Tucatnyi külföldi nagyberuházásról tárgyal a kormány

Magyar cégek külföldi piacra jutását és külföldi beruházók Magyarországra csábítását segíti a külgazdaságért felelős miniszterelnöki megbízott, aki augusztusig a Nemzetgazdasági Minisztériumban látta el ugyanezt a feladatot. Becsey Zsolt az [origo]-nak adott interjújában elmondta, hogy Szaúd-Arábia Magyarország számára az arab világ kapuja, a szaúdiakat a magyar termőföld is érdekelné, de a kormány erről nem akar tárgyalni. A kormány jelenleg 8-10-15 nagyberuházásról egyeztet, köztük autóipari és mezőgazdasági is szerepel.

A kormány úgy döntött, az elutasítás után inkább felveszi a kapcsolatot a Nemzetközi Valutaalappal. Ennek legalább két olvasata van: egyrészt nyugtató hatású lehet az ideges piacoknak, másrészt viszont a magyar gazdaságpolitika zavarait is mutathatja. Az ilyen éles fordulat nem rontja a kormány hitelességét a külföldi befektetők szemében?

- A kormány az utóbbi napokban világosan kommunikálta, hogy új típusú, védőháló jellegű szerződést kíván kötni a növekedésre alapozott gazdaságpolitika segítésére. Ez gyökeresen különbözik a 2010 nyarán megszakított szerződéstől, ahol kötelező lehívás és ehhez erős gazdaságpolitikai alárendeltség szerepelt. Ettől függetlenül a kormány mindig kifejtette, hogy a már megkötött kölcsönszerződéseket menetrendszerűen teljesíti. A bejelentés óta eltelt idő a piacok pozitív reakcióit és várakozásait bizonyítja.

Miért hoznának ide pénzt befektetők?

- Azt gondolom, hogy Magyarország egy vonzó terep, a közvetlen működőtőke-beáramlás nagyon erős, a másik oldalon pedig a portfólióbefektetéseknél a piacról tudjuk magunkat finanszírozni. Amivel én foglalkozom, az az előbbi és úgy látom, hogy működik. Magyarországon a gazdaságpolitika irányát, bonyolultságát, a befektetői környezetet szokták első helyen megnézni, valamint a logisztikai szempontokat. És Magyarország elkezdett egy nagyon pozitív adócsökkentési és tisztítási programot. Tudom, sokan mondják, hogy miért beszélünk adócsökkentésről, amikor jövedéki adó és egyéb adónövekedés volt, de ezek pont a fogyasztásnál jelentkeznek. Ha a befektetési oldalról nézzük, akár a munkaerő adózásánál, akár a társasági nyereségadóban, már tavaly volt egy nagyon pozitív üzenet, ami az idén folytatódott.

Megéri Magyarországra beruházni, van is érdeklődés, nem is kicsi. Nyilvánvalóan a világban esett vissza a működőtőke-áramlás a 2008-as válság után, és felerősödött a spekulatív, portfólió-tőkeáramlás.

A reálgazdaságot tekintve nem túl kecsegtető a jövő. Ön írt egy cikket nyár elején a Wall Street Journalbe, amelyben azt írta: "növekedési céljaink ambiciózusak, de maga a kormány is ambiciózus". Akkor még 3-5 százalék közötti növekedési prognózisról írt a következő évekre, ez most távoli álomnak tűnik. Nyilván a külföldi partnereket is érdekli, hogy milyen növekedési lehetőségek vannak egy országban. Kell magyarázkodni? Mivel tudják meggyőzni a befektetőket?

- A fél évvel ezelőtti helyzethez képest sokat változott a világ, hiszen a nyár végén nagy idegesség lett úrrá. A növekedési kilátások európai szinten is csökkentek. Augusztusban megjelent az Eurostat közleménye a második negyedéves adatokról, amelyben a magyar növekedés nulla volt, de a német is jóval a várt alatt maradt. Kiderült, hogy a németeknél az a 3-4 százalék közötti robogás, ami 2010-ben elkezdődött, az nem lesz ilyen heves. Ez sokat számított Magyarország számára is, mert hihetetlenül ráutalt a külgazdasági viszonyaiban az Európai Unióra. 70-80 százalék közötti az integráltsági fokunk - nem sok tagállam van, amelyik integráltabb az Unióban, mint Magyarország. Ennek lassan ki is jönnek a hátrányai, ezért dolgozunk is azon a külgazdasági politikában,hogy más területek felé is nyissunk, ahol folyamatos fellendülés látható.

De nem akarom tagadni, hogy a belső növekedési motorok mostanában nem dolgoznak. A beruházási ráta, a fogyasztás Magyarországon áll. Ebben benne van egyfajta pszichózis is a lakosság és a kisvállalkozások részéről. Olyan sokk érte őket a válságban, hogy nem kívánnak és mernek jelentősen fogyasztani és beruházni.

Nem mernek, vagy nem jutnak hitelhez? A Magyar Nemzeti Bank 2012 helyett már csak 2013-ra várja a hitelezési fordulatot.

- A hitelezés visszaesését kötik a bankadóhoz, illetve legújabban a végtörlesztéshez. Nyilván ezek hatottak a hitelezésre. De azt gondolom, hogy a bankok nyereségmutatói, főleg a Kelet-Európában érdekelteké, nagyon magas volt a 2000-es évek közepén. A régió ezt most egy kicsit próbálja visszaszedni. A bankadóval is az európai átlag fölött marad a nyereségességük hosszú távon.

A vállalkozásokat viszont ez nem boldogítja...

- Ez így van. Azt gondolom, hogy itt az államnak van szerepe. Azon dolgozik a kormány, hogy élénkítse a hazai takarékszövetkezeti és hitelállományt, segítse az uniós és állami kifizetések gyorsítását, és oldja a cégek likviditási, fizetési gondjait.

Amikor külgazdasági megállapodásokat köt a kormány, melyek azok a termékek vagy ágazatok, amelyeket elsősorban el lehet adni?

- A gazdaságdiplomáciának van egy szerződéses szerepe, amely nagyon fontos, de amelyről többen azt mondják, hogy valamiféle bolsevik maradvány. Ezek azonban hihetetlenül fontosak az államközi kapcsolatokban. Mit értek ez alatt? Gazdasági együttműködési megállapodásokat, gazdasági vegyes bizottságok felállítását. Ezek az arab világban, Latin-Amerikában, az etatista (államközpontú) országokban, Kínában, Indiában, Oroszországban tipikusak, így lehet megbeszélni gazdaságpolitikai ügyeket, annak ellenére, hogy ezekben az országokban - Kína kivételével - nem az állami tulajdon dominál.

"A belső növekedési motorok nem működnek"

Emellett vannak olyan szerződések, mint a beruházásvédelem vagy a kettős adóztatás elkerülése. Ez utóbbi például az arab világban egy nagyon komoly, letárgyalandó kérdés, amely szükséges ahhoz, hogy üzletemberek kimenjenek vagy ide jöjjenek. Az államnak kiemelt szerepe van abban, hogy a saját vállalatait segítse például a piacra jutásban. Abban, hogy a cégek megrendelésekhez, állami közbeszerzési pályázatokhoz jussanak. Magyarország is csak akkor maradhat talpon, ha a saját tulajdonú vállalati rétege megerősödik.

Egy cég praktikusan mit lát abból, hogy két állam megállapodik egymással?

- Például az adott ország tisztviselői elbeszélgetnek a céggel, hogy hogyan tudnak elindulni állami tendereken. Januárban kint voltam Ománban, találkoztam négy minisztérium képviselőivel, ott volt tizenöt magyar üzletember. Közülük négynek már állami megrendelése van Ománban. Ezek 8-10 éve alapított informatikai és szolgáltató cégek. Azért nyertek, mert volt irántuk állami bizalom és elmagyarázták nekik, hogyan kell pályázni. Pályáztak és nyertek is.

És hogyan juthatnak el Önhöz azok a cégek, akik szeretnének például Ománban megrendelést nyerni?

- Volt egy háttérintézmény, az ITD-H, amelyet ma HITA-nak neveznek, átalakításon és tulajdonosváltáson ment keresztül. Az NFGM (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium) tulajdonából a Nemzetgazdasági Minisztérium tulajdonába került, csak közben volt egy MFB-s tulajdoni intermezzo. Ezek az intézmények a felelősek azért, hogy kereskedelem- és befektetés-promóciót végezzenek. Segítik azokat a politikai vezetőket - az NGM-ben is, és engem is -, akik magasabb szintű tárgyalásokat folytatnak. Amíg NGM-es külgazdasági államtitkár voltam, addig volt egy ezzel foglalkozó főosztály is, oda rengeteg cég csatornázódott be és az foglalkozott a kiemelt beruházásokkal is.

Német autógyáraktól kezdve a Nokián át kínai beruházókig több befektetés is érkezett Magyarországra az elmúlt években. Várható a közeljövőben új nagyberuházás?

- Persze, folyik 8-10-15 nagyberuházás tárgyalása.

Neveket, gondolom, nem említ, de milyen ágazatokban várhatók ezek?

- Igen, nyilván nem árulhatom el, amíg nem állapodtunk meg, de azt elmondhatom, hogy részben a szokásos úton is megyünk - az autóiparban, elektronikai gépgyártásban -, és próbálunk szélesíteni is. A szélesítésbe tartozik a megújuló energiák ipara, nagy igény van különböző bioenergia-termelésre, ahol megjelentek különböző méretekben befektetők. Két vagy három napelem-gyár elindult egyedi kormánydöntéssel, ilyen előtte nem nagyon volt. Most az első nagy, zöldmezős, kínai beruházás is napelemgyártás lesz Berettyóújfalun. Geotermiával is akarnak foglalkozni külföldiek. Lesz egy élelmiszeripari beruházás is Makón, készül egy másik Szolnokon. Az élelmiszeriparban a legnagyobb a magyar hozzáadott érték akármelyik szektorral összehasonlítva.

Milyen magyar ágazatok futnak még?

- Az elektronika, itt a Flextronics fut föl, a Jabil is mozog, reméljük, hogy a Nokia is meg tud kapaszkodni. A Bosch pedig nem csak, hogy itt van, hanem fejlődik is. Egy másik nagy terület a szervizszolgáltatások, amelyeket globális nagyvállalatok ide telepítenek. Már a Morgan Stanleytől a British Telecomig több cégnek is itt van a szervizközpontja. Ezt nem csak úgy kell elképzelni, hogy telefonos kislányok ülnek a call-centerben, hanem például a könyvelést is itt végzik globális szinten. És természetesen az autóipar, amely a működőtőke-beáramlás szempontjából zászlóshajó.

És melyek azok a magyar ágazatok, amelyek leginkább eladhatók külföldön?

- Élelmiszeripar, víztisztítás, vízmenedzsment, szennyvízmenedzsment, de az IT-cégek is nagyon jól mennek. Most már magyar tulajdonú cégek is mozgolódnak kifelé - itt van az államnak a legnagyobb szerepe, hogy segítsen.

A külgazdasági stratégia foglalkozik azzal, hogy a hazai kis- és középvállalkozások hogyan juthatnak külföldre. Hogyan lehet ezeknek a cégeknek segíteni?

- Kereskedelemfejlesztéssel, vásárokon való részvétellel, információszolgáltatásokkal, exporthitel és hitelbiztosítási lehetőségekkel. Ezek viszont elég kis körben mozogni tudó, főleg kicsi cégek - kérdés az, hogy a méretnagyság hogyan fér bele az állami eszközrendszerbe.

Hallottam egy olyan esetről, hogy magyar borok számára azért nem sikerült kínai piacot szerezni, mert nem tudtak elég nagy mennyiségben szállítani. Van mód az ilyen adottságok kikerülésére?

- Erre kellene az, amit még külgazdasági államtitkárként kidolgoztam és remélem, hogy engedik is megvalósítani. Ez a kereskedőház-koncepció, amikor összefogok sok kis termelőt, mert így jön össze akkora méret, amit aztán el lehet adni. Az orosz, a kínai vagy az indiai piacon akkora méretek vannak, hogy ott nem lehet néhány hordó borral érvényesülni.

Mi lett az ön által kidolgozott koncepcióval?

- Úgy volt, hogy a kormány megtárgyalja és elfogadja, de most úgy hallottam, hogy további egyeztetésre került. Ez most már a Nemzetgazdasági Minisztérium kompetenciája. Remélem, hamarosan már elfogadják.

Mivel támogatná az állam a kereskedőházak megvalósulását?

- Szabályozással, menedzsmenttel és tőkével, de nem a tőke itt a lényeges, inkább, hogy el tudjanak indulni és az állam mozgassa őket. A külföldi tárgyalásaira vigye magával a saját maga tulajdonolt vagy segített kereskedőházat.

"Nem lehet néhány hordó borral érvényesülni"

Ezek szerint állami kereskedőházakról van szó?

- Szóba került az is, hogy magántőkével induljanak kereskedőházak, de ezek még nem indultak el. Nyilván az állam tudja segíteni, ha magántőke akarja beindítani. Minden olyan kereskedőház, amely a kicsiket összeszedi és egy méretnagyságot és szaktudást elér, az hasznos. Ezt is segíteni kell, mert mégis csak magyar kisvállalkozások vannak mögötte, de úgy látom, hogy a rendszerváltás első húsz évében a magántőke erre nem állt rá, ezért kell fokozottabb állami szerepvállalás.

Magyarország felújította a kereskedelmi kapcsolatát Szaúd-Arábiával. Mi az, amit Magyarország kér és mi, amit Szaúd-Arábia?

- A kapcsolatnak van stratégiai jellege is. Magyarország számára Szaúd-Arábia az arab világ domináns része, egy konzervatív és stabil állam. Nem csak belsőleg stabil, de ötven éve ugyanazt a külgazdasági politikát folytatja. A befolyása G20-résztvevőként abszolút domináns. Az arab világhoz ez az ország a kulcs. Olyan állam nagy befektetői tapasztalatokkal, amely tud Magyarországon is befektetni. Ha mi be tudunk hatolni a szaúdi piacra, amely önmagában is nagy, az mérvadó lehet arra is, hogy mások felé is haladjunk.

Mivel tud Magyarország behatolni az arab piacra?

- Most, amikor volt az előkészítő szintű, aztán a csúcsszintű látogatás, több területen vetettük fel a lehetőségeket. Kulcs az agrárkérdés, nekik meg kell oldani az egészséges élelmiszer-kérdést - egy gyorsan növekvő lakosságról van szó visszahúzódó mezőgazdasági lehetőségekkel kombinálva. Nekik nem fogja megérni a saját gabonatermelés.

Volt róla szó, hogy szaúdi befektetők magyar termőföldet vásároljanak?

- Ez természetesen mindig felmerül, nem csak szaúdi részről. Szeretnének nagy tételben magyar földet venni, hogy itt korszerű tőkeberuházással kielégítsék a szükségleteiket. Mi azonban kifejeztük, hogy ez így nem megy. Arra viszont, hogy integrátorok (például gabona nagykereskedők) szintjétől fölfelé összedolgozzunk, hogy összefogjuk a földtulajdonosokat Magyarországon, hogy nagy tételben és jó minőségben tudjunk élelmiszert előállítani, és akár itt feldolgozzuk és kiszállítsuk Szaúd-Arábiába, van mód, ez egy lehetséges modell. Ezeket a terveket átadtuk, és remélhetőleg az ottani mezőgazdasági minisztérium lelkesedését kiváltja. Ugyanígy a vízkezelés is felmerülhet. Van ivóvizünk, nem is kevés.

Ezen kívül a kreatív iparágakban is be tudunk törni, illetve a turizmusban és az oktatásban is szeretnénk előre lépni. Szaúd-Arábiában nagyon komoly tudományos kutatóintézet van, amelynek az igazgatósági elnöke maga a király. A mi egyetemeink egyre nívósabb angol nyelvű kurzusokat tudnak indítani, nekünk az az érdekünk, hogy ezekből a nagyon gazdag országokból a 18-25 éves diákok egy része hozzánk jöjjön, hiszen ők később kapcsolódni fognak hozzánk. És ez persze az egyetemeinknek üzletileg sem rossz. Szaúd-Arábiának is kiajánlottuk, remélem két-három éven belül fel fog futni. Főleg az orvosi egyetemek iránt érdeklődnek, de szerintem az agrár vagy műszaki egyetemek is szóba jöhetnek. Nagyon fontos az araboknak, hogy mi keleti eredetű kultúra vagyunk, az egyetlenek az EU-ban, mint klasszikus keleti kultúra. Illetve a gyógyturizmust is át lehet alakítani úgy, hogy ne csak csehországi fürdőkbe járjanak arab üzletemberek.

Pleschinger Gyula, még az ÁKK vezérigazgatójaként említette Szaúd-Arábiát, mint a magyar állampapírok lehetséges vevőjét...

- Mindenki csak ezt kérdezi, tudom, hogy ez most az aktualitás. Szaúd-Arábia nagyon szigorú elvek szerint komoly pénzügyi befektetési politikát folytat. De nem csak állampapírok jöhetnek szóba. Közös alapokat is létre lehet hozni, lehetünk ugródeszka a bankjaik számára. A pénzügyi együttműködés egy külön téma, de óva intenék bárkit is, hogy leegyszerűsítse arra, hogy mi iszlám kötvényeket jegyzünk, vagy ők veszik a miénket.

Fellegi Tamás kínai példát említett, mondvűán, a kínaiak már veszik a magyar papírokat. A kormány több lábon akar állni, de mégis mekkora összegekről van szó? Jövőre kétezer milliárd forintot kéne bevonni, ehhez mérten miről eshet szó?

- A pénzügyi együttműködésnek nem ez a központja, hanem, hogy például adjanak exporthiteleket. Magyarország tőkevonzása kizárólag csak a nyugati kultúrához irányult mindig. Az arab logika sokszor más, jó pár évre van szükség, hogy a pénzügyekben is kibontakozzék az együttműködés. Ezen intenzíven dolgozunk.

Több államtitkár is a miniszterelnökségen kötött ki az elmúlt hónapokban, ön is többek közt. Igaz, hogy a Nagy Róza közigazgatási államtitkárral való konfliktusa is szerepet játszott az NGM-től való távozásában?

- Hivatalosan csak annyit tudok mondani, hogy a miniszter javaslatára a miniszterelnök joga, hogy átalakítson egy minisztériumot a hatékonyság jegyében. Formailag az történt, hogy megszűnt az önálló külgazdasági államtitkárság és az államtitkári poszt, ez összevonásra került a belgazdaságival. Én mindig konstruktívan igyekeztem együtt dolgozni az államtitkár-társaimmal is, maximálisan tisztelve tudásukat és illetékességüket. Az is igaz, hogy ha egy minisztériumban legalább egy külgazdasági államtitkár van, akkor az elég.