Miért pánikszerűek a tőzsdei zuhanások?

Pánikban gyorsabban adják el részvényeiket a befektetők, mint amilyen sebességgel pozitív hangulat esetén vásárolnak. A hirtelen zuhanások mögött ez - a veszteségek minimalizálásának szándéka - és az elektronikus kereskedési rendszerek állnak.

Augusztus eleje óta esnek a tőzsdék, a nyugat-európai indexek komoly veszteségeket szenvedtek, a Budapesti Értéktőzsdén pedig csupán négy olyan kereskedési nap volt péntekig a hónapban, amelyen pluszban tudott zárni a BUX. A tőzsdék, köztük a nyugati trendeket követő Budapesti Értéktőzsde két hullámban gyengült az elmúlt két hétben.

A negatív tőzsdei sorozat 2008 őszét idézi, igaz, az akkor bekövetkezett zuhanástól még messze van a piac. Három éve, a 2008. október 6. és 17. közötti két hétben 32,2 százalékkal gyengült a BUX, 19 ezer pontról 13 ezer pont alá zuhant. Péntek délután háromkor több mint 18 százalékkal volt gyengébb, mint két héttel korábban.

Lefelé gyorsabb a tőzsde

Bár kirobbanó emelkedéseket is látott már a piac (2008. október 28-án 9,2, egy nappal később 14,1 százalékkal javított a BUX), a tőzsdei zuhanások rendszerint látványosabbak, hirtelen következnek be szemben a lassú felemelkedéssel. A hirtelen nagy zuhanások a befektetők viselkedésére vezethetők vissza. "A félelemhormon gyorsabban dolgozik és termelődik, mint a boldogsághormon" - magyarázta Sarkadi Szabó Kornél, független részvénypiaci elemző arra utalva, hogy pánikban gyorsabban adnak el a befektetők, mint amilyen sebességgel vásárolni kezdenek, ha javul a piaci hangulat.

A kereskedés nagy része automatikussá vált a modern technika fejlődésével, vagyis ha a részvények jegyzése egy bizonyos szint alá kerül, a kereskedőprogram újabb eladást indít, ezzel is lejjebb szorítva az árfolyamot. Az automatikus kereskedés sem jelenti azonban, hogy az emberi tényezőt kizárva zajlana az adás-vétel, mivel "emberek állítják be a szinteket és a volument" - mondta Sarkadi Szabó Kornél.

A veszteségeket korlátok közé akarják szorítani a befektetők, a nyereséget azonban "nem kell fékezni" - mondta Kuti Ákos, az Equilor részvényelemzője, magyarázva, hogy miért lépnek előbb eső tőzsdeindexeknél a részvényesek. Elmondása szerint a befektetők meghatározzák azt az árfolyamszintet, amely alá nem szeretnének kerülni, az emelkedésnél azonban ez nem jellemző. Tervezett szintek vannak, amelyeknél kiszállhatnak az emelkedésre játszók, de nem érdemes 1000 forintra tenni stopot (pozíció zárásának szintjét), ha 1030 forintért is el lehet adni a papírt - vélte Kuti Ákos.

Az esések is elnyúlnak

A nagy zuhanásokra sem jellemző azonban, hogy a befektetők egyszerre öntenek minden papírt a piacra. A nagy befektetési alapok annyi megbízást kapnak a jelenlegihez hasonló borús hangulatú piactól, hogy nem tudják egyszerre megvalósítani a megbízások teljesítéséhez szükséges ügyleteket - mondta Kuti Ákos, hozzátéve, hogy az sem ritka, hogy valaki nem tud folyamatosan a tőzsdére figyelni, ezért csak késve reagál egy-egy hírre. Ez ahhoz vezet, hogy egy rossz hír befektetői hatása akár napokon keresztül is érvényesülhet a tőzsdén, elnyújtva a gyengülés időszakát.

Kuti Ákos szerint az esések ritkán jelentenek függőleges grafikont, inkább az a jellemző, hogy egyre gyorsuló ütemben esik egy index. Ez sem tart azonban örökké, mivel az elemző szerint az eséseket fékezi, hogy a "shortosoknak", vagyis a gyengülésre játszóknak egy idő után be kell lépniük vevőként. (A shortolók napon belül először eladnak egy papírt, és csak később vásárolják azt meg, azaz, ha a kettő között esett az árfolyam, akkor abból haszon származik.)

A gyengülésnek gátat szab a piac alapszabálya is: az olcsóbb papírra könnyebb vevőt találni, azaz a tőzsdei eséssel párhuzamosan egyre valószínűbb, hogy vevőt talál valaki eladni szándékozott papírjára. Az olcsón bevásárolni kezdők - Kuti Ákos szavai szerint - a "hozamvadászok", akikre azonban az jellemző, hogy apránként "gyűjtögetik" a papírokat, nem egyszerre vásárolnak sokat. Amikor sokan elkezdik "gyűjtögetni" az olcsóvá vált részvényeket, akkor következik be a visszapattanás - magyarázta Kuti.

Három tényező a zuhanás mögött

A tőzsdei zuhanás augusztus elején indult, és alapvetően három tényező okozta. A nagy vihar akkor indult, amikor az amerikai költségvetési és államadósság-rendezési politikai vita az ország adósságának leminősítéséhez vezetett (a Fitch augusztus 6-án tette ezt meg).

A másik az elhúzódó európai adósságválság, Görögországon és az Európai Unió déli tagállamain kívül már Franciaországgal, vagyis az eurózóna második legnagyobb gazdaságával kapcsolatban is felmerült, hogy gondjai lehetnek az államadósság visszafizetésével.

A harmadik tényező a gazdasági növekedés lassulása, amelyre számtalan jel utal: Németország alig, Franciaország (és Magyarország) egyáltalán nem növekedett a második negyedévben, az Egyesült Államok gyenge ipari és munkanélküliségi mutatói mellé pedig növekvő infláció párosult.