A brit, aki nekiment a jakuzáknak

Rendőrségi védelem alatt áll az a brit férfi, aki az Olympus cég egyik vezetőjeként segített leleplezni a vállalatvezetés törvénytelenségeit Japánban. A gyanú szerint a japán vezérkar éveken át meghamisította a mérleget, felvásárlásokon, tanácsadói díjakon keresztül pedig a japán szervezett alvilággal, a jakuzákkal állt kapcsolatban. Az elsőként a Business Weeknek interjút adó egykori volt vezető azt mondta: nem gondolta volna, hogy egy Grisham-regény főszereplője lesz.

Csak keressen rá a nevemre a Google-on - felelte nyugodtan egy öltönyös középkorú brit tavaly októberben a meglepett és kissé hitetlenkedő ügyeletesnek egy belvárosi rendőrállomáson Londonban. Nehéz volt ugyanis eldönteni, hogy a férfi csak egy a sok üldözési mániás futóbolond közül, akik rendszeresen jelentkeznek kisebb-nagyobb ügyekkel, vagy ezúttal olyan valaki áll előtte, akit valóban üldöznek. A rövid hajú, kissé kopaszodó férfi arról beszélt, hogy védelemre szorul, a japán maffia, a jakuza készül meggyilkolni őt, mert egy óriáscég egyik vezetőjeként azt készült leleplezni, hogy miként tartja markában a szervezett alvilág a világszerte ismert vállalat vezetőségét.

A férfi szerencséjére az ügyeletes tiszt komolyan vette őt, rákeresett a nevére, és miután 6 millió találatot dobott ki a számítógép, felvette a vallomását. Ezzel, a hollywoodi krimikbe illő jelenettel kezdődött a japán Olympus céget immár hónapok óta megbénító botrány, amelynek legfrissebb fejleménye az, hogy a múlt héten a tokiói ügyészek letartóztattak hét embert, köztük a cég két korábbi csúcsvezetőjét és könyvvizsgálóját, a részvényesek pedig áprilisban teljesen lecserélik az igazgatóságot, hogy új korszak induljon az Olympusnál. "Azt hittem, hogy egy elektronikai céget vezetek, és senki sem szólt, hogy egy John Grisham-regénybe sétálok bele" - mesélte a botrányt kirobbantó koronatanú a Business Week című hetilapban, amely elsőként bírta megszólalásra a főszereplőt.

Forrás: AFP/Jiji Press

Michael Woodford nem gondolta volna, hogy egy Grisham-regény főszereplője lesz

Az ifjú reménység

Az 51 éves Michael Woodford immár rendőri védelem alatt áll, és éppen egy könyv megírására készül, hiszen története tényleg hátborzongató. Az egyszerű liverpooli munkáscsaládból származó férfi ugyan már első gyakornoki munkahelyén leleplezett egy titkárnőt, aki céges bélyegeket használt a saját családi karácsonyi képeslapjainak kiküldésére, de álmaiban sem gondolta volna, hogy pár évtizeddel később a jakuzákkal gyűlik meg a baja. Pedig eleinte minden rendben lévőnek tűnt az Olympusnál is.

Az 1980-as években kezdett el dolgozni a cég saját orvosi műszereit forgalmazó brit vállalatánál, és csillaga gyorsan emelkedett: először a legjobb ügynök lett, hamarosan már vezérigazgatónak nevezték ki, és a kilencvenes évek elejére az Olympus-birodalom legprofitábilisabb egységét vezette. Nem csoda, hogy a tokiói csúcsvezetés is felfigyelt rá, 2001-ben a csoport egyik vezetőjének hívták, az óriási hasznot hajtó orvosi műszerforgalmazó divízióban ő felelt az Ázsián kívüli piacokért, így a cég forgalmának 40 százaléka tartozott hozzá.

2011 áprilisában aztán magához rendelte a cég elnök-vezérigazgatója, Kikukava úr, akivel addigra már szoros viszonyt ápolt, és aki a cég ifjú reménységének tartotta őt. Évi 8 millió dollárt fialó állást kínált neki. Woodford lett az Olympus ügyvezetője, megbízatása pedig arra szólt, hogy hozza egyenesbe a céget, amely egyre súlyosabb gondokkal volt kénytelen szembenézni a digitális kamera és szórakoztató elektronikai üzletág csökkenő bevételei miatt. Az okostelefonok előretörésével nem tudtak megbirkózni, az orvosi műszerek haszna azonban ellentételezte a másik nagy üzletág gondjait. Woodford ekkor még nem is sejtette, hogy a piacihoz képest egészen más típusú problémákkal kell megküzdenie.

Forrás: AFP/Yoshikazu Tsuno

Kikukava Cujosi, a cég elnöke kénytelen volt lemondani

Légy óvatos!

Tavaly júliusban egy maratoni igazgatósági ülés után a hamburgi szállodájában olvasgatta az e-mailjeit, amikor hirtelen mintegy tucatnyi levél ömlött elé. A levelek egy kissé homályos hátterű japán hetilap, a Facta oknyomozó írásainak angol fordítását tartalmazták, a cikkekben pedig a 2000-es években lebonyolított furcsa, több milliárd dolláros felvásárlásokról, több százmilliós tanácsadói díjakról esett szó. A lap ráadásul arra is tett utalást, hogy ezeknek a tranzakcióknak semmilyen üzleti indokuk nem volt, valójában a feltételezés szerint inkább a japán szervezett alvilágot gazdagították. Első látásra Woodford számára is érthetetlen volt, hogy miközben az Olympus nehézségekkel küzdött, miért vásárolt fel 800 millió dollárért három céget, amelyek összesített forgalma sem éri el a 2 millió dollárt? Miért van szüksége a csoportnak kozmetikai termékkel foglalkozó csomagküldő cégre vagy mikrohullámú sütőket gyártó vállalatra? És főleg miért kell 687 millió dolláros tanácsadói díjat kifizetni egy kajmán-szigeteki cégnek?

Woodford ezekről az ügyletekről akkor hallott először, és eleinte azt gondolta, csak félreértésről lehet szó. Csodálkozása nőttön-nőtt, amikor azzal is szembesült, hogy a legközelebbi igazgatósági ülésen egy szó sem esett a cikkben megfogalmazott gyanúkról. Pár nappal később egy másik japán cég egyik vezetőjével áztatta magát egy jól ismert hétvégi nyaralóhely termálfürdőjében, amikor ráeszmélt, hogy mibe is keveredett. "Óvatosságra intett az ügyben, mondván, hogy az újság forrásai hitelesek, és igaz, amit a madarak csiripelnek" - emlékezett a beszélgetésre a Business Weekben Woodford.

A következő kedden már a cég első elnökét vonta kérdőre, mondván, világosítsa fel őt is az ügyletekről, hiszen ügyvezetőként ő írja alá a könyvvizsgálók felé a teljességi nyilatkozatot. Kikukava elismerte neki, hogy a cikk részben megfelel a valóságnak, és azt ígérte, hamarosan minden információt megkap, minden tisztázódik. Furcsa módon azonban, minél többet tudott meg az ügyletekről, annál nagyobb lett a homály, és annál inkább nyilvánvaló lett előtte, hogy a kifizetések mögött nincs üzleti logika, a tranzakciósorozat szálai pedig a cégvezetés legfelsőbb köreihez vezetnek.

Az ügynök halálfélelme

Woodford úgy döntött, ellentámadásba lendül, főleg azért, mert ráébredt arra, hogy ha a vádak bebizonyosodnak, akkor ő is felelőssé tehető. 2011 szeptemberében az ügy teljes tisztázására szólította fel az igazgatóságot, elérte, hogy teljes felhatalmazással kinevezzék őt vezérigazgatónak, és felkérhessen egy külső auditort, a PriceWaterhouseCooperst a tranzakciók feltárására. Amint azonban a könyvvizsgáló októberre előállt a csalás és korrupció gyanúját felvető és rendőrségi bejelentést javasló összefoglalójával, Woodford körül megfagyott a levegő. Október közepén egyhangú szavazással leváltották a hivatalos indoklás szerint azért, mert "a vezetési stílusa nem felelt meg" az igazgatóság többi tagjának. Elkobozták tőle a céges telefonját, számítógépét, elvették az autóját, és már be sem engedték a cég által bérelt lakásba. "A reptérre eljut autóbusszal is" - közölték vele, amit ő egyértelmű fenyegetésnek vett. Ha nem hagyja el az országot, akár az élete is veszélybe kerülhet. Addigra ugyanis már egy, a jakuzákra specializálódott japán újságíró figyelmeztette is arra, hogy vérdíjat tűztek ki a fejére.

Forrás: AFP/Ruslan Krivobok

Pár órája volt még a repülő indulásáig, de nem nagyon mert már mozogni a városban. Az időt egy olyan fagylaltozóban ütötte el, ahonnan körpanoráma nyílt Tokióra, így érezte csak biztonságban magát. Indulás előtt még felhívta a Financial Times tokiói tudósítóját, ismerős brit újságírókat és a feleségét Londonban, hogy riassza őket. A brit fővárosba érkezve pedig első dolga volt besétálni a rendőrségre, és védelmet kérni.

A botrány miatt október végén a cég vezetői lemondtak, decemberre elkészült a jelentés, amely szerint éveken keresztül meghamisították a mérleget, hogy elrejtsenek mintegy 1,6 milliárd dollárnyi felhalmozott veszteséget és gyanús kifizetéseket. Woodford, a vizsgálat egyik koronatanúja most Londonban a perekre készül, és könyvet ír hányattatásairól. Az ügy hullámai továbbterjednek, éppen a múlt héten olvashatott arról, hogy holtan találták az Olympus indiai cégvezetőjét. A Wall Street Journal beszámolója szerint a férfi egy játszótéren akasztotta fel magát. Két üzenet feküdt mellette a földön. Az egyik a családjának szólt, amelynek tartalmát az indiai hatóságok nem hozták nyilvánosságra. A másikon pedig csak egy mondatot lehetett olvasni: "Sajnálom a döntésemet."