A Scalába sem megy be senki fürdőnadrágban

2012.02.26. 19:57

A jegybankelnök azt reméli, hogy végre a lényegről, a jegybanki függetlenségről kezdődhet meg a vita, miután pénteken bejelentette, egy forintért végzi a munkáját, és 2010 szeptemberéig visszamenőlegesen is jótékony célra fordítja a fizetését, ha a kormány hajlandó tárgyalásokat kezdeni az akkor bevezetett bérplafonról, amely az EU szerint is jogsértő. Simor András az [origo]-nak adott interjújában arról is beszélt, hogy az EU az eskü ügyében azért kitartó, mert bizalmatlan a magyar kormánnyal szemben, garanciákat szeretne arra, hogy a mindenkori jegybanki vezetés a függetlenséget tartja majd szem előtt.

A vita hosszú ideje dúl a kormány és az MNB között. Miért csak most hozta meg a döntést?

Azért, mert ez eddig ez jogi kérdés volt, mára viszont gazdasági kérdéssé vált. A magyar kormány november közepén fordult az Európai Unióhoz és az IMF-hez a biztonsági védőhálót képező hitelkeretért. Az EU január elején fogalmazta meg, milyen jogi természetű problémákat lát a magyar törvényhozásban, s ezek megváltoztatása többek között a hiteltárgyalások megindulásának egyik feltétele. A jogi problémák között szerepelt a jegybanki vezetők fizetésének egyoldalú, konzultáció nélküli, diszkriminatív és a mandátum közepén történő módosítása. A nyilvánosság előtti nyilatkozatokból az tűnik ki, hogy a fizetéssel kapcsolatban a kormány tartja magát a korábbi álláspontjához. Ekkor vált világossá, hogy az EU és a kormány között ebben az ügyben konfrontáció van, amely akadálya lehet a megállapodásnak. Vagyis a kérdés most vált húsba vágóvá.

Azt is hangsúlyozza viszont, hogy ez nem a vita végleges megoldása, az ön szerint jogsértő állapotot más módon helyre kell állítani. Mi lehet a megoldás?

A mostani megoldás jogsértő. Sérti az EU jogrendszerét, de mivel az EU-jog Magyarországon is közvetlenül érvényes, ezért a magyar jogot is sérti. Az Európai Központi Bank (EKB) és az Európai Bizottság ezt többször is megállapította, számos alkalommal felszólították a magyar kormányt, hogy változtasson. Ez másfél év óta zajló procedúra, amelynek eddig nem igazán volt tétje. Most, hogy a hitelmegállapodás megkötésének előfeltétele a vita megoldása, a tét az ország biztonsága.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]


Egyeztetett-e erről a döntéséről az EU-val vagy az EKB-val?

Csak a kollégáimmal egyeztettem. A fizetésemről való lemondással világossá teszem, hogy itt nem a pénzről van szó. A kormány számára így talán könnyebb lesz megállapodásra jutni a kérdésben, hiszen nem az a vita tárgya mostantól, hogy mennyi pénz kerül a zsebembe. Így végre a lényegről beszélhetünk: a jegybank függetlenségéről. Arról, hogy lehet-e a jegybank vezetőinek fizetését megváltoztatni anélkül, hogy a jegybank függetlenségét és ezen keresztül az uniós vagy a magyar jogszabályokat megsértenénk.

Feltételt is szab, azt mondja, hogy a jogszerű állapotot helyre kell állítani. Mit ért ez alatt?

A helyzetnek többféle feloldása lehetséges. A parlament visszaállíthatja a 2010 szeptembere előtti helyzetet, vagy leül tárgyalni a jegybank vezetésével, és kialakít egy kompromisszumot. Arra az EU is többször felhívta a figyelmet, hogy nem a fizetés csökkentésével van gondja, hanem annak módjával. Én pedig, érzékelve ezt a problémát, többször is felajánlottam a kormánynak, közvetlenül is, illetve a nyilvánosságon keresztül, hogy semmiféle összeghez nem ragaszkodunk. Egyszerűen csak azt szeretnénk, hogy tárgyalásos megoldás szülessen, amely méltányos a kormány és a jegybank számára egyaránt.

A kormánynak ezek szerint tett már korábban közvetlen ajánlatokat is. Ezek nem összegről szóltak, hogy kezdődjenek tárgyalások?

Pontosan. Soha nem próbáltuk semmilyen feltételhez kötni azt, hogy ezeknek a tárgyalásoknak mi legyen a kimenetük. Sőt kifejezetten azt hangsúlyoztam, hogy semmilyen jövedelemszinthez nem ragaszkodunk. Egy valamit kértünk: azt, hogy legyenek tárgyalások, pontosan azért, mert hónapok óta előre látható volt, hogy ez a probléma akadálya lehet a pénzügyi megállapodásnak. November 17-én fordult a kormány az EU-hoz és az IMF-hez a hitelmegállapodás érdekében. November 23-án egy kormányülésen már azt mondtam, hogy ebből gond lesz, tárgyaljunk. Próbáljuk meg ezt a vitát levenni a napirendről, mielőtt élesebb jogi konfliktus alakulna ki. Mindeddig erre semmilyen választ nem kaptam.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]


Az ön felajánlása érinti-e a jegybank többi vezetőjének bérezését, akár az alelnökökét, akár a középvezetőkét?

Nem. A felajánlást én tettem. A jegybank dolgozóinak bérezése egyébként sincs kapcsolatban a vezetők bérével. A jegybanki döntéshozók fizetésének módosítása pedig az én nevemmel kapcsolódott össze, ezért éreztem úgy, hogy nekem kell lépnem.

A kormány azzal is érvel, hogy a bérplafon mindenkire vonatkozik a közszférában, vagyis itt nem a jegybank vezetőiről van szó...

Ez az érvelés hibás. Az MNB nyilván közszolgáltató intézmény, de a jegybank dolgozói nem köztisztviselők, és nem is közalkalmazottak. Nem véletlen, hogy külön kellett az MNB-ről szóló törvényt módosítani. A jegybank állami tulajdonban lévő, részvénytársasági formában működő intézmény. Ugyanilyen státuszban van például a Magyar Fejlesztési Bank, az Eximbank, a Mehib vagy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő. Lehet-e azt mondani, hogy ezek az intézmények a versenyszférához tartoznak, piaci körülmények között dolgoznak? Nyilvánvalóan nem. Ugyanezek a szabályok viszont rájuk nem vonatkoznak.

A jegybank felügyelőbizottsága az ön elődje, Járai Zsigmond vezetésével viszont szóvá tette a bérek mértékét. A tavalyi jelentésükben azt írták, hogy a bértömeg ugyan a létszámcsökkentés miatt kisebb lett, de a vezetők bére magasabb a kereskedelmi banki átlagnál. Mi az ön válasza erre az érvre?

A jelentés nem a felsővezetők, hanem a stáb béréről szólt, de egyszerűen nem igaz, amit írnak. Független szakértőt is felkértünk ennek megvizsgálására, a tanulmány pedig azt mutatja, hogy az MNB pontosan betartja a 2001 óta (2001-től Járai Zsigmond volt az MNB elnöke, a szerk.) érvényben lévő bérstratégiát. Tavaly egyébként elhatároztunk egy bércsökkentési programot, közelítjük a béreket a kereskedelmi banki szféra valamivel alacsonyabb átlagához.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]


Ami azt jelenti, hogy magasabbak a bérek a kereskedelmi banki átlagnál?

Az átlagnál magasabbak, de sosem az átlag volt a cél. Járai Zsigmond idején a kereskedelmi banki bérszint felső decilise volt a cél, hogy versenyképes fizetéseket tudjon ajánlani az MNB. Ezt mi levittük a harmadik kvartilisra. Most levisszük a medián közelébe. Az elmúlt tíz évben folyamatosan csökkentjük a megcélzott bérszintet, de ezt nem egy ütemben hajtjuk végre, hiszen nem akarjuk, hogy elmenjenek a kollégák, akik a jegybank működésének motorjai, a jó teljesítmény zálogai. A megtakarításokat inkább a létszámban hajtottuk végre, ami nem idegen a kormányzati magatartástól sem, hiszen amikor a kormányzat költségcsökkentésre akarta rábírni az állami vállalatokat, sehol sem azt mondták, hogy a bérszintet, hanem sokkal inkább a bértömeget kell csökkenteni. Mi ugyanezt tettük: a bértömeg radikálisan csökkent az MNB-nél. Ilyen helyzetben pedig nem várhatom el senkitől, hogy miközben a létszámcsökkentés miatt többet kell dolgoznia, még a bérét is visszaveszem.

A másik immár szimbolikussá vált kérdés a jegybankelnök eskütételének ügye. A kormányfő ragaszkodik ahhoz, hogy az új alaptörvényre tegyen esküt az MNB vezetője, amit az EU problémásnak tart, mondván, a jegybank elnöke egyben az EKB kormányzótanácsának is tagja, az eskünek pedig tükrözni kell ezt a kettős szerepet. Mi lesz ennek a vitának a megoldása?

Ez a probléma rám és a jegybankban jelenleg dolgozó vezetőkre nem vonatkozik. Ezt fontos tisztázni, mert a probléma gyakran úgy kerül elő, hogy a "Simor esküje", miközben én 2007-ben esküt tettem a Magyar Köztársaság alkotmányára. Én úgy gondolom, hogy a vita hátterében egészen más van. Szerintem az EU alapvető bizalmatlanságát mutatja abban, hogy a kormány által az MNB-be kinevezendő jövőbeni vezetők milyen célokat követnek majd valójában. Ez a bizalmatlanság tükröződik ebben a látszólag formális ügyben. Az EU és az EKB meg akarja erősíttetni azt az elkötelezettséget, amelyet az európai és a magyar jog is elvár a jegybank mindenkori vezetőitől. Nevezetesen, hogy a mindenkori döntéseiket függetlenül eljárva, kizárólag a jegybanktörvény értelmében hozzák meg az árstabilitás és a pénzügyi stabilitás céljait követve. Az eskü eszköz annak érdekében, hogy ez a cél minél nagyobb valószínűséggel teljesülhessen.


Vagyis valamiféle külön esküt kellene tenniük a jegybanki vezetőknek?

Ebben én nem nagyon akarok tanácsot adni, de szerintem könnyen ki lehet alakítani egy olyan szöveget, amellyel a vezetők egyszerre tesznek hitet az alaptörvény és az uniós szabályok mellett is. Ez egyszerű kompromisszum lehetne, de hangsúlyozom, hogy ebben a vitában és a fizetések kérdésében is az MNB nem a vita alanya, hanem a tárgya. Az MNB nem áll jogvitában senkivel, mi azt a jogot alkalmazzuk, amelyet a jogalkotó számunkra kijelöl.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]


A kormány a jegybanki kérdésben számos engedményt tett, a kormányfő legutóbbi nyilatkozatai szerint az eskü és a fizetés kérdésén túl mindenben hajlandó megegyezni. A kormány szerint az EKB 15 kifogásából már 13,5-14-et teljesítettek. Hogyan értékeli a többi engedményt?

Először is én nem nevezném engedménynek azt, hogy a jogalkotó betartja az európai jogrendet. A jegybank függetlenségének pedig legalább három rétege van. Az egyik, hogy a törvény szövege biztosítja-e a jegybank függetlenségét. A másik vetülete, hogy a törvényt betartják-e, és a harmadik, hogy a törvényben milyen mélységben kell szabályozni a függetlenséget. Semmilyen törvény nem szabályozza például, hogy a milánói Scalába nem szabad fürdőnadrágban bemenni, mégsem megy be senki így. Németországban egy jóval "gyengébb" jegybanktörvény is elegendő lehet ahhoz, hogy soha senkinek ne jusson eszébe csorbítani a Bundesbank függetlenségét. Magyarországon az elmúlt húsz év tapasztalatára tekintettel sokkal szigorúbb törvényre van szükség ahhoz, hogy a jegybank függetlensége valóban biztosítva legyen, és ezt a politikusok is tiszteletben tartsák. A kormány azt mondja, hogy húsz év óta ott ül a kormány képviselője a monetáris tanács ülésein, mégis most került elő a probléma. Ez nem véletlen, mint ahogyan nem véletlen a harmadik alelnök kinevezésének kérdése sem, amelyet az EU, az EKB és az IMF is bírál, miközben nem jogi kérdés.

Vagyis azt mondja, hogy ezek a módosítások a mostani helyzetben váltak üggyé, hiszen az EU gyanakszik ezeknek a változtatásoknak a valódi szándékára?

Igen. Jogszerűen ki lehetne nevezni harmadik alelnököt, csak meg kellene indokolni, hogy miért van rá szükség. Ha pedig erre nem tudnak értelmes indokokat felvonultatni, akkor felmerül a gyanú, hogy a kormány, úgymond, jogszerű eszközökkel, de mégiscsak nyomást akar gyakorolni a jegybank vezetésére és függetlenségére.

Milyennek ítéli meg a jegybank függetlenségét most? Tavaly év végén az egyik interjúban arról beszélt, hogy ön szerint már a monetáris tanács új tagjainak kinevezése sértette a függetlenséget. Csalódnia kellett abban a várakozásában, hogy az új tagok munkáját majd a törvény szelleme és az arra tett esküjük határozza meg. Fenntartja továbbra is ezt?

Vegyesek a tapasztalataim, maradjunk most ennyiben.

Vagyis?

Vagyis: vegyesek a tapasztalataim.

A fizetéséről való lemondás a megegyezés felé tett egyfajta gesztusként is értékelhető. Az év elején a miniszterelnök tett valamilyen gesztust, fogadta önt, és a találkozó után hangsúlyozta, hogy elkötelezett a jegybanki függetlenség mellett. Lesz-e békekötés a jegybank és a kormány között? Az ország megítélése, az országkockázat szempontjából nem mindegy, hogy milyen a viszony.

Rajtam nem fog múlni. Én ebben az ügyben azt tudom tenni, hogy minden lehetséges fórumon jelzem, együtt kívánunk működni mindaddig, amíg az a számunkra kijelölt alapvető célt nem veszélyezteti.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Az MNB éppen a múlt héten jelentett be olyan intézkedéseket, amelyek a hitelkínálat ösztönzését szolgálják. Ez válasz a miniszterelnök kérésére, aki a januári találkozón kérte a jegybankot arra, hogy vizsgáljon meg minden lehetséges és más jegybankok által is használt eszközt a gazdaság élénkítésére?

Az intézkedéssorozat nem a kormánynak, hanem a magyar gazdaságnak szólt. Nem kormányfői kérésre tekintettük át az eszköztárat, hiszen ezt rendszeresen megtesszük. És pontosan ismerjük, hogy milyen eszközöket használ az amerikai, az angol jegybank, az EKB. A baj az, hogy ezen eszközök túlnyomó része nálunk nem alkalmazható.

Az is kérdés persze, hogy miért nem léptek korábban?

Azért most döntöttünk ezeknek az eszközöknek a bevetéséről, mert úgy látjuk, megváltozott a helyzet. Nem tudjuk megváltoztatni a bankok hitelezési vagy kockázatvállalási hajlandóságát. Mivel tőkét sem tudunk nekik adni, legfeljebb abban tudunk csak segíteni, hogy a hitelezési képességük, azon belül is a likviditásuk bővüljön. Most láttuk először 2008-2009 óta, amikor komoly likviditáshiányos helyzet volt, hogy vannak olyan szűk keresztmetszetek a piaci likviditásban, ahol a jegybanknak lehet tere a segítségnyújtásban. Hozzásegíthetjük ezzel a bankokat a bátrabb hitelezéshez. A hitelezési problémát megoldani ezek az eszközök önmagukban természetesen nem tudják.

Végül hogyan látja az IMF-EU-tárgyalások ügyét? Milyen forgatókönyvvel számolnak?

Semmilyen konkrétumról nem tudok. A jegybank képviselői részt vettek azokon az előzetes találkozókon, amelyek Brüsszelben, Frankfurtban és Washingtonban Fellegi Tamás vezetésével lezajlottak, azokon dátumok nem hangzottak el. Az EU és az IMF is világosan kifejtette, hogy előfeltételeik vannak a tárgyalásoknak, amelyek nem szűkülnek le az úgynevezett jogsértési eljárásokra.

Milyen egyéb előfeltételek vannak?

Mivel ők nem hozták nyilvánosságra ezeket a feltételeket, csak szóban hangoztak el minden tárgyaláson, ezért nincs módom ezekről beszélni. De teljesen világos, hogy jóval többről van szó, mint a magyar jognak az EU-joggal való összhangba hozásáról, hiszen a viszony ebben az esetben más. A hiteltárgyalásokon Magyarország nem mint tagállam tárgyal az EU-val, ahogyan a jogsértések esetében, hanem mint potenciális hitelfelvevő egy potenciális hitelnyújtóval. És ez nem jogi kérdés. A potenciális hitelnyújtó azt vizsgálja, milyen kockázatot vállal. Az uniós jogszabályok betartása alapfeltétel, utána jönnek a kockázati kérdések, amelyek között például a jegybank esetlegesen kinevezendő harmadik alelnökének kérdése is megtalálható. Ez nem sért ugyan semmilyen jogszabályt, de ha nincs megfelelően megindokolva, akkor kérdés, hogy ez nem csökkenti-e a hitelezői bizalmat Magyarország irányában.