Miért szabadult el a tőzsdepánik? - négy probléma, amelytől rettegnek a piacok

Túl lassú döntéshozatal az eurózónában, társadalmi feszültségek Görögországban, politikai bizonytalanság Olaszországban és Spanyolországban, kríziskezelési dilemmák az Egyesült Államokban - világszerte változatos problémák nehezítik az adósságválság megfékezését. A befektetőket a leginkább aggasztó problémagócok felelősek az utóbbi napokban a devizapiacokon és a tőzsdéken kialakult pánikszerű fejleményekért is.

Mi a baj az eurózónában?

Az eurót használó országoknak két fő problémája van. Az egyik egy hosszabb távú, rendszerszerű gond, a másik a 2008-ban indult gazdasági válság kezeléséből fakad. A strukturális problémát az okozza, hogy míg az euró 1999-es bevezetése előtt közös jegybankot állítottak fel az euróövezet országai, a gazdaságpolitikájukat egyáltalán nem hangolták össze, sőt a nemzeti költségvetések valóságtartalmának ellenőrzési mechanizmusait sem alakították ki. Ennek az lett az eredménye, hogy az Európai Központi Banknak saját jegybanki politikájával teljesen más állapotban lévő országok gazdasági növekedését kellene egyszerre támogatnia. A rendszerszintű problémákon kívül az eurózóna gazdaságait az terheli meg, hogy a gazdasági válságot az államok eladósodásuk árán próbálták átvészelni. A gazdasági visszaesést sok pénzbe kerülő állami beruházásokkal és gazdaságélénkítéssel ellensúlyozták, és ez több esetben oda vezetett, hogy kérdésessé vált, képes lesz-e egy-egy gazdaság kitermelni a felhalmozódott adósságát.

Mit kellene csinálni?
A nemzetközi piaci bizonytalanaságot feltehetően az szüntetné meg, ha az eurózóna országai a jelenleginél gyorsabban és hatékonyabban reagálnának az adósságválság fejleményeire. Az eddigi tapasztalatok alapján a befektetők az egyes, magas államadósságot cipelő országoktól határozott kiadáscsökkentő intézkedéseket látnának szívesen, máskülönben megrendül a bizalmuk az adott állam törlesztőképességében. Az eurózóna vezetőitől egyrészt azt várják, hogy bővítsék ki a bajba kerülő országoknak segítséget nyújtani tudó alapot (European Financial Stability Facility), másrészt azt, hogy fokozzák a tagállamok fiskális (költségvetési) integrációját, szigorúan számon kérve a fenntartható gazdálkodást.

Mi történik valójában?
Az euróövezet az adósságkrízis minden fázisára késve reagált, így valószínűleg az eddigi mentőcsomagok végül többe kerültek a feltétlenül szükségesnél. A probléma egyfelől a döntéshozatali folyamat lassúsága, ami részben az egyes nagy államok érdekeinek különbözőségére vezethető vissza. A politikusokra ráadásul egyre nagyobb nyomás nehezedik saját közvéleményük részéről: a német adófizetőkkel, például, mind nehezebb megértetni, hogy miért nekik kell állniuk a múltban felelőtlenül költekező távoli országok számára összeállított mentőprogramok számláját. Mindennek az a következménye, hogy már a francia államkötvények hozama is emelkedni kezdett, ami arra utal, hogy a befektetők az eurózóna második legnagyobb országában sem bíznak úgy, mint korábban.

Mi a baj Görögországban?

Taxissztrájk Görögországban

A görög állam működése a válság előtti években teljesen fenntarthatatlan volt, de az akkori kormányok különféle manőverekkel eltitkolták a valós adatokat az uniós intézmények és saját választóik elől. Amikor kiderült, hogy a költségvetés hiánya a 10 százalékot bőven meghaladja, az államadósság pedig nagyobb az éves GDP-nél, éppen tombolt a gazdasági válság. Az ideges befektetői környezetben Görögország külső segítség nélkül nagyon hamar csődbe ment volna, mivel a piacról nem tudta már magát finanszírozni. Az eurózóna és az IMF tavaly és az idén - másodszorra már a magánszektorral közösen - két hatalmas hitelcsomagot állított össze, de ez önmagában nem oldja meg az összes problémát. A turizmusra épülő görög gazdaságban alig van életképes exportágazat, súlyos gondot jelent az adókerülés, miközben a társadalmi elégedetlenség a politikai stabilitást veszélyezteti.

Mit kellene csinálni?
A hitelnyújtók által előírt kemény takarékossági program egy részét (nyugdíjcsökkentés, fizetéscsökkentés a közszférában) már végrehajtották. A további, az IMF által szükségesnek ítélt, 2015-ig összesen 28 milliárd eurós megszorítást célzó intézkedések között további bér- és nyugdíjcsökkentés, áfaemelés és ingatlanadó-emelés is van, plusz egy nagyszabású privatizációs program. Mindezek végrehajtása nélkül aligha szerezhető vissza a befektetők bizalma. Emellett, mint azt Elena Panaritis kormánypárti képviselő is elismerte az [origo]-nak adott interjújában, Görögországnak gyökeresen meg kell változtatni a bürokratikus, korrupt, átláthatatlan és pazarló állami működést, többek között azért is, hogy joggal várják el az emberektől az adójuk befizetését.

Mi történik valójában?
Az első segélycsomag után a költségvetési hiány leszorításában a görög kormány nem teljesített rosszul, de azt a fent idézett képviselő sem tagadta, hogy az állam nem tudta a kitűzött intézkedéseket minden részletükben végrehajtani. Részben ez az oka annak, hogy nemrég gyakorlatilag egy irányított államcsőddel egyenértékű megállapodást kellett kötni egyes görög kölcsönök átütemezéséről. Az olyan polgári engedetlenségi mozgalmak, mint a "Nem fizetek!" nevet viselő, komolyan megnezítik a csekély parlamenti többséget maga mögött tudó kormány dolgát. Kérdés, képes lesz-e a megszorítások által érzékenyen érintett államigazgatás megfelelő hatékonysággal működni az elkövetkező években, és eközben az is nagy kockázatot jelent, hogy talpon tudnak-e maradni a nagyobb görög bankok. Az kétséges, hogy Görögország teljesíteni tudja-e a kilábaláshoz szükséges, feszes privatizációs programot.

Mi a baj Olaszországban és Spanyolországban?

Az olasz kormányfő és gazdasági minisztere

Bár az olasz és a spanyol államadósság mérete között van egy nagyságrendnyi különbség (előbbi körülbelül 1850 milliárd, utóbbi 650 milliárd eurót tesz ki), mindkettő megmentése túl nagy falat lenne a közös európai stabilitási alapnak (EFSF), ezért ha bedőlnének, annak beláthatatlan következményei lennének az eurózónára. Olaszország GDP-arányos államadóssága több mint 120 százalék, ráadásul rosszak az ország idei növekedési adatai, de szerencsére az államadósságot nagy részben belülről finanszírozzák, amellett a folyó hiány alacsony, és az adósság kamatterhe nélküli, úgynevezett elsődleges egyenleg többletet mutat. A költségvetés tehát elvileg gyenge növekedés mellett is kordában tartható. A kötvénypiac viszont bizalmatlannak tűnik: az olasz és a spanyol államkötvények hozamszintje szerdán 6 százalék fölé emelkedett, alaposan megdrágítva a hiány finanszírozását, vészesen közelítve a már nagyon veszélyesnek ítélt hét százalékos szintet.

Mit kellene csinálni?
Mindkét országnak úgy kellene minél gyorsabban és hitelesebben leszorítania az államadósság mértékét, hogy közben nem veszélyezteti az egyébként is törékeny gazdasági növekedést. Ehhez, ha nem is a teljes politikai elit, de legalább a kormány egységére lenne szükség - és éppen ez az a terület, ahol az olasz hagyományok nem ígérnek sok jót. A Silvio Berlusconi miniszterelnök és Giulio Tremonti gazdasági miniszter közötti feszültségek egyre nyilvánvalóbbak, sőt a Reuters pénteki cikke szerint a törésvonal a kormányzó koalíción belül is megvan. Spanyolországban novemberben előre hozott parlamenti választásokat tartanak, amelynek fő esélyese, a jelenleg ellenzékben lévő jobboldal reformokat ígér, de közben azt is, hogy nem lesznek megszorítások.

Mi történik valójában?
Az olasz törvényhozás július közepén elfogadott egy nagyszabású megszorító csomagot, melynek deklarált célja, hogy 2014-re egyensúlyba kerüljön, vagyis ne termeljen hiányt a költségvetés. A tervezett intézkedések között szerepel egyebek mellett a központi minisztériumok, az önkormányzatok költségvetésének megnyirbálása, bérbefagyasztás a közszférában, adóemelés, a cégek és a magánszemélyek adókedvezményeinek szűkítése, a nyugdíjasok juttatásainak megnyirbálása, az egészségügyi ellátás díjainak emelése. Ugyanakkor több óriási infrastrukturális beruházás is folyamatban van, melyek büdzséje nehezen tervezhető előre - ilyen a szicíliai szoros két partját összekötő függőhíd, vagy a Velencét megvédeni hivatott tengei zsiliprendszer -, így nem elhanyagolható kockázatot jelent. A spanyol kormány az eurózóna harmadik legmagasabb költségvetési hiányát igyekszik leszorítani, ugyancsak rendkívül népszerűtlen intézkedésekkel.

Mi a baj az Egyesült Államokban?

Barack Obama amerikai elnök

A 2008-ban elmélyült pénzügyi válságnak is amerikai gyökerei voltak, miután az ottani lakáshitelezési problémák okozták a bankválságot, amely egy mély gazdasági krízishez vezetett szerte a világban. Az amerikai kormányzat egyrészt azzal próbálta kezelni a helyzetet, hogy mentőcsomagot állított össze a nagyobb bankoknak (és az AIG óriásbiztosítónak), valamint elindított egy rekordösszegű, közel 800 milliárd dolláros gazdasági ösztönző csomagot. A probléma azonban az, hogy a gazdaság ennek ellenére sem pörgött fel, a munkanélküliség továbbra is, amerikai viszonylaban rendkívül magas (9,1 százalék), az ország adóssága hatalmas méreteket öltött (mostanra egyenértékű lett a bruttó hazai össztermékkel, a GDP-vel), a gazdasági növekedés aktuális számai pedig rendre alulmúlják az egyébként is óvatos várakozásokat.

Mit kellene csinálni?
Az amerikai politikusok és közgazdászok között elmérgesedett vita zajlik arról, hogy mit is kellene tenni ebben a helyzetben. Barack Obama elnök és a demokrata törvényhozók azt mondják, hogy egyelőre a gazdaság ösztönzésére lenne szükség új beruházásokkal és állami programokkal, az adósság csökkentését célzó megszorításokat pedig csak később kell elkezdeni. Vannak olyan közgazdászok - köztük a Nobel-díjas Paul Krugman -, akik azzal érvelnek, hogy újabb, a korábbinál nagyobb összegű ösztönző csomagra lenne szükség. A republikánusok - és köztük is különösen a politikailag jelenleg erős konzervatívok - viszont azt mondják, hogy a legfontosabb az adósság csökkentése, mert ez a teher fojtja meg a gazdaságot. Ők hallani sem akarnak adóemelésről, szerintük az ugyanis visszafogná a vállalkozások teljesítményét.

Mit csinálnak valójában?
Épp a héten ért véget az adósságplafon emeléséről szóló vita a demokraták és a republikánusok között, amely egy olyan megállapodással zárult, amely jelentős, több mint kétezermilliárdos kiadáscsökkentésekről szól. Ez azt is egyértelművé tette, hogy a mostani politikai erőviszonyok mellett nincs esély arra, hogy újabb nagyszabású ösztönző csomagot fogadjanak el. Közben ugyanakkor az adósságcsökkentési megállapodás sem nyugtatta meg a befektetőket, miután a politikai döntések egy jelentős részét elodázták, és egy új törvényhozási bizottságnak kell javaslatot tennie ősszel a konkrét intézkedésekre. Annyit tudni, hogy a kiadáscsökkentések jelentős része is csak később, 2013-ban fog kezdődni, így jelenleg úgy áll a helyzet, hogy sem a gazdasági ösztönzésben, sem a megszorításokban nincsenek gyors lépések. Erre a bizonytalanságra hivatkozott a Standard and Poor's hitelminősítő is, amikor pénteken este bejelentette, hogy leminősíti az Egyesült Államok eddigi kiváló hitelbesorolását.