Csak akkor nem jár vissza az áfa, ha adócsalás résztvevője a cég

Az Európai Bíróság úgy döntött egy magyar ügyben, hogy csak akkor tagadhatja meg az adóhatóság az áfa levonását, ha az adóalany tudta, vagy tudnia kellett, hogy adócsalásban vesz részt.

Az Európai Bíróság szerint az áfa-levonást az adóhatóság a számlakibocsátó által elkövetett szabálytalanságok miatt is csak akkor tagadhatja meg, ha az adóalany tudta vagy tudnia kellett volna, hogy a levonási jogot megalapozó ügylettel adócsalásban vesz részt. Az Európai Unió bírói testülete egyesített magyar ügyekben hozta ezt az ítéletet.

Az egyik alapügyben az adóhatóság egy magyar kft.-től tagadta meg áfa-levonás jogát. A vállalkozás az általa fizetendő áfa összegéből le kívánta vonni azon adó összegét, amelyet szállítójának fizetett akácrönk szállítása után. A szállító a termékértékesítésekről befizette az áfát, de a nála végzett ellenőrzés során az adóhatóság a könyvelési adatok alapján arra a megállapításra jutott, hogy nem rendelkezett elegendő akácrönkkel a kiszámlázott szállítások teljesítéséhez. A hatóság azt is kifogásolta, hogy a kft. nem győződött meg kereskedelmi partnere megbízhatóságáról, és nem ellenőrizte, hogy az eleget tett-e az áfával kapcsolatos jogszabályi kötelezettségeinek.

A másik alapügyben egy vállalkozó szerződés alapján és alvállalkozók igénybevételével építési munkákat végzett el. Az alvállalkozói számára megfizetett áfa összegét le kívánta vonni, azonban a magyar adóhatóság az alvállalkozói által elkövetett szabálytalanságok miatt megtagadta tőle ezen adó levonását.

Az ítéletben az Európai Bíróság emlékeztetett arra, hogy a vonatkozó uniós jogszabály (áfa-irányelv) szerint az adólevonási jog az áfa mechanizmusának szerves részét képezi, és főszabály szerint nem korlátozható. A tagállamok akkor tagadhatják meg az adólevonási jog által biztosított előnyt, "ha objektív körülmények alapján megállapítható, hogy e jogra csalárd módon vagy visszaélésszerűen hivatkoztak". Az állásfoglalás szerint az adóhatóság feladata annak bizonyítása, hogy az adóalany tudta vagy tudnia kellett volna, hogy az ügylet során valamely korábban eljáró gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásban vesz részt.

Az ítélet - amely az uniós szabályok szerint nem dönti el a nemzeti bíróság előtti jogvitát, de megvilágítja annak összefüggéseit az EU jogának szempontjából - arra is kitér: "amennyiben szabálytalanságra vagy csalásra utaló körülmények állnak fenn, a gazdasági szereplőt arra kötelezhetik, hogy a megbízhatóságáról való meggyőződés érdekében tájékozódjon egy másik gazdasági szereplő felől". Az adóhatóság ugyanakkor "általános jelleggel nem követelheti meg az ... adóalanytól, hogy ellenőrizze, a korábban teljesített ügyletekkel kapcsolatban nem történt-e szabálytalanság vagy csalás".

A konkrét ügyekkel kapcsolatban a bíróság megállapította, hogy "a nemzeti bíróságok által szolgáltatott információk alapján a levonási jog alapjául szolgáló ügyleteket ténylegesen teljesítették, és a vonatkozó számlák az irányelvben megkövetelt valamennyi információt tartalmazzák, így a levonási jog keletkezése és gyakorlása vonatkozásában előírt valamennyi érdemi és formai követelmény teljesült".