"A szociális fenyegetettség velünk marad" - interjú Surányi Györggyel, a CIB Bank elnökével

2011.09.01. 7:02

"Összességében sem a piac, sem az egyének, sem a hitelt nyújtó bank problémáit nem oldja meg" - mondta az [origo]-nak Surányi György, a CIB Bank elnöke a kormány devizahiteleseket megmentő csomagjáról. A Magyar Nemzeti Bank korábbi elnöke szerint a csomaggal egy "illúzió elszállt", mert sokan hihették, hogy az állam "helyettük belép, és rendezi a feszültséget". Surányi a kormány gazdaságpolitikájáról nem beszélt, mert szerinte arról nem egy "magánbank tisztségviselőjének kell állást foglalnia".

- Tavasszal ön és néhány közgazdász társa merész javaslatot tett a devizahitelesek problémáinak megoldására, az ország devizatartalékainak felhasználásával forintra váltották volna az állományt. A kormány más javaslatot követett. Mit gondol a megoldásról?

- Ugyanazt mondanám, amit pár hónappal ezelőtt: bárcsak ne lenne igazunk, bárcsak jól működne ez az egyébként tisztességes kezdeményezés. A jószándékú elképzelés azonban sem intellektuálisan, sem a végrehajtásban nem eléggé bátor. Nem képes arra, hogy a valóságos kérdéseket ne csak elnapolja, eltolja pár évre, hanem tartósan kezelje.

- Miért? Egyfajta segítséget mégis kapnak azok, akik részt akarnak venni a konstrukcióban: rögzítik az árfolyamot, pár év múlva pedig törleszthetik a gyűjtőszámlán felhalmozott összeget.

- A legfontosabb az, hogy nemcsak egy pénzügyi, hanem egy súlyos szociális problémával állunk szemben, amelynek mélysége messze túlmutat azon, amit ez a csomag kezelni tud, hiszen azzal a 100-110 ezer adós családdal lényegében nem kezd semmit, akik már 90 napon túl nem fizetnek. A legsürgetőbb gazdasági-szociális probléma pedig éppen a nem fizető adósokkal van, őket az a veszély fenyegeti, hogy elveszítik a fedelet a fejük fölül. Ráadásul minél több lakást kell eladni, elárverezni, annál alacsonyabb lesz az ingatlan értéke - miközben tehát az adósság nő, az ingatlan, a fedezet értéke csökken. Ez persze a bankokat is terheli: máris tíz százalék felett van a nem fizető deviza-lakáshitelesek aránya, ami tiszta veszteség, az ingatlanok általános leértékelődése miatt pedig a fizető adósok után is nagyobb általános céltartalékot kell képezni.

A bankok jövedelmezősége az első féléves adatok alapján azért nem annyira rossz, a szektor egésze nyereséget termelt, az adózott profit 140 milliárd forint lett.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

A tévhitekkel szemben a nagybankok többsége - így a CIB is - ismét veszteséggel zárt, csupán néhány bank nyereséges. Ennek a nyereségnek a jelentős része is a külföldi érdekeltségek osztalékfizetésének köszönhető, tehát nem magyarországi teljesítmény.

- A 90 napon túli adósok problémáinak megoldására találta ki a kormány a Nemzeti Eszközkezelő Zrt.-t. Ez miért nem megoldás?

- Egyrészt még nem működik, remélhetőleg heteken belül elindul. Másrészt kétmilliárd forinttal ez a probléma nem kezelhető, köszönőviszonyban sincs az összeg a tartozások több százmilliárd forintos nagyságrendjével. Ráadásul ez a 100-110 ezer család nem kap törlesztéscsökkentési lehetőséget, őket kihagyja a javaslat a megoldásból. Ez a program komoly gyengesége.

- És mi a helyzet azokkal, akik még törlesztenek? Számukra az árfolyamgát mégiscsak könnyebbséget jelent.

- Ideiglenesen hoz könnyebbséget, ezt senki sem vitatja. Ugyanakkor az átmeneti időszak, a három év rövid. Nem lehet tudni, hogy ezen az időszakon belül hogyan alakul a forint-svájci frank árfolyam, lehet nyerni és sajnos veszíteni is. A családok életét megkeserítő és a bankok helyzetét sérülékennyé tevő bizonytalanságon a javaslat nem tud változtatni.

- Az első beszámolók szerint nincs túl nagy érdeklődés a konstrukció iránt, aminek a pozitív értelmezése az, hogy ezek a középosztálybeli családok, minden nehézség ellenére inkább törlesztenek. Önöknek mik a tapasztalataik?

- Egyelőre még nem lehet tudni, hányan fognak jelentkezni. Az első információk valóban alacsony érdeklődésről tanuskodnak, de várjuk ki a végét. Sok hitelfelvevő számára egyébként meglepő lehetett a javaslatcsomag, mert azokból a mondatokból, hogy megmentjük az adósokat, úgy is fordíthatták, hogy helyettük belép a magyar állam és az adófizetők terhére rendezi a feszültséget. Ez az illúzió elszállt. Többen most realizálhatták azt is, hogy az árfolyamgát beépítése nem mentesíti a terhektől, csupán egy bizonyos időre elhúzza a költségeit. Valószínűleg sokan úgy gondolják, ha nagy erőfeszítéssel is, de még mindig előnyösebb számukra kifizetni a megemelkedett törlesztőrészleteket, mintha hagynák felhalmozódni a ki nem fizetett tételeket, ami később jelentkezik teherként.

- Milyen hatása lesz a hitel és az ingatlanpiacra annak, hogy feloldják a végrehajtási moratóriumot?

- Abban teljes egyetértés volt, hogy ezt fokozatosan, körültekintően meg kellett szüntetni, mert jelzálog végrehajtása nélkül nincs fedezete a kihelyezett hiteleknek, nincsen lakáshitelezés, a piacnak vége. Ugyanakkor az, hogy ezzel párhuzamosan a 100-120 ezer 90 napon túl nem fizető család nem kap törlesztési kedvezményt, sem fizetési halasztást azt jelenti, hogy nagy volumenű plusz kínálat jelentkezik a lakáspiacon. Ez a lakásárak további eséséhez vezet.

- Viszont megegyezés köttetett a bankokkal, hogy csak bizonyos ütemezésben kerülnek piacra ezek az ingatlanok.

- Ez rendben is van. Ennek ellenére, ha a teljes mennyiség megjelenik kínálatként a piacon, ez - akár akarjuk, akár nem - a piac összeomlásához vezethet, de mindenképpen az ingatlan érték csökkenését jelenti. Az elmúlt évben 40 ezer ingatlan cserélt gazdát a szabadpiaci forgalomban. Ha ehhez akár évi 10-20 ezer további ingatlan kínálata jelentkezik és a kereslet - a devizahitelek megszűnése, a forinthitelek drágasága miatt - nem tud felnőni hozzá, akkor tovább mérséklődnek az árak.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
"A szociális fenyegetettség egésze velünk marad."

- Másrészt - mondják az ingatlanpiaci szakértők  - legalább beindítja a piacot, ezeknek az ingatlanoknak az eladásával legalább megjelenik valamennyi pénz a rendszerben. Ennek a hatása nem lényeges?

- Ez a pénz rögtön adósságtörlesztésre, hitelveszteség-mérséklésre megy el. A kényszervégrehajtások csak olyan bevételt hoznak, ami a fennálló tartozás kiegyenlítését is csak mérsékelten teszi lehetővé. A piacot még rosszabbá teszi, mert lejjebb viszi a nem végrehajtás alatt lévő ingatlanok piaci értékét is. Rövid távú makroökonómiai szaldója negatív: a lakáspiacot, az építési piacot nem élénkíti, fékezi a belföldi gazdaság teljesítményét, fékezi a növekedést, a foglalkoztatást, rontja a költségvetés pozícióját.

- Mi lenne akkor ön szerint a megoldás? Kezdeményezné a mostani javaslatcsomag módosítását vagy visszatérne a tavaszi ötletéhez?

- Nyilván elfogult vagyok, tehát inkább a saját javaslatunkhoz térnék vissza, ugyanakkor tudom, hogy nem lehet naponta más elképzeléssel operálni, meg kell várni, hogy ez a rendszer mennyire lesz működőképes. Az azonban már látszik, hogy a rendszer nem kezeli megfelelően azokat a legfontosabb kérdéseket, amelyek miatt ez a problémahalmaz összegyűlt.

- Vagyis?

- Egyrészt az adósok továbbra is ki vannak téve a forint és a svájci frank kiszámíthatatlan mozgásának. Másrészt a pénzügyi intézményrendszer szempontjából megmarad a legkockázatosabb tényező, a svájci frankban történt eladósodás. Csak marginálisan, az eszközkezelőn keresztül orvosolja a már bajba jutott adósok gondjait, vagyis a szociális fenyegetettség egésze velünk marad. Összességében tehát sem a piac, sem az egyének, sem a hitelt nyújtó bank problémáit nem oldja meg.

- Az ön által tavasszal javasolt megoldás az ország devizatartalékát használta volna föl, amit sokan éppen ezért bíráltak, mondván egy ilyen helyzetben a tartalékot erre használni, növeli az ország sérülékenységét. Mit szól ehhez?

- Ez azér furcsa, mert elsőként én írtam le, hogy az alacsony devizatartalék miatt kellett az országnak annak idején pánikszerűen IMF-hez fordulnia. Ha valaki tisztában van ennek a fontosságával, akkor mindenképpen ezek közé tartozom. Akkor 16 milliárd volt az ország devizatartaléka, ma 37 milliárd, év végére pedig elérheti akár a 40 milliárdot.

- És ebből mennyit emésztene föl az ön által javasolt megoldás?

- Ha a már bajban lévők és a még fizetők is igénybe vennék az általunk javasolt konstrukciót, akkor kb. 10-12 milliárd menne el erre. Vagyis 30 milliárdra csökkenne az ország devizatartaléka, centire ugyanannyira, mint 2010 legvégén, tehát egy évvel ezelőtt volt.

- Persze ezek az adatok csak akkor értelmezhetők, ha velük együtt a kontextust is nézzük. Egy ilyen helyzetben, amikor az olaszok vagy a spanyolok is nehezen tudják a saját államadósságukat finanszírozni, nem lenne kockázatos lépés?

- Ezzel együtt viszont 10 milliárd euróval csökkenne az ország bruttó adósságállománya. Ráadásul azzal a 10 milliárddal csökkenne, ami a legrövidebb lejáratú és svájci frankban denominált, vagyis ami miatt a legsérülékenyebbek vagyunk, így részben a tartalékigény is csökkenne. Március folyamán a nagy magyar bankok egész sorát minősítették le a hitelminősítők és az első mondat az indoklásban az volt, hogy nagy a magyar bankok svájci frankban fennálló devizahitel-követelése. Ez a lakossággal szemben jelentős kockázatot képvisel.

Mekkora izgalmat vagy úgy is mondhatnám rémületet okoztak a nem olyan régen tapasztalt rekord svájci frank-euró-forint árfolyamok a bankoknál? Beszéltem olyan, korábban a pénzügyi felügyeletnél dolgozó szakemberrel, aki szerint ez a sci-fi kategóriája volt korábban és akármit mondanak a bankok és a stressztesztek, erre nincs beállítva a rendszer.

- Utólag és feltéve, hogy túl vagyunk ezen a perióduson elmondható, hogy az életben játszódott le egy nagyon súlyos stresszteszt, ami azt mutatta, hogy a magyarországi bankok képesek voltak úgy kezelni a helyzetet, hogy az nem okozott maradandó sérülést, károsodást sem az ország likviditási helyzetében, sem az egyes bankok likviditási pozíciójában.

Kívánatos lenne, hogy egy ilyen helyzet ne ismétlődjék meg, de az élet azt bizonyítja, hogy a bankok tudták kezelni. Ugyanakkor, ha tartósan maradna olyan erős a svájci frank, az további jelentős tőkeemelést igényelne a bankszektor szintjén, és további a likviditási erősítésre, többlet források bevonására irányuló erőfeszítéseket kellene tenni, hogy a bankok minden előírásnak megfeleljenek. Mindkettő azt jelenti, hogy jelentősen tovább drágulna a hitelezés. Ha egy ilyen helyzet tartósan fennmarad, akkor az a magyar gazdaság minden szereplője számára korlátozza a mozgásteret.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
"Nem hiszem, hogy egy magánbank tisztségviselőjének kellene állást foglalni a makrogazdaság kérdéseiben."

- Szükség van-e ön szerint valamilyen közös kormányzati programra az önkormányzatok deviza, ezen belül jelentős svájci frank adósságának kezelésére? Ezt önkormányzati érdekképviseletek vetették fel.

- Az egyes bankok helyzete nagyon eltérő, nagyon nem összehasonlítható ezen a területen és mivel nem ismerem pontosan ezeket az adatokat, nem tudom megmondani. Fontos azonban, hogy az önkormányzatok az államháztartás részét képezik, adósságuk kvázi államadósság, az államháztartás részeként statisztikai értelemben benne vannak az államadósságban.

Az önkormányzatok vagy legalábbis a nagy részük fizetőképességének megőrzése fontos érdek. Ha ezt a fizetőképességet szélesebb körben veszély fenyegetné,  akkor mindenképpen végig kell gondolni, hogy nincs-e szükség az állam közvetlen beavatkozására is. Önvédelemből, hogy az állam, mint szuverén adós besorolása ne romoljon.

- Mennyire tartja sérülékenynek az ország nemzetközi finanszírozását? A miniszterelnök azt mondta, hogy középtávon biztosított.

- 2009 eleje-közepe óta Magyarország külső egyensúlyi pozíciója jelentősen átalakult. Magas, nem fenntartható külső egyensúlyhiányból az ország átment szufficites országba. 2011 a harmadik egymást követő év, amikor Magyarország pozitív nettó külső finanszírozási pozícióban van, a folyó fizetési mérleg 7-8 százalékos hiányból 2-3 százalékos többletbe ment át, ami azt is jelenti, hogy az ország bruttó és nettó külföldi adóssága csökken. Ez mindenképpen pozitív hatással van az ország fizetőképességére, külső megítélésére. A szint még mindig elég magas, de a trend meggyőző és talán az sem lenne káros, ha ennél kisebb ütemben mérséklődne.

- Ez mit jelent?

- Ha azért lenne kisebb ütemű a külső adósság csökkenése, mert nagyobb lenne a beruházások üteme, akkor az a növekedést segítené és növekedési ágon mérséklődne jobban a GDP-hez mért adósságszint. A devizatartalékok szintje elérte azt a mértéket, ami nemzetközi összehasonlításban is nagyjából rendben lévőnek tekinthető. Az idei finanszírozás biztosítva van, az év első felében az ország teljesítette az idei programját, a nem rezidensek, tehát a külföldiek magyar állampapír-kereslete megfelelő, visszatért a válság előtti szintre. Ha nincs földindulás, ha normálisak a világgazdaság, az európai, ezen belül az eurózóna folyamatai, akkor nem hiszem, hogy gondok lennének az ország középtávú, két- hároméves finanszírozásával.

Függetlenül attól, hogy a magyar kormány milyen gazdaságpolitikát folytat, betartja-e azokat az ígéreteit, amiket mondjuk a Széll Kálmán-tervben vagy a konvergenciaprogramban növekedésre, költségvetési hiányra vonatkozóan tett?

- Ezek az ígéretek nem homogének. Van olyan elemük, ami - ha tetszik -  nehézsúlyú és van olyan, ami a piac reakciója szempontjából nem feltétlenül tartozik a legfontosabbak közé.

- Például?

- Például attól, hogy a növekedés jövőre 3,5 százalék helyett 2-2,5 százalék lesz, a piacok nem fognak elfordulni Magyarországtól. Ez nagyon kellemetlen nekünk, magyaroknak. A piacok az államadóssági pályát nézik, és azt, ami még fontosabb, hogy a nemzetgazdaság bruttó külföldi adóssága hogyan alakul, ami pedig jövőre már negyedik éve biztosan csökkenni fog, vagyis mérséklődik az ország külső finanszírozásra való rászorultsága. Ez a legfontosabb az ország nemzetközi megítélése szempontjából, tehát nem hiszem, hogy tizedeken és fél százalékokon múlik az ország fizetőképessége.

Amin inkább múlik az a kiszámíthatóság, a hitelesség, az elkötelezettség. Nem ezeknek a számoknak a pontos betartását kérik számon, hanem azt, hogy a cselekedetek eredője tényleg abba az irányba mutat-e, amit a gazdaságpolitika megígér. Ha abba az irányba mutat, de számszakilag nem éri el, főként azért, mert olyan nemzetközi gazdasági körülmények játszanak szerepet, amit az ország nem tud befolyásolni, akkor ez átmenetileg okozhat feszültségeket, de nem jelenti azt, hogy beszűkülnek az ország finanszírozási lehetőségei.

- Az ön által említett eredő szempontjából milyennek ítéli meg a kormány gazdaságpolitikáját?

- Az egyensúlyi elköteleződést nem lehet megkérdőjelezni. A növekedés világos és egyértelmű lassulására, a tervektől való elmaradásra a kormány első mondata az volt, hogy mindenképpen teljesíteni akarja az államháztartási hiány mértékére vállalt kötelezettségeket. Ennél többet az adott pillanatban nem mondhatott a kormány, az ősz folyamán pedig meglátjuk, hogy ez a mondat milyen konkrét gazdaságpolitikai keretben jelenik meg.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
"A magánnyugdíj-pénztári vagyont tisztán az államadóság törlesztésére kellett volna fordítani."

- Azt mondta, hogy ennél mélyebben és részletesebben nem szeretne véleményt nyilvánítani sem a monetáris politikáról, sem a kormány gazdaságpolitikájáról. Miért?

- Egy magánbank alkalmazottja vagyok, ráadásul a régióban négy nagybankért vagyok felelős. Nem hiszem, hogy egy magánbank tisztségviselőjének kellene részletesen állást foglalni a makrogazdaság kérdéseiben.

- Akár a miniszterelnök, akár a kormányzati gazdaságpolitikusok kikérik az ön véleményét?

- Van módom arra, hogy fontos kérdésekben megfelelő fórumokon elmondjam, mit gondolok a gazdaság működéséről.

- Volt olyan gazdaságpolitikai ötlete, ami átment, ami megjelent a kormányzati politikában? A városi pletykák szerint a magán-nyugdíjpénztári vagyon felhasználása például ilyen volt.

- Kitérő választ fogok adni.

- Pedig nagyon jó lenne, ha nem ezt tenné, és vagy elmondaná, vagy cáfolná, hogy így volt, és nincs köze ahhoz a javaslathoz, ami most az Alkotmánybíróságon van.

- Ezt egyszerű cáfolni, korábban is megtettem egyébként, nem tőlem származik a javaslat. A pletyka alapja valószínűleg az, hogy ma másképpen gondolkozom a magán-nyugdíjpénztárak hasznosságáról, mint 10-13 évvel ezelőtt, amikor ezek elindultak. Ma úgy látom, hogy a kötelező magán-nyugdíjpénztárak bevezetése sem makróökonómiai szempontból, sem közvetlenül a nyugdíjak szempontjából nem tekinthető szerencsésnek.

Miközben az ebben az ügyben született döntésnek a tartalmával egyetértek, nagyon sok és fontos ponton eltér az álláspontom a végrehajtástól.Valóban önkéntes alapra kellett volna helyezni, hogy valaki tag akar lenni vagy sem, a tényleges választás lehetőségét jó lett volna meghagyni, és például az egész összeget tisztán az államadóság törlesztésére kellett volna fordítani.

- Ha már városi pletykáknál tartunk, az is kitartó, hogy ön jó viszonyt ápol a miniszterelnökkel és a kormányzati gazdaságpolitikusokkal és felmerült, hogy ön lenne a következő jegybankelnök.

- Ez is magas labda. Senkivel erről nem váltottam szót, egyébként sem aktuális a kérdés.

KAPCSOLÓDÓ CIKK