Nem lett átláthatóbb a költségvetés az Orbán-kormány alatt

Egyre követhetetlenebb a költségvetés az új kormány hivatalba lépése óta, pedig ellenzékben a Fidesz többször bírálta a szerintük átláthatatlan államháztartási gazdálkodást. A miniszterek egy törvénymódosításnak hála immár kedvük szerint csoportosíthatnak át pénzt egyik feladatról a másikra, a kormány pedig a pótköltségvetés készítésére vonatkozó, saját maga által kezdeményezett előírást sem tartja be, inkább kicselezi.

Ha 2800 milliárd forintnyi nyugdíjpénztári vagyon áramlik az államhoz, akkor miért csak 528 milliárd forintot szerepeltet a költségvetésben? És ha már hónapok óta tudja a kormány, hogy sok száz milliárd forint értékben átvállal adósságot a MÁV-tól és a BKV-tól, sőt PPP-s szerződéseket is kiváltanak, akkor miért nem igazítják ehhez a költségvetést, miközben a hasonló volumenű Mol-tranzakció miatt amúgy ezt megteszik? Az lehet, hogy bő fél éve látható: az államháztartási egyenleg többletet fog felmutatni idén, de a kabinet még a konvergenciaprogramban is hiányt vállal? Aki meg szeretné érteni az Orbán-kormány első költségvetését, ilyen kérdésekbe ütközik bele.

Ellenzékben a Fidesz többször kártyavárként összeomló költségvetésről beszélt, pótköltségvetést követelt, átláthatatlan államháztartással vádolta az akkori kormányokat. Cikkünkben összegyűjtöttük az elmúlt fél évből a költségvetést érintő, máig megválaszolatlan nagyobb ügyeket. Ezek alapján nemhogy közérthetőbbé, átláthatóbbá vált volna a költségvetés Orbánék alatt, ellenkezőleg: még követhetetlenebb lett a büdzsé.

1. Nyugdíjpénztári vagyon elszámolása

Az idei költségvetés 528 milliárd forint bevételt szerepeltet a magánnyugdíjpénztárakból átáramló vagyonból, holott ennek több mint ötszörösét, durván 2800 milliárd forintnyi vagyont utaltak át a pénztárak az államnak. Kérdés, hogy miért pont 528 milliárd forintot számolnak el a magyar kimutatás szerint készült költségvetésben, és csak találgatni lehet, hogy miért nem a teljes összeget, vagy éppen ellenkezőleg egy fillért sem tüntetnek fel a büdzsében.

A nyugdíjvagyon csaknem fele magyar állampapírban van, amit a magyar kimutatás szerint - egy 2009-es esettel szemben - nem kell beleszámítani az állami bevételek közé - tájékoztatta az [origo]-t egy, a költségvetési elszámolási szabályt ismerő, névtelenül nyilatkozó szakértő. Azt azonban ő sem tudta megmondani, hogy a maradék részből, ami magyar és nemzetközi részvényből, befektetési jegyből, készpénzből és ingatlanban áll, miért pont 528 milliárd forintot tüntet fel az állam a büdzsében. A kormány mindenesetre ezt szabta meg célként a vagyont kezelő Államadósság Kezelő Központnak, az intézménynek ekkora összegben kell részvényt, befektetési jegyet, esetleg ingatlant értékesítenie még idén, és az ellenértéket át kell utalnia az államkasszába.

Az 528 milliárd forintos bevétel szerepeltetésének prózai oka lehet, ezt gyanítja Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője. A szakértő arra utal, hogy tavaly október végén nyújtotta be a költségvetési törvényjavaslatot az NGM, abban már szerepelt az 528 milliárd forint. Akkor még nem volt világos a kabinet előtt, hogy az uniós módszertan szerint hogyan kell elszámolni a nyugdíjvagyon-transzfert (és az is csak később dőlt el, hogy a kormány nagyon rövid időt hagy az átlépésre, tehát a nyugdíjpénztári tagoknak nem lesz idejük 2011 végéig megfontolniuk, maradnak vagy visszamennek az állami pillérbe). A benyújtás előtt álló költségvetés így azt mutathatta, hogy még szükség van 528 milliárd forint bevételre az Európai Unió felé vállalt 3 százalék alatti államháztartási hiányt eléréséhez - innen jöhet a szóban forgó bevételi irányszám Török szerint. Más, anonimitást kérő, egykor a költségvetési politikai területen dolgozó forrásaink is azt látják, hogy a kormány önkényesen jelölt meg 528 milliárd forintnyi bevételt a nyugdíjvagyonból.

A 2900 milliárd forintos, állam által bekebelezett nyugdíjvagyon fennmaradó részét (vagyis az 1400 milliárd forint körüli állampapír-állományon és az 528 milliárd forintos bevételi irányszámon felüli hányadát) a tervek szerint a Nyugdíjreform és Államadósság Csökkentő Alapban tartják majd nyilván. Mindaddig legalábbis, amíg a kormány nem ad utasítást a részvények, befektetési jegyek, ingatlanok értékesítésére és arra, hogy a bevételből az államadósságot csökkentsék, vagy éppen a költségvetés lyukait tömjék be.

2. Későn kifizetett beszállítók

A kormányváltás után egyre hosszabb, nem ritkán fél vagy háromnegyed éves fizetési határidőt követelnek meg az állami intézmények a beszállítóiktól. Ezzel a 2010-es, magyar kimutatás szerinti költségvetési egyenleget tudta szépíteni a kormány. A megnyújtott fizetési határidő a le nem járt számlák állományát növeli meg, a felduzzadó, de le nem járt tartozás nehezíti annak a megítélését, hogy az állam ténylegesen takarékoskodik-e vagy csak mesterségesen, az adósság növelése árán tudja fékezni a költekezést. Így nem könnyű arról sem véleményt formálni, hogy vajon megnyugtatóak-e a 2011-es költségvetési folyamatok. A le nem járt számlák állományára vonatkozó kérdésünket áprilisban visszautasította a Magyar Államkincstár, azzal indokolva, hogy arra vonatkozóan nincs adatszolgáltatási kötelezettsége.

A Költségvetési Tanács tavaly feloszltatott elemzői stábjának vezetője is ezt tudakolta az államkincstártól, és csak akkor kapta meg két hete az adatokat, amikor perrel fenyegette az intézményt. Sokáig gátolta a tisztánlátást az, hogy nem lehetett tudni, mekkora összegben görget maga előtt le nem járt beszállítói számlákat az állam.

3. A miniszter felülírhatja a parlament által elfogadott költségvetési törvényt

A parlament március elején fogadta el az államháztartási törvény módosítását a kormány kezdeményezésére. A kabinet első pillantásra egy nem túl izgalmas okkal, a fejezeten belüli szabadabb átcsoportosítás lehetőségének megteremtésével indokolta a csak 2011-re érvényes korrekciót.

Valójában a törvénymódosítás (a 3. paragrafus vág ide) azt eredményezi, hogy a minisztériumok vezetői a hozzájuk rendelt fejlesztési pénzeket kényük-kedvük szerint arra fordíthatják kisebb megkötésekkel, amire csak akarják. Ha például a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium kevesebbet költ idén a digitális átállásra, mint a költségvetésben rá szánt 3,15 milliárd forint, akkor a megspórolt pénzt turisztikai fejlesztésre fordíthatja, vagy odaadhatja a szolnoki MÁV Kórháznak, hogy abból fedezze a felújítását. Vagy ha a nemzetierőforrás-miniszter úgy látja, nem fejezi be az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet beruházását, a megtakarított pármilliárd forintot szétdobhatja mentőautók vásárlására és művészeti intézmények tatarozására. Szimpatikusnak tűnhet a törvénymódosítás, de kis túlzással azt eredményezi, hogy hiába fogadta el a parlament tavaly ősszel a költségvetést, hiába címkézte meg, milyen feladatra mennyi pénzt fordít, most egy miniszter saját hatáskörben teljesen átírhatja a számokat, csak arra kell figyelnie, hogy amennyi pénzt elvesz valahonnan, azt máshova odaadja.

4. A hiány a duplájára lehet az elfogadottnak, de pótköltségvetést nem készítenek

A Mol-részvények megvásárlása, a MÁV és a BKV adósságának átvállalása és a PPP-projektek kiváltásának együttes hatása közel háromszorosára emelheti az idei költségvetési hiányt. Ez megkövetelné a pótköltségvetés készítését a kormánytól, de a kabinet inkább a kiadások ügyes adagolását választja. Többször is módosítja a költségvetési törvényt (az említett nagyobb egyedi tételek közül csak a Mol-tranzakciót vezették át eddig a jogszabályon), ezzel a trükkel kerüli el a pótköltségvetés nyűgét. Erről bővebben minapi cikkünkben írtunk.

5. Tudják, hogy többlet lesz, de hiányt mondanak

A kormány ősszel úgy fogadta el a költségvetést, hogy abban az uniós kimutatás szerint 2,94 százalékos hiányt vállalt a GDP arányában. Ehhez a hiánycélhoz tartja magát a kabinet mind a mai napig, a konvergenciaprogramban és a havi rendszerességgel megjelenő költségvetési közleményekben is ezt a számot szerepelteti.

A nyugdíjpénztári vagyon átvétele azonban jókora pluszba lendíti az államháztartási egyenleget. A nyugdíjvagyon egy részéből finanszírozzák a vasúttársaság és a BKV adósságának átvállalását, valamint a PPP-s szerződések kiváltását, de a költségvetés idén még így is 2 százalékos többletben zárhat az uniós kimutatás szerint - ezt is az NGM állítja, de már a konvergenciaprogram szöveges részében.

Az ellentmondásra rákérdeztünk a tárcánál, amely cikkünk megjelenéséig nem válaszolt a bő egy hete feltett kérdéseinkre.

6. Szegényes kommunikáció

Az Orbán-kormány szakított a korábbi Pénzügyminisztérium gyakorlatával, az államháztartásért felelős tárca nem közöl előrejelzéseket arról, hogy a következő hónapban és év végén pontosan hogyan is alakulhatnak az egyes kiadási és bevételi tételek. Így a végleges adatok értelmezésénél nincs igazi viszonyítási alap, mert előrejelzés híján az előző év azonos időszakának statisztikáira lehet csak támaszkodni, az összevetést viszont nehezítik, egyes esetekben lehetetlenné teszik az azóta bekövetkezett jogszabályi változások. Idén januártól lépett hatályba például az egykulcsos személyijövedelemadó-rendszer, most már válságadókat is szed a kormány, amik tavaly ilyenkor még nem léteztek, és a társasági adó kedvezményes kulcsát is csak tavaly félévtől terjesztették ki az addiginál sokkal szélesebb körre.

A tárca beszüntette a minisztériumi sajtótájékoztatókat is, helyette a statisztikák ismertetésekor a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) honlapján keresztül tehetik fel a szakújságírók a költségvetésre vonatkozó kérdésüket egy előre megadott 60 perces időszakban. A válaszok viszont sok esetben a kérdésfeltevésre rendelkezésre álló egyórás időkeret lejárta után szállingóznak, így visszakérdezésre nincs mód, erre legfeljebb a sajtóosztálynak küldött e-mailen keresztül nyílik lehetőség.

A költségvetés átláthatósága azért lényeges, mert ez lenne az egyik legfontosabb módja a közpénzek ellenőrzésének. Ezzel szemben a költségvetési helyzet megítélése nehezebbé vált, nemcsak az újságírók, hanem az elemzők és mindenki más számára is, aki állampolgárként érdeklődik a közpénzügyek alakulása iránt.

Magyar vs uniós kimutatás

A magyar kimutatás szerinti hiány és az uniós módszertan szerinti többlet jól megfér egymás mellett, ennek oka a két számbavétel közötti eltérés. Az uniós módszertan a nyugdíjpénz-transzfert teljes egészében beszámolja a költségvetési bevételek közé, tehát a GDP 10 százalékának megfelelő összeg javítja az államháztartási szaldót, ezzel szemben a magyar módszertan csak annyit tüntet fel az idei egyenlegben, amennyi készpénz vagy számlapénz az államhoz még idén befolyik az értékpapírok eladása révén (a cikk elején említett, célként megfogalmazott 528 milliárd forintot).

A kétfajta módszertan abban is különbözik, hogy a magyar metódus azokat a tranzakciókat könyveli be a költségvetésbe, amelyek idén január 1-je és december 31-e között lebonyolódnak, az uniós módszertan viszont jobban megragadja azt, hogy melyik évre vonatkozik az adott ügylet. Például a 2012 január közepéig az államhoz befolyt személyi jövedelemadót visszakönyveli az uniós módszertan 2011-re, mert az a 2011 decemberi bér 2012 januári kifizetéséhez tartozik. A 2010 végén esedékessé vált, de ki nem fizetett számlák közül többet idén januárban-februárban egyenlítettek ki állami intézmények, ezt a több tízmilliárdos tételt az uniós módszertan visszakönyveli a 2010-es kiadások közé.