A titkos Duna-parti tárgyalások sem mentették meg a Malévet

2012.03.12. 8:27

Közel fél évig dolgozott egy nemzetközi projektcsapat egy budapesti irodában azon, hogy kínai részvétellel elinduljon egy új Malév. Demján Sándor cége és a Hainan Airlines 1,2 milliárd forintot költött az előkészületekre, amiben Fellegi Tamás akkori fejlesztési miniszter kabinetje is aktívan részt vett, mégsem lett a tervekből semmi. Mi volt a kudarc oka?

Orbán Viktor egyedül, a kíséretétől külön ült a Malév Brüsszelből hazafelé tartó járatán, így Berényi János, a légitársaság elnöke könnyen mellé tudott kerülni. Vele volt a Malév vezérigazgatója, Limburger Lóránt is, aki az egyik ülés karfájára ülve csatlakozott be a beszélgetésbe, amelynek témája a nemzeti légitársaság egyre kilátástalanabb helyzete volt. A két Malév-vezető csak azért utazott ki Brüsszelbe egy január végi napon, hogy hazafelé beszélni tudjanak a belga fővárosban uniós ügyekről tárgyaló miniszterelnökkel a cégről - amely végül tíz nappal később, 66 év működés után leállt.

"Mi történt az elmúlt másfél évben?" - kérdezte Orbán a repülőn zajló beszélgetés tartalmát ismerő, nevük elhallgatását kérő források szerint. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a Malév kérdése miniszteri kompetencia, és azt tanácsolta az aggódó Malév-vezetőknek, hogy a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) vezetését keressék.

Az évek óta súlyos gondokkal küszködő nemzeti légitársaság ügyét forrásaink szerint kiemelt feladatként kezelte a kormány, és személyesen az NFM-et akkoriban vezető Fellegi Tamás is.

Az [origo] beszélt több, a történtek részleteit ismerő, a téma érzékenysége miatt névtelenséget kérő forrással, akik beszámolójából az derült ki, hogy hosszú és komoly előkészületek folytak a magyar kormány, a kínai HNA Grouphoz tartozó Hainan légitársaság képviselői, valamint Demján Sándor nagyvállalkozó cégével részvételével, a folyamat azonban a befektetett erőfeszítések ellenére mégis elakadt.

Egy kormányzati forrás szerint létezett B terv is, de a kínai megoldás "annyira zöld utat kapott", hogy a 2011 végén egyértelművé vált kudarc előtt a lehetséges alternatívákkal nem foglalkoztak érdemben. Az elképzelés szerint 2011 decemberében született volna meg a részvényesi megállapodás, majd a kormány, Demján Sándor, a HNA és a Malév közös bejelentést tett volna arról, mikor áll le a Malév, illetve hány napra rá indul el az új nemzeti légitársaság.

Sanghaji lendület

Fellegi kabinetjében két ember, Kocsis Tamás és Rozgonyi Árpád foglalkozott közvetlenül a Malévvel. Kocsis Fellegi csapatának egyik meghatározó embere volt, korábban Heinczinger István egykori MÁV-vezér kabinetfőnökeként dolgozott, Rozgonyi Árpád pedig pénzügyi vonalról érkezett, minisztériumi munkája előtt a magánszférában vállalt munkát. Kormányzati információnk szerint ők ketten igyekeztek minél szűkebben tartani azoknak a körét, akiket a legkisebb mértékben is bevontak az egyeztetésekbe, így csak 10-15 ember tudott a fontosabb részletekről. (Az egykori Fellegi-kabinet két tagja írásban feltett kérdéseinkre nem kívánt válaszolni.)


Forrás: MTI/Beliczay László
Fellegi Tamás a Malév privatizációjáról szóló fehér könyv bemutatóján

A Malév ügyében az áttörést Orbán Viktor miniszterelnök a sanghaji világkiállításon 2010 végén tett látogatása jelentette, ahol egy kormányzati forrás szerint a miniszterelnök a kínai kormányfő társaságában megállapodott a Hainan elnökével arról, hogy a vállalat beszáll a Malév utódlásába. Hivatalosan azonban csak annyit jelentettek be, hogy a magyar miniszterelnök Csen Fenggel, a Hainan Group elnökével egy magyarországi légitársaság létrehozásáról, illetve a Malév átalakításáról tárgyalt. Akik azonban ismerték a megállapodás részleteit, úgy látták, a Malév ezzel valódi esélyt kapott arra, hogy kikerül fenntarthatatlan helyzetéből, és már csak végig kell zongorázni a technikai részleteket.

Pesti projektiroda

Az októberi egyezséget hosszú szünet követte, amíg 2011 nyár elején a kínai cég ötfős csapatot küldött Budapestre, hogy egy itt létrehozott projektirodában kidolgozzák az új Malév üzleti tervét, működési modelljét és minden olyan részletet, amely az induláshoz szükséges. Az elképzelések részletezettségét jellemzi, hogy ezer lépésből álló tervet dolgoztak ki.

A csapat Demjánék irodájában dolgozott a budapesti Nemzeti Színháznál lévő Millennium Városközpont egyik épületének harmadik emeletén. A munkát háromfős bizottság felügyelte, amelynek a Hainan részéről Khai Zu üzletember, Fellegi kabinetjéből Rozgonyi, Demjánék részéről pedig a Magyar Tőketársaság vezérigazgatója, Mécs Imre volt a tagja. A Budapestre küldött kínai főnök, Khai Zu siker esetén a Malév új vezérigazgatója lett volna.

1,2 milliárd a semmiért

Demján Sándor és a Hainan mindenesetre nem kis summát bukott a végül kútba esett üzlettel. A közel tízfős projektcsapaton kívül a tervezéshez több külső tanácsadót is felfogadtak. Dolgozott nekik a Roland Berger tanácsadó cég egyik külföldi tanácsadója, a DLA Piper ügyvédi iroda, egy olasz ügyvéd, aki korábban az Európai Bizottságnál foglalkozott légitársaságokkal, az EasyJet egyik volt vezetője, egy korábbi nemzetközi, de magyar származású lufthansás vezető és Martin Gauss korábbi Malév-vezérigazgató is. A külső tanácsadók díjazását a Hainan és a Demján-csoport fele-fele arányban fizették ki, az államra tudomásunk szerint nem hárultak ilyen költségek.

Egy névtelenséget kérő forrás szerint, aki részleteiben ismerte Demjánék elképzeléseit és tevékenységét, csak Demján cégének 2 millió eurójába, közel 600 millió forintjába került a készülődés, a terv pedig az lett volna, hogy később a költségeket ráterhelik az újonnan alapítandó vállalatra. "Csak az olasz ügyvéd 900 eurós (közel 300 ezer forintos) órabérért ebédelt a csapattal, amikor egyszer két hétig itt volt" - érzékeltette a forrás, hogy mire ment el ennyi pénz. Az óriási összegben az még nincs is benne, amikor Demján különgépével repültek Kínába egy négynapos üzleti körútra.



A porszem

A tervek szerint december elején írták volna alá az új cégről szóló részvényesi megállapodást a felek, amelyet egy, a nyáron elfogadott üzleti terv támasztott volna alá. Ennek megfelelően írt alá Ven Csia-pao kínai miniszterelnök júniusi budapesti látogatásán a Hainan és a Magyar Tőketársaság egy dokumentumot, amely a tervekről szólt, és egy titoktartási nyilatkozatot is.

Szeptemberben azonban egy porszem került a gépezetbe, ennek pontos okaira azonban ellentmondó magyarázatokat adnak a történet különböző szereplői. A kormányzati forrás szerint Demján Sándor azzal a javaslattal élt, hogy a kínai fél ne csak a saját kisebbségi tulajdonrészének arányában tegyen be pénzt az új cégbe, hanem az ő tulajdonának is biztosítsa a fedezetét. Egy, a Demján Csoport pénzügyi lehetőségeit ismerő másik forrás azonban tagadta, hogy ilyen javaslata lett volna Demján Sándornak, és hogy ne lett volna pénzük a projektre. "Ha nem tudja miből finanszírozni, Demján bele sem fog a vállalkozásba" - érvelt. (Demján cégeiben senki sem nyilatkozhat a Malévról - tudtuk meg, amikor kérdéseinkkel megkerestük a csoport kommunikációs osztályát.)

Nehéz tehát pontosan rekonstruálni a történteket, a háttérbeszélgetések során más is szóba hozta, hogy a kínaiaknak voltak aggályaik a projekt pénzügyi hátterét illetően. A Malév felsővezetésének egyik tagjánál például arról érdeklődtek a kínaiak, hogy "van-e Demjánnak pénze", és egy, a Malévval foglalkozó, a kínai csapattal informálisan egyeztető szakember is azt állította, tudomása szerint a magyar üzletember nem tudott vagy akart pénzt tenni az üzletbe. 

A Malév-projekt a Demján terveit ismerő forrás szerint úgy állt volna össze, hogy kisebbségi állami tulajdon mellett megközelítőleg 50 millió euró (mintegy 15 milliárd forint) beruházást igényelt volna a magyar üzletember részéről, és ugyanennyivel szállt volna be a kínai fél is. A Demján-csoport mindenesetre tavaly sem maradt bevételek nélkül, az üzletemberhez köthető beruházások közül többől is folyt be pénz, igaz, az már nem világos, hogy pontosan mennyi. A budapesti Millennium Városközpontban lévő négy irodaház 74 százalékát eladta a TriGránit, ezek beruházási értéke a cég közlése szerint 45 milliárd forintot tett ki. Egy zágrábi bevásárlóközpont felét is értékesítették, ezért egy lengyel beruházással közösen 505 millió eurót fizetett egy amerikai befektető alap. Ugyancsak az elmúlt évben egy másik Demján-érdekeltség, az Euroinvest Zrt. eladta kisebbségi részesedését egy bakonyi erőműben a Magyar Villamos Műveknek, a pontos vételi ár azonban itt sem ismert.

Nagyvonalúbb kormány kellett volna

Egy kormányzati forrás azt mondta, hogy a szerinte meglévő pénzügyi bizonytalanságnak jelentős része volt abban, hogy a Hainan visszavonulót fújt, egy Demjánhoz közel álló informátor szerint azonban "rugalmasabb és nagyvonalúbb döntéshozatalra lett volna szükség" a kormány részéről. Összességében azonban szerinte az hiányzott, hogy "jobban kistafírozza a kormány a Malév-projektet", és ezzel vonzóbbá tegye a beruházást. Az ő meglátása szerint a kormány túlságosan felértékelte, hogy a kínai félnek mennyire éri meg beszállni egy új Malévba. "Azt hitték, az európai uniós piaci jelenlét nagyon sokat ér" - tette hozzá.

Az üzlet megvalósulását végső soron az is hátráltatta, hogy nagyon lassan haladt előre, és mire összejött volna, a Hainan elbizonytalanodott a rossz európai gazdasági környezet miatt - tette hozzá a kudarc okait magyarázó forrás.

A Demjánhoz közeli forrás által emlegetett kistafírozás persze nem jelenthetett volna közvetlen állami támogatást, hiszen épp emiatt büntette meg az Európai Unió januárban a Malévot. Értesüléseink szerint így legfeljebb munkahelyteremtő, adózási, a pilóták képzésére vonatkozó támogatások lehettek volna ezek, de szóba jöhetett volna marketingtámogatás is a Magyar Turizmus Zrt.-n keresztül.

Mit üzennek a kínai levelek?

Fellegiék csapatában tehát úgy látták, Demjánon, Demján csapatában pedig úgy, hogy Fellegiéken és a gazdasági válságon múlt a Malév megmentése. A kínaiak visszavonulásáról részletek derültek ki abból az együttműködés lemondását és annak okait tartalmazó levélből, amelyet a HNA igazgatója írt Fellegi Tamásnak. Az először a Figyelőben ismertetett, majd az Atlatszo.hu által közzé is tett írásban a kínai kommunikációs kultúrához mérten meglepően egyértelműen vetik pontokba szedve Fellegi szemére, hogy ellentmondó vagy hiányos információkat kaptak a minisztériumtól, ráadásul későn, és ez alapján nem tudtak reális üzleti tervet kialakítani.

Fellegi részletes választ küldött a kíniaknak, amelyben kormányzati forrásunk szerint a miniszter úgy érvelt, a kínaiak minden, számukra fontos információhoz hozzájutottak, azokat időben megkapták, és ezt igyekezett adatátadási időpontokkal is alátámasztani.

Az [origo] betekintést nyert az erre a levélre küldött kínai válaszba, amelyből még világosabban kiderült, hogy az együttműködésnek végleg befellegzett. Míg a Felleginek küldött első, októberi levél végén az állt, hogy a miniszter szívesen látott vendég, ha a jövőben Kínába látogat, a november 9-eiben már arról tájékoztatták, hogy a HNA vezetője nem tudja fogadni az épp akkor a távol-keleti országba készülő minisztert. Ebből a levélből az is kiderült, hogy a kínai lemondás nem kizárólag a korábban a minisztérium felé megfogalmazott kritikák miatt született meg.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Demján a  Malév megmentésében is az ingatlanberuházásokat látta

A HNA úgy látta, az "Európa kapujának" nevezett modell túlságosan nagy befektetést igényelne, ezért még három év után is veszteséget termelne az új cég.  A levél szerint az üzleti terv túlzottan optimista és kockázatos volt. Gondot okozott a kínai félnek az is, hogy az uniós szabályok miatt maximum 49 százalékos tulajdona lehetett volna a cégben, és bárhogy alakították volna a részvényesi megállapodást, sehogy sem kerülhetett volna többségbe.

A levél kitér arra is, hogy az eredeti kis, közép-európai légitársaság tervével szemben Demján és a Hainan is azt tartotta volna előnyösnek, hogy egy nagyobb, kínaiak tömegét Budapestre szállító, és innen Európai célállomásokra továbbvivő légitársaság jöjjön létre. A Demján-csoportot valójában nem a légitársaság érdekelte igazán, hanem a kínaiak tömeges megjelenéséből fakadó ingatlanberuházások - mondta el az [origo]-nak a Demjánék Malév-stratégiáját részletesen ismerő forrás. Részben ezért szerepelt a tervekben az, hogy évente 3 millió átszálló kínai utas jön Budapestre, és ezek egy része a városban is megjelent volna.

"Ott van például a WestEnd 2 telek, ahol az Európába eljutó kínai felső középosztály számára kiváló prémium bevásárlóközpontot lehetne építeni, rögtön a tervezett reptéri gyorsvasút mellett. De szükség lett volna szállodákra és a várhatóan ideköltöző kínai cégközpontok számára irodákra is" - tette hozzá.

"Demjánnak ezért és a légitársaság tulajdonjogával járó politikai befolyás miatt is érdekes volt a projekt" - magyarázta még, de azt már nem részletezte, hogy ez a befolyás pontosan mit jelenthet. Annyi biztos, hogy a nemzeti légitársaság fontos szereplőjévé válhatott volna a magyar gazdaságnak, és ebben Demjánnak komoly súlya lett volna a magyar állam és a kínai fél mellett. A nagyszabású, a légitársaság mellett egyéb fejlesztésekkel is járó beruházás azonban elúszott, és a több mint hat évtizedes múlttal rendelkező Malév végül minden erőfeszítés ellenére utód nélkül szűnt meg.

KAPCSOLÓDÓ CIKK