kumulálódott 70 százalékos amerikai inflációval számolva ez ma jelenértéken 680 dollár, ami majdnem pontosan fele az október 26-ai, keddi 1329 dolláros unciánkénti árnak. A 20 év alatt elérhető tiszta haszon tehát körülbelül 100 százalék volt. Persze egészen más eredmény jönne ki, ha forintra átváltva néznénk az árakat, hiszen a magyar pénz két évtized alatt rengeteget gyengült a dollárral szemben, az árfolyam 60-ról 200-ra kúszott föl.

Forrás: AFP