Mitől erősödött meg a forint, és meddig tart ez még?

Sikerült lecsillapítania a piacokat a kormánynak, erre utal, hogy a magyar gazdaság stabilitását mutató számok többsége kedvezően alakult az év első két hónapjában. Az [origo]-nak nyilatkozó elemzők szerint azonban vannak még aggasztó jelek. A kormány bonyolult taktikai játszmába kezdett az Európai Unióval és a Nemzetközi Valutaalappal. A helyzetet tényleges ellentétek és álproblémának tűnő viták is instabillá teszik.

Az euró, a dollár és a svájci frank is mintegy harminc forinttal lett olcsóbb év eleje óta, a magyar csődkockázatot is kifejező piaci mutató, a CDS-felár pedig 720 pont körüli csúcsról 500 pont alá mérséklődött március első napjaira. Ezek a mutatók jelzik, hogy Magyarország elkerülte a tavaly december végén, illetve az idei év első napjaiban fenyegető veszélyhelyzetet, amikor a piac úgy tippelte, hogy az ország 5 éven belül 30 százalékos eséllyel csődbe mehet.

Az erősödés nagy része januárban történt, februárban az euró 287-290 forint között ingadozott, vagyis a korábbiakhoz képest stabil volt. Azt, hogy a veszély nem múlt el végleg, mutatja, hogy a magyar állampapírok hozama 7-8 százalék, amely fenntarthatatlanul magas, ilyen magas kamatokat nem tud éveken át kigazdálkodni az állam. Az elmúlt hetek állampapír-kibocsátásai többnyire sikeresek voltak ugyan, de a befektetők csak olyan áron voltak hajlandók elvinni a magyar papírokat, ami hosszabb távon az államadósság növekedéséhez, egy újabb adósságválsághoz vezetne.

A forint fordulata egybeesett a kormány hangnemváltásával, igaz, az év elején mutatott feltétel nélküli megegyezési szándékot lassan felváltották az EU-val szembeni apró összeütközések kevésbé jelentős ügyekben, miközben az IMF-EU hitelkeretről szóló megállapodás kormány által várt időpontja kitolódott. Jól mutatja ezt, hogy a forint hétfő reggeli gyors gyengüléséhez hozzájárult, hogy Szijjártó Péter kormányszóvivő arról beszélt, egy-két ügyben elhúzódhat a vita az Európai Unióval. Cséfalvay Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára múlt csütörtökön azt mondta, csak a második negyedévben várható a megegyezés, januárban viszont ugyancsak ő még az első negyedévről beszélt.

Kevés volt jajgatni

Az árfolyamok, az állampapírok kamatszintje és a CDS-felár azonnal visszafordult, miután a kormány engedékenységet mutatott a megegyezésre az Európai Unióval és a Nemzetközi Valutaalappal (IMF), Fellegi Tamás felhatalmazást kapott, hogy a legszigorúbb kontrollal járó IMF-hitelről tárgyaljon, a befektetők pedig elkezdtek készülni a megállapodás közelgő létrejöttére. A hangulatot és a kormány önbizalmát javíthatta, hogy a tavalyi magyar növekedési adat a vártnál kedvezőbben alakult, és az Európát fogva tartó görög adósságválság közvetlen veszélye is elhárulni látszik.

A piaci környezetnek azért van jelentősége, mert nagyban befolyásolja, hogy mennyire sürgős a kormánynak a megállapodás. A kormány eredetileg azért fordult az IMF-hez és az Európai Unióhoz tavaly novemberben, hogy egy hitelfelvétellel nem járó pénzügyi védőhálót kérjen, ezzel megnyugtatva a piacokat, hogy mindenképp lesz pénz a hiteltörlesztésre. Az [origo] januárban kormányzati forrásoktól tudta meg, a kormány arra számított, hogy a tárgyalás bejelentése önmagában elég lesz a hozamok letörésére és a forintpiac megnyugtatására.

A hitelkérelem bejelentése kevés volt, ezt bizonyítja, hogy bár novemberben kért segítséget a kormány, év végére megingott a magyar gazdaságba vetett piaci bizalom. Január elejére több fontos mutató - a forintárfolyam, a kötvényhozamok, a kockázati felár is - veszélyes mértékben elszabadult. Magyarország mindhárom hitelminősítőnél bóvli kategóriába került, amelyen a Standard & Poor's szerint egy IMF-megállapodás sem változtatna.

Az elkötelezettség hiánya

A pánikközeli helyzet és a 320 forint feletti euróárfolyam arra kényszerítette a kormányt, hogy minden erejével a megállapodásra törekedjen. Fellegi Tamás január 5-én bejelentette, hogy bármilyen témáról hajlandóak tárgyalni, Orbán Viktor miniszterelnök pedig a kormány által gyakran kritizált Simor András MNB-elnökkel is leült, illetve arról is beszélt, hogy olyan kérdésekben is enged az uniónak, amelyben úgy véli, a kormánynak van igaza. Az év eleji lelkesedés azóta lanyhult, ami az [origo]-nak nyilatkozó elemzők szerint ingataggá teszi a helyzetet.

Orbán kicsit megnyugodhat

"Nem az időhúzás, hanem az elkötelezettség hiánya az, ami aggodalomra ad okot" - írta péntek reggeli kommentárjában az Equilor pénzügyi tanácsadó. Kuti Ákos, az Equilor piaci elemzője az [origo]-nak azt mondta, úgy telt el egy hónap, hogy nem közeledett a két fél álláspontja, ez váltja ki az aggodalmat. Igaz, hogy a forint árfolyama az utóbbi hetekben a halogatás ellenére sem gyengült, de a forint erejéhez a kedvező nemzetközi hangulat is hozzájárult.

Az elemző szerint a kormány az apró vitáival az időt húzza, mert kényelmesebb számára a megállapodás lebegtetése, mint az igen vagy a nem kimondása. "Ez a taktikázás, a stratégia, a marketing, a pszichológia és ki tudja még minek a keveréke" - mondta. Szerinte a befektetők véleménye a kormány-EU/IMF-vitáról az, hogy "lesz megállapodás, de függőben van az időpont".

Elketyeg így is az államkassza

Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő portfóliómenedzsere szerint a kormány látja, hogy a megegyezés nem egyszerű, de mivel a közvetlen veszély elhárultával megnőtt a mozgástere, ezért tud vitatkozni egyes pontokon. A piacoknak egyelőre elég a megegyezés ígérete is, "a nehéz falat az unióval való politikai egyezség" - mondta, viszont szerinte nem mutatószámokon folyik a vita, mint például a hiány mértéke, hanem olyan gazdaságpolitikán, amelyet nehéz számszerűsíteni. A jegybankelnök esküje vagy fizetése szerinte álvita.

A kormányt nem szorítja az idő. Egy makroelemző, aki a neve elhallgatását kérte, úgy számol, hogy a lejáró államadósság, a tervezett hiány, a kormány által felhasználható forint- és devizaforrás alapján még a legrosszabb esetben, vagyis ha holnap befagy a magyar állampapírpiac, akkor is 3-4 hónapig elegendő a kormány pénze. Ha a mostani jó hangulat fennmarad, és nem ütköznek akadályba a tervezett állampapír-értékesítések, de egy fillérnyi devizakötvényt sem sikerülne eladni, akkor akár egy évig is elegendő a tartalék. Ha pedig a piac úgy-ahogy eldöcög, bár akadozik az állampapír-kibocsátás, de mindig tud valamennyi pénzt szerezni az Államadósság Kezelő Központ, akkor úgy fél évig tart ki a kormány pénze.

Brüsszel-Budapest meccs

Bár a tárgyalópartnerek közül a kormány leggyakrabban az IMF-et emlegeti, nem a washingtoni székhelyű nemzetközi szervezet akadályozza a tárgyalások elindulását, mivel a Valutaalap előzetes feltételeket nem szab. A Brüsszellel kötött megállapodása szerint az IMF nem cselekszik az Európai Unió nélkül olyan ügyekben, amelyeknél uniós tagállam megsegítéséről van szó. Az unió pedig három fronton is sakkban igyekszik tartani a magyar kormányt.

Fellegi Tamás és Christine Lagarde, az IMF vezérigazgatója Washingtonban január 13-án

A 2004 óta tartó túlzottdeficit-eljárás fenntartása mellett az Európai Bizottság azt javasolta a pénzügyminiszterek tanácsának, hogy 2013-ban vegyen el Magyarországtól 140 milliárd forintnyi uniós forrást, ha az ország nem tudná leszorítani a hiányát. Eközben kötelezettségszegési eljárásokat is indított három ügyben a bizottság. A két front jogi-politikai vitájának eredményétől függhet a harmadik, hogy az EU hajlandó-e leülni Magyarországgal a biztonsági hálóról folyó tárgyalások elkezdéséhez.

Homályos feltételek

A tárgyalásokat nem kötötte hivatalos feltételhez az EU (és az IMF) - állította Giró-Szász András kormányszóvivő. Bonyolítja a helyzetet, hogy bár két kifogást jelzett a bizottság (a jegybanktörvény módosítása és a bírói függetlenség helyreállítása), nem világos, hogy a kötelezettségszegési eljárás és a túlzottdeficit-eljárás elvárásainak teljesítése is feltétele-e a tárgyalások megkezdésének.

Brüsszel - és ezt megismételve az Egyesült Államok - csak annyit közölt, hogy várnak a magyar kormány konkrét lépéseire, mielőtt elkezdődhetnének a tárgyalások. A kormány több lépést is elindított, amellyel eleget kíván tenni a leendő hitelezők elvárásainak, például döntött a jegybanktörvény módosításáról, vagy épp az idén 30 milliárdos, jövőre 120 milliárdos hiánycsökkentő csomagról.

Eközben viszont vitába szállt néhány ügyben, amelyek jelentősége nehezen megítélhető. A kormány ragaszkodik például ahhoz, hogy a jegybankelnök tegyen esküt az alkotmányra, és hogy a fizetése ne haladja meg a kétmillió forintot. Az Európai Unió azonban nem azt kéri, hogy az MNB elnöke ne tegyen esküt, hanem azt, hogy olyan esküt tegyen, amely kifejezi, hogy az elnök az európai monetáris politika alakításáért is felelős. A fizetés mértéke sem önmagában gond, az EU azt kifogásolja, hogy a kormány egyeztetés nélkül, egyoldalúan csökkentette a jegybanki vezetők bérét. A kormány azt is jelezte, hogy a túlzottdeficit-eljárás keretében kiszabott szankciót az Európai Bíróságon akarja megtámadni, annak ellenére, hogy a szankció csak akkor lép életbe, ha a kormány kifejezetten így alakítja a politikát, hiszen a pénzmegvonás elkerülhető, ha 3 százalék alatt marad a várható hiány.

A török út

Tavaly november óta többször felmerült, hogy a kormány valójában csak taktikázik az IMF-hitellel, nem akar pénzt, egyszerűen csak a megállapodás lebegtetésével próbálja lecsillapítani a piacokat. Ezt a taktikát követte korábban Törökország, amely évekig tárgyalt a hitelfelvételről, majd visszalépett. Mi szól amellett, hogy a kormány a török példát követi, és mi szól ellene?

Mi szól mellette?

- kitolódó határidők a kormány kommunikációjában
- elég lehet a hitelkérelem bejelentése is
- lehetséges, hogy az IMF felügyelete mellett le kellene mondani a gazdaságpolitika több eleméről (például az egykulcsos adóról)

Mi szól ellene?

- elfogyhat a piac türelme, nincsenek hónapok a tárgyalásokra
- maradhat a magas hozamszint
- népszerűtlen reformokat hajthat végre a kormány, amely káros hatásait az IMF-re foghatja