Tizenöt évesen egy nyomdába száműzte az apja, hogy tanuljon meg szlovákul. Később azt vágták a fejéhez, úgysem lesz nyomdája. Idén az év nője lett Szlovákiában Vicsápi Bugyi Natália, a reklámújságokat terjesztő Navi Graf tulajdonosa. Ma már nyolc boltból álló kegytárgy-üzletlánca is van, de ezen nem akar pénzt keresni.

Pozsonytól 50 kilométerre található a Navi Graf nyomda vezekényi üzeme, amelynek egyedüli tulajdonosa és ügyvezetője Vicsápi Bugyi Natália. Világos bútorokkal berendezett irodájának falán és a gyár több más helyiségében róla készült portrék sorakoznak. Irodája közepén komód áll, rajta egy aranyozott Biblia és egy díszes doboz fog közre két impozáns szobrot. Az egyiken az áll szlovákul: az év üzletasszonya 2010, a másikon az év nője 2012.

Pedig a vezekényi üzletasszonyt tíz éve még senki nem vette komolyan. "Jól van, álmodozzál csak, úgysem lesz nyomdagéped" - ezt vetette oda egy nyomdatulajdonos a 22 éves Vicsápi Bugyi Natáliának 2002-ben. "Attól a pillanattól, hogy ezt a fejemhez vágta egy nyomdász, kihívásnak tekintettem, hogy bebizonyítsam, úgyis megcsinálom" - mondta az [origo]-nak.

Elhatározását annyira komolyan vette, hogy már a következő héten a bankhoz fordult hitelért. Bár akkor elutasították, nem adta fel, és két évvel később, 24 évesen az elvárásokat teljesítve újra próbálkozott. Ezúttal sikerrel járt: 2004 novemberében már saját gépén nyomtathatott a megrendelőinek. Azóta dinamikusan növekedő céget épített, 2007 és 2011 között a Navi Graf több mint ötszörösére növelte forgalmát, tavaly 17,4 millió euró (több mint 5 milliárd forint) volt az árbevétele.

Úszni tovább

Először a Ga-Gratis kiadónál volt alkalmazott, ahol reklámújságokkal foglalkozott, majd Magyarországon hozott létre reklámügynökséget, amelyet azóta már eladott. Bátorságát, hogy saját nyomdát indítson, a cégvezető úgy magyarázta: a gyártás megszervezésével a bizonytalanságot, a nyomdáknak való kiszolgáltatottságot akarta megszüntetni. A hitel felvétele után pedig nem volt választása, "vagy úszok tovább, vagy megfulladok".

"Ha nincs gyártás, akkor nagyon vékony jégen állunk" - ezt a tanulságot szűrte le abból, hogy a nyomda, amellyel együttműködtek, elkezdett közvetlenül az üzletláncokkal, raktáráruházakkal megegyezni, kikerülve a közvetítőként működő cégüket.

Először azzal próbálkoztak a kiadónál, hogy Vicsápi Natália Magyarországon létrehozott egy ügynökséget, amely magyar áruházakat szerzett ügyfélnek. A szlovák ügyfeleket elhappoló nyomdatulajdonos nem tudott magyarul, ezért azt gondolták, ha itt találnak ügyfeleket, "csak nem fog elmenni Magyarországra elvenni a munkáinkat".

Amiben több a szív

Vicsápi Natália a nagymamáját tartja példaképének, akivel gyerekkorában sokat kertészkedett együtt, hogy egy kis zsebpénzt szerezzen. A nagymama vallásossága a családból csak rá hatott erőteljesen, Natália mélyen istenhívő. Elmondása szerint nem arra kéri istent, hogy segítsen egy-egy üzletben, hanem arra, hogy jelet kapjon, jó úton jár-e.

A két éve elhunyt nagymama emlékére nyitott egy kegytárgyboltot, amely Szent Anna nevét vette fel, egyrészt a nagymama után, másrészt a tanító szent üzenete miatt. A galántai első üzlet után idén nyitják a nyolcadikat, de Natália szerint "ebben több a szív, mint az üzlet". A forgalma a töredéke a nyomdáénak, és nem törekednek nagy profitra: "Odafigyelünk, hogy mínuszban ne legyen, de inkább a küldetés a fontos".


A megoldást azonban nem ez a cég - amelyet azóta eladtak -, hanem a saját gyártás megszervezése jelentette. A 2000-es években a válságig nyomdaipari fellendülés volt, és az uniós, illetve schengeni csatlakozásig még fennálló határok és az ezzel járó adminisztráció (például az áfa-elszámolás) ellenére, olcsó munkaerejükkel a szlovák nyomdák még mindig versenyelőnyben voltak, így megérte a magyar megrendelők igényeit egy saját szlovák gyárral kielégíteni.

Iski Zsolt, aki a Navi Grafnál nyomtatja Szuperinfó nevű reklámújságjait, azt mondta, minden évben árajánlatokat kérnek be a nyomdáktól, és mindig Vicsápi Natália cége nyer. A magyar nyomda, amellyel korábban tizenkét évig dolgoztak, nem tudta vállalni azt az árat, amelyet a Navi Graf ajánlott először 2009-ben.

Ez a csaj akar itt valamit

A cég 2004-re érte el azt a forgalmat, amellyel már tudtak bankhitelért folyamodni, a gyártásra pedig megszervezték a Dream Pictures nevű céget, amely 2010-ben vette fel a Navi Graf nevet. A kétgyermekes Vicsápi Natália úgy tartja, egyszerre csak egy dolgot lehet vinni, ráadásul nem tanulta sosem a nyomdász szakmát (marketing szakon tanult a pozsonyi közgazdasági főiskolán), nem volt gyakorlata, így minden erejét a gyártásra fordította, az ügynökségtől pedig megváltak.

A hitellel 5 millió koronáért megvettek egy nyomdagépet, és kibérelték az üzemet Nagyszombaton. Ezzel 23 alkalmazott "szakadt a nyakukba", akiket nekik kellett rendbe szedni. Az ügyvezető szerint az üzem korábbi tulajdonosa nem vette komolyan az üzletet, mindig hamar hazament, ennek megfelelően a dolgozói is csak azt nézték, mikor bújhatnak ki a munka alól. Ezért került a gyár olyan anyagi helyzetbe, hogy Vicsápi Natáliáék viszonylag könnyen kivásárolhatták őket.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Elismerések, a komódon a Biblia és a díjak

Az átvett dolgozókat a 24 órás munkaidő minden órájában felügyelet alatt tartották, ennek viszont az volt az ára, hogy gyakran kellett az irodában aludnia. Volt, akit ki kellett rúgni, de a többség felvette az ambiciózus vezető ritmusát, belátták, hogy "ez a csaj akar itt valamit".

"Munkamániás vagyok, a vállalkozás az életem nagy része" - mondta az ügyvezető, aki arra a kérdésre, mikor mondaná elégedettnek magát, azt válaszolta, "én még soha nem értem el azt a pontot, hogy hátra tudjak dőlni, és azt tudtam volna mondani, na most elégedett vagyok, most mindenem megvan". Azt azért elmondta, szeretné, ha 50 éves kora után az unokák látnák a gyárat, amely még mindig működne.

"Igen, munkamániás, de szereti, amit csinál" - mondta Iski Zsolt, aki személyesen is ismeri Vicsápi Natáliát. Szerinte jól jellemzi őt üzleti szemlélete, hogy válság közepette is fejlesztésekbe fog, nem vesz vissza a tempóból.

"Ő a fiatal üzletasszonyok példaképe" - mondta Vicsápi Natáliáról az [origo] megkeresésére Elvíra Chadimová, a szlovákiai vállalkozó nők klubjának (Top Center of Businesswomen) elnöke. Natália 2009-ben lépett be a klubba, egy éve annak alelnöke, a szervezet felkérésére gyakran tart motivációs előadásokat nőknek, akik nem mernek belekezdeni egy vállalkozásba. Elvíra Chadimová szerint Vicsápi Natália keményen dolgozik, nagyon szervezett, és képes mindent a kezében tartani. Az üzleti életen kívül megbízhatónak tartja, aki ráadásul szereti megosztani tapasztalatait másokkal is.

A négyszeresét adták vissza

A vállalkozó szellemet apja ültette el Natáliában. Szenvedélyesen mesélte gyerek- és fiatalkori történeteit arról, hogyan terelgette tanulságos esetekkel az ő és húga útját. A mai vezekényi nyomda helyén állt a kocsma, amelyet apja kibérelt és üzemeltetett. "Már számolta vissza a napokat a kommunizmus végén, hogy mikor lehet igazi vállalkozó" - mesélte róla Natália, így nem csoda, hogy apjának később vendéglői is lettek. Az apa eredeti terve az volt, hogy ha fiú gyereke nem született, idősebb lányát készíti fel a családi üzlet átvételére. Natália több szakács- és vendéglős tanfolyamot elvégzett, fiatalon pedig gyakran besegített a kocsma vitelébe.

Az egyik legendás családi történet Natália általános iskolai ötödikes osztályba menetele előtt történt. A szülőktől kapott száz koronát húgával elszórták a helyi búcsúban zsákbamacskára. Apjuk dühös volt, leültette őket, és elmagyarázta, mennyit kell dolgozni száz koronáért. Hogy a lányok megtanulják a pénz értékét, a száz korona dupláját kérte vissza apjuk, még ha a kedvenc játékaikat is kell eladniuk.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Megküzdött a gépekért Vicsápi Natália

Erre kirakodóvásárt, "butikot" nyitottak a különböző holmijaikból, áthívták barátnőiket, és a játékkereskedelem annyira jól bejött, hogy apjuknak nem kétszáz, hanem négyszáz koronát adtak vissza. Vicsápi Natália szerint apjuk akkor nem mondott semmit, csak elvette a pénzt, de amikor elkezdődött az iskola, a tanár jövendő vállalkozóként mutatta be az osztálynak őt - számára ebből derült ki, hogy apja büszke volt rá, és elmondta az osztályfőnöknek a történetet.

Később, tizenöt éves korában apja egy másik próba elé is állította, mert Natália nem akart megtanulni szlovákul. Egyik nyáron az apa becsomagolta a ruháit, elvitte őt Pozsonyba, elmondta, melyik busszal tud hazajönni a hétvégén, és otthagyta egy üzemben. Így két hónap alatt valóban belejött a szlovák nyelv használatába. Annak is nagy jelentősége lehet a később sikeres üzletasszonnyá váló Vicsápi Natália karrierjében, hogy az üzem, ahol apja letette a bőröndjével, egy nyomda volt.

Tanulópénzt fizetett

A fiatalkori próbák tudatos, akaratos nővé nevelték Vicsápi Natáliát, ő maga a keményfejűségét tartja hibának. Emiatt tanulópénzt is kellett fizetnie. Nagyszombatban leépítették az ipari zónát, ezért a cég kénytelen volt új telep után nézni. 2007. január 1-jével telepítették át a termelést Vezekénybe, és az, hogy nem hallgatott a józanabb kollegáira, erején felül vállalt beruházásokat a cég.

Az áttelepüléssel együtt saját gyárat akart felépíttetni, és a nyomdaipari boom miatt új gépet beszerezni. Mindezt a saját kezébe véve egyedül akarta intézni, pedig a kollegák figyelmeztették, hogy túlvállalja magát, illetve, hogy a beruházásokat lépésről lépésre, és nem egyszerre kellene megvalósítani.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
80 százalékban a reklámújságokból jön a bevétel

Az átköltözés költségei viszont megugrottak, "kiderült, hogy nem városban vagyunk" - nem volt a szomszédban grafikai stúdió, de az is, hogy a falu elektromos hálózata nem bírja el a nyomdagép fogyasztását, ezért saját trafóállomást kellett telepíteni. A gépet, amelyet megvett, rosszul választotta ki, túl sok ember munkáját igényelte, így a létszám száz főre emelkedett, jelentősen megugrasztva a munkaerőköltséget. Ezt a létszámot 2009-ig 43-ra vitték le, azóta viszont ismét növekszik, tavaly 84 embernek adtak munkát.

Élete első fejlesztési beruházása miatt fizetési haladékot kellett kérni a legnagyobb beszállítótól, annak köszönhették, hogy nem lett nagyobb baj, hogy ügyfelük a régi kapcsolat miatt bízott benne. A 2008-as év a stabilizációra ment el, ami viszont sikeres volt, letudták tartozásaikat, év végén pedig "pezsgőt bontottak" arra, hogy minden gépük tele volt munkával.

Reklámban a jövő

A válság nem vágta földhöz a céget. A megrendelés mennyisége 30 százalékkal visszaesett, de ügyfelet nem veszítettek. Vicsápi Natália szerint beletelik néhány évbe, mire kikászálódnak a válságból, de hosszú távon jó lehetőségeket lát, mert a nyomdaiparon belül ők a reklámújságokra (80 százalékban ez jelenti a cég bevételét), illetve a csomagolóanyagok gyártására koncentrálnak. A kínai konkurencia azért nem jelent veszélyt, mert a reklámújságokat gyorsan, helyben kell szállítani.

"Azok a cégek élték túl a válságot, amelyek beruháztak a marketingbe" - magyarázta, miért jó üzlet továbbra is a reklámújsággyártás. Szerinte "minél kevesebb az ember pénze, annál jobban figyel arra, melyik boltban veszi meg az árut", ezeket pedig, internet ide vagy oda, továbbra is papíros reklámújságokból teszik a legkönnyebben. A reklámújságok mellett kisebb részben magazinokat is gyártanak, például a szlovák Star Productions lapjait, illetve Magyarországon több városban a Szuperinfó című lapot.