"Lesznek bankok, amelyek kivonulnak" - interjú Töröcskei István bankárral

2011.09.22. 6:52

A Széchenyi Bank tulajdonosa az [origo]-nak elmondta, miért gondolja úgy, hogy szerinte a külföldi tulajdonú bankok kivándorlása már elkezdődött, és hogy ez lehetőséget nyit a magyar tulajdonú pénzintézetek számára. Beszélt arról is, hogy Simicska Lajossal, a Fidesz egykori gazdasági vezetőjével "mindig kiálltak egymás mellett" és hogy miért tartja jobb politikusnak Vlagyimir Putyint Angela Merkelnél. A Molban és a Mavirban nemrégiben elfoglalt vezető tisztségeiről szólva pedig kijelentette: mindig úgy van, hogy ha változik a kormány, akkor olyan embert kérnek meg bizonyos feladatokra, akihez kötődnek.

Simicska Lajossal, aki 1993 és 1995 között a Fidesz gazdasági igazgatója, 1998 és 1999 között az APEH elnöke volt, "mély baráti szálakat ápol", Nyerges Zsolttal, Magyarország egyik legnagyobb médiavállalkozójával és egyben a Közgép elnökével pedig "baráti kötődéseket építget" - ahogy azt a Népszabadságnak adott interjújában elmondta. Ez alátámasztja az önről kialakult képet, miszerint nagyon erős háttérembernek számít a Fideszben. Kikérik a véleményét a fontosabb gazdaságpolitikai döntések előtt? 

Szerintem az két külön dolog, hogy hogyan működik a Fidesz, illetve, hogy nekem milyen kapcsolataim vannak. Simicska Lajost a '90-es évek eleje óta ismerem, amikor a Fidesz még egészen kicsi párt volt, és inkább a liberális jelzővel, semmint a nemzetivel lehetett illetni. Azóta több krízishelyzeten keresztülmentünk együtt, és ez egyfajta biztosíték arra, hogy az embert nem vágják hátba. Mindig kiálltunk egymás mellett, és segítettük egymást, ez erősítette a barátságunkat, és azt a tudatot, hogy megbízhatunk egymásban. De hogy mennyire kérik ki a véleményemet a kormány döntései előtt, az ettől teljesen független. Sok kérdésben nem érzem magam olyannyira hozzáértőnek, hogy megmondhassam a kormánynak, mit tegyen. A múltkor összehívtak egy csapat közgazdászt, erről lehetett látni, hallani a sajtóban, ott bizonyos szándékokról értesültünk, és mi is elmondhattuk a véleményünket.

Informális háttérbeszélgetésekre gondolok inkább. Azért feszegetem ezt, mert úgy hírlik, hogy időnként a gazdasági minisztérium stábja is meglepődik azokon az intézkedéseken, amelyeket Matolcsy György vagy Orbán Viktor bejelent. Ebből arra lehet következtetni, hogy a döntéshozók más körben készítik elő a fontos lépéseket. Részt vesz ilyeneken?

Volt már olyan, hogy kikérték a véleményemet, de én nem vagyok politikus, sosem leszek az, ezt az édesapámnak is megfogadtam. Szeretném magam távol tartani a politikától, és csak azt kívánom, hogy az országnak jobban menjen. Párttól, vallástól, hittől, mindentől függetlenül, aki ezért dolgozik, azzal én is szívesen dolgozom együtt.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
"Angliában azt mondanák erre, hogy old boys' school."

Tavaly tavasszal beválasztották a Mol felügyelőbizottságába, 2010 őszén pedig a Magyar Villamos Művek mint főtulajdonos előterjesztésére a Mavir igazgatóságának elnöke lett. Ezek nem voltak politikai kinevezések?

Nézze, ez mindig úgy van, hogy ha változik a kormány, akkor olyan embert kérnek meg bizonyos feladatokra, akit ismernek, akihez kötődnek. Ez szerintem a világon mindenhol így működik. Angliában azt mondanák erre, hogy old boys' school: időnként a cambridge-iek, máskor meg az oxfordiak kerülnek hatalomra.

Az üzleti életben mennyire tudja pénzre váltani a politikai kapcsolatait? Azért kérdezem ezt, mert például idén áprilisban az [origo] beszámolt róla, hogy a Mahir Kiállítás és Rendezvény Kft., amelynek ön a vezérigazgatója, és amelynek Simicska Lajos cége, a Mahir Zrt. a tulajdonosa, több százmillió forintos támogatást nyert el a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől.

Nem akarok naivnak látszani, nyilván előfordul, hogy a politika beleszól efféle ügyekbe, de nem jellemző, és itt biztosan nem erről volt szó. Pályáztunk, nyertünk, mint ahogyan a borászatunk az előző kormány idején nyert el állami támogatást.

"Most mit vár a kormány legújabb csomagjától, amelyet múlt pénteken jelentett be a miniszterelnök? Jobban fog menni az országnak? [Interjúnk a Nemzetgazdasági Minisztérium keddi közleménye előtt készült, amelyben a már bejelentett áfa- és járulékemelést követő további intézkedések, például a 202 ezer forint felett keresők átmenetileg magasabb adójáról szóló terveket közölték.]

Borzasztóan limitált a kormány lehetősége, nagyon kicsi a mozgástér, amelyen mozoghat. Ezért azt gondolom, szerencse is kell ahhoz, hogy kilábaljon az ország a nehéz helyzetből. De legfőképpen arra van szükség, hogy az emberek is ráébredjenek arra, hogy nekik is tenniük kell valamit az országért. A fejlődés esélyét nem látom anélkül, hogy az emberek saját maguk is elkezdjenek magukról gondoskodni. Vidéken, amerre én járok, azt látom, hogy a vállalkozók egyre több helyen hajlandóak összefogni, mert rájöttek, hogy a közösségben van az erő. Ezért szeretem csinálni a hitelszövetkezetet, pedig nem gondoltam volna, hogy ebben a korban még ilyen aktívan fogok dolgozni.

Orbán Viktort az egyik legképzettebb európai politikusként jellemezte. A friss fejlemények - a végtörlesztés vagy az áfaemeléses csomag - tükrében is tartja ezt a véleményét?

Változatlanul fenntartom, hogy Orbán Viktor nagyon jó politikus, ami nem jelenti azt, hogy például nagyon jó bankár lenne. Őszintén, nézzük meg az európai mezőnyt! Merkel asszony vagy Sarkozy elnök mennyivel felkészültebb, mint a magyar miniszterelnök? Berlusconiról pedig talán ne is beszéljünk. Orbán Viktor szerintem sokkal felkészültebb a többieknél, és pont ezért sem népszerű Európában. Ráadásul egyiküknek sincs víziójuk, egyikük sem egy Churchill, egy Adenauer vagy egy de Gaulle. Ilyen szempontból Putyin is ezerszer jobb náluk. Lehet azon vitatkozni, hogy jól vagy rosszul csinálja-e a dolgát, de legalább van egy hosszabb távú elképzelése, amelyet meg akar valósítani. Egyszóval én úgy látom, hogy a nyugat-európai mentalitásnak, és - az észak-amerikait is beleértve - általában a fejlett világ kultúrájának leáldozott.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
"Nekem nincs bajom a külföldi bankokkal."

Sok olyan közgazdász is azt mondja, hogy már elszúrtuk, akik korábban nem voltak kritikusak a kormánnyal.

Azért soha nem lehet örökre elszúrni valamit. Magyarország esélyei nem rosszak.

Tavaly októberben egy konferencián azt mondta, hogy "komoly gondok lehetnek a magyar bankszektorban, ezért van szükség új típusú, alternatív bankok megjelenésére". Milyen gondokra gondolt egész pontosan? Feltételezem, azt nem látta előre, hogy mekkora veszteséget hárít majd a hazai bankokra az Orbán-kormány.

A problémát nem a kormányzati intézkedés okozza, ezt szeretném gyorsan tisztába tenni. Régóta mondom, hogy a bajok sokkal korábban kezdődtek. A nyolcvanas években már látszott, hogy ez a világ nem tartható fenn. A devizatermékek akkor kezdtek elszaporodni a világon, és első ízben akkor lódult meg az ingatlanpiac is. Előbb következett egy szingapúri lufi, aztán 1985 táján Londonban is mindenki őrülten vásárolni kezdte az ingatlanokat, hogy két év múlva a duplájáért tudja eladni. Semmilyen gazdasági törvényszerűséget nem láttam abban, hogy így kellene működnie az ingatlanpiacnak, ezért már akkor sejtettem, hogy baj lesz. Néhány évvel később óriásit zuhantak az amerikai tőzsdék, 1987-88-ban rövid idő alatt körülbelül 30-40 százalékot. Később újabb válságok jöttek, és bár a piacok mindig túlélték ezeket, soha nem éreztem, hogy bárki bölcsen kezelte volna a kríziseket. Mindig a rövid távú érdekek domináltak, és közben várható volt, hogy a bankoknak is problémáik lesznek. Már a '90-es évek elején azt éreztem, hogy túl sok bank van a világon. Nem volt fenntartható a helyzet. Ráadásul a bankok teljes mértékben elfeledkeztek arról, hogy a tevékenységük eredendően szolgáltatásként indult. Azért vették magukhoz az emberek pénzét, hogy őrizzék. Ide kellene visszatérnünk.

Annak, hogy úgy látja, túl sok bank van a világon, némileg ellentmond, hogy ön is bankot vásárolt.

Ez igaz, de ezt azzal magyarázom, hogy Magyarország külön probléma, amiatt, hogy mi a pénzügyi iparunkat szinte teljes egészében eladtuk a külföldieknek. Csupán két nagyobb magyar bank maradt az országban, az FHB és az OTP, illetve mellettük ott vannak a takarékszövetkezetek és a hitelszövetkezetek. Nekem nincs bajom a külföldi bankokkal, nem arról van szó, hogy azok nem szeretnének bennünket, vagy, hogy én nem szeretném a külföldi tőkét, vagy úgy érezném, hogy kizsákmányolnak bennünket. De egy multi másképp viselkedik. Mindig annak megfelelően lép, hogy milyen lehetősége van. A lehetőséget viszont mi adtuk meg a külföldi bankoknak, nem őket kell hibáztatni azért, amit tesznek, hanem saját magunkat.

Egyetért a végtörlesztéssel?

Nézze, ha nagyon szigorúan és pontosan szemléljük a folyamatot, akkor azt látjuk, hogy a bankok a devizahitelezéssel belevezették az országot egy nagy spekulációba, ahol a végső vevő nem tudta lefedezni a rizikót. Nem magyarázták el kellően a kockázatokat, és nem adtak mellé eszközt, amellyel az adósok fedezhették volna azokat. A devizahitel úgy rossz, ahogy volt. Ilyen balszerencsés terméket nem is tudom, hogyan lehetett kitalálni. Ráadásul ez az egész egy olyan probléma, amelyre nem volt jó megoldás. Csak rossz megoldások között lehetett választani, ezért a legjobb, ha elfelejtjük az egészet gyorsan, és megnézzük, hogyan lehet valami újat és jobban csinálni.

Nem tart attól, hogy ezzel a beavatkozással még súlyosabb károk keletkeznek? Hogy teljesen leáll a hitelezés, hogy a forint nagyon gyenge lesz, és ezért még nehezebb helyzetbe kerülnek azok, akik nem tudnak élni a végtörlesztéssel, vagy hogy esetleg kivonul több bank az országból?

Abban egészen biztos vagyok, hogy lesznek, akik kivonulnak. Bankot eladni ugyan ma nem nagyon lehet, de azt meg tudják tenni, hogy szépen apránként visszafejlesztik a tevékenységüket. Ez a folyamat különben már meg is kezdődött, folyamatosan vándorolnak innen kifelé, és szűkítik a tevékenységüket. De ez a végtörlesztéstől függetlenül is megtörténne, legfeljebb most felgyorsul egy picit. Hiszen látjuk, hogy milyen problémákkal küzdenek az olasz, francia vagy más európai bankok és gazdaságok. Elég nehéz egy ilyen helyzetben elmagyarázni az ottani adófizetőknek, hogy adjanak egy kis pénzt, mert Magyarországnak milyen jól jön az.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
"A takarékszövetkezetek és a hitelszövetkezetek jelentős részét konszolidálnia kellene az államnak."

Ha a multibankok valóban kivonulnának, lát arra reális esélyt, hogy a magyar bankok, köztük pici lokális szereplőként a Széchenyi Bank, alacsony tőkével, fiókhálózat nélkül, kicsi likviditással elfoglalhatja a helyüket?

Az föl sem merül bennem, hogy a Széchenyi Bank világméretű bank lehet, de abban biztos vagyok, hogy a folyamat számunkra is lehetőséget nyit. Mi hosszabb távon a Kárpát-medencében gondolkozunk, ahol magyarok élnek. Hiába vannak itt határok, ez gazdasági, politikai, kulturális értelemben egységes terület. Ami Magyarországot illeti, nehéz megmondani, hogy milyen gyorsan tudják átvenni a magyarországi bankok a külföldiek pozícióit. Ebben a folyamatban, különösen a takarékszövetkezetek és a hitelszövetkezetek számára, a belső tőkésedés jelenti a legnagyobb akadályt. A takarékszövetkezetek és a hitelszövetkezetek jelentős részét konszolidálnia kellene az államnak. Ha ezt nem teszi meg, akkor súlyos problémák adódhatnak. Ez a legnagyobb kérdőjel, valamint az, hogy az állam mennyire eltökélt abban, hogy a nemzeti gazdaságot felélessze.

A Széchenyi Bank

A Széchenyi Bank elsősorban a hazai kisvállalkozásokat, magyar családi vállalkozásokat és agrárvállalkozásokat célozza meg. Önálló fiókhálózattal nem rendelkezik, a bank partnereként tevékenykedő négy (a zalaegerszegi, a pécsi, a szentesi és a debreceni) hitelszövetkezeten keresztül közvetve 30 fiókja van az országban. A hosszabb távú tervei szerint az országhatáron túl, a Kárpát-medencében élő magyarokat is megcélozza a bank, de külföldi érdekeltségei egyelőre nincsenek. A stratégia szerint három éven belül a nagy nemzetközi bankok alternatívájává válik, öt éven belül pedig tízezer család és kétezer társas vállalkozás bankja akar lenni.



Az államnak pillanatnyilag nem nagyon van pénze. Miből tudna segíteni?

Elég lenne az ígérete is.

Ezt hogy érti?

A bankkonszolidáció is kötvénykibocsátásból történt. Adósságot jelentett ugyan, de a magyar bankrendszer nagy gyorsasággal onnantól kezdett el fejlődni, csak aztán megállt a fejlődésben. Most is ezt kellene csinálni néhány takarékszövetkezettel és hitelszövetkezettel, kötvénykibocsátással kellene megsegíteni őket. Ha az állam ezt nem teszi meg, és közben a világgazdaság és a magyar gazdaság sem fejlődik, akkor súlyos tőke- és portfólióproblémák adódhatnak.

Töröcskei István

közgazdász, feleségével közös cégén, a T&T Zrt.-n keresztül a Széchenyi Kereskedelmi Bank 100 százalékos tulajdonosa és elnöke. A ma 61 éves bankár a Magyar Nemzeti Bankban kezdte pályafutását, ahol 1973-tól - rövid londoni kitérővel - a rendszerváltásig dolgozott. 1991 és 1992 között a Kultúrbank elnöke, 1992-től 1994-ig az egykori Magyar Hitel Bank vezérigazgatója, majd 1998 és 2002 között az állami tulajdonú Magyar Exporthitel Biztosító elnöke. 1998 és 2006 között az Equilor Rt. vezérigazgatója és meghatározó tulajdonosa. 2009-ben tulajdonosként beszállt a CIG Pannónia Biztosítóba, 2010 márciusában pedig megvásárolta a tevékenységet sohasem végző SPE Bankot, ez alakult át Széchenyi Kereskedelmi Bankká. Kiterjedt médiaportfólióval rendelkezik, érdekeltségei között van a HírTV Műsorszolgáltató Zrt. és a Magyar Nemzetet gondozó Nemzet Lap- és Könyvkiadó Zrt. meghatározó pakettje. Dörgicse Bor Kft. néven borászati vállalkozása van, és több szálon keresztül kapcsolódik az energiaszektorhoz. A PannErgy igazgatóságának és a Mol felügyelőbizottságának tagja, valamint a Mavir igazgatóságának elnöke.



Miért kellenek egyáltalán szövetkezetek?

Azért, mert egy ilyen intézmény ott él a hitelre éhes vállalkozások között, és bátrabban tudja finanszírozni ezt a szektort, mint a többi bank. A külföldi bankok tipikusan a hazai kis- és közepes vállalkozások elől zárják el a hiteleket, nem is nagyon foglalkoznak velük, mert ami nálunk kkv, az nyugaton legfeljebb mikrovállalkozás. Ez a szektor nagyon gyakran kimarad a banki forrásokból, mint ahogy bizonyos ágazatok, például az építőipar sem juthatnak hitelhez. De ha van egy bank, amelyik ott él a kkv-k között, ismeri a cégeket, és látja a kockázatokat, az könnyebben bevállalja a hitelnyújtást. Ez a szövetkezeti mozgalom nagy előnye.

A kormányzati kommunikációban időről-időre előkerül az a szándék, hogy a magyar vállalkozásokat helyzetbe hozza a kormány. Ez jelenthet könnyebb hitelhez jutást vagy esetleg állami támogatást. Kifejezetten erős fideszes kapcsolatokkal rendelkező üzletemberként látja ezt az irányt?

Egyértelműen ez a cél, és úgy tudom, hogy lesznek is ilyen irányú kormányzati lépések. Az egyik probléma, amellyel a vállalkozások szembesülnek, azok a magas költségek. A banki díjak, az adminisztrációs költségek terén még bőven lehetne mit tenni. Ráadásul, ha túl sok az adminisztráció, és túl bonyolult a rendszer, akkor több a visszaélés is, például az áfacsalás.

A Népszava még 2006-ban azt írta, hogy ön is Felcsúton szokta kipihenni magát, és hogy szomszédos telke van Orbán Viktorral. Ez igaz? 

Nem, ebből semmi nem igaz. De Dörgicsén megtalálnak.

KAPCSOLÓDÓ CIKK