Élete végéig ásna Orbán kubikosa

2012.07.04. 12:18

A portás ideges, a mosogatónő viszont optimista, az árkot ásó munkás pedig attól fél, hogy elveszíti a nehezen megszerzett munkáját. Riport a Feor 9-es statisztikai kategóriába sorolt munkásokról, akiknek segítséget ígért Orbán Viktor a hétfőn meghirdetett programjában.

"Azokról beszélek, akiknek a munkája az úgynevezett Feor 9-es főcsoportba tartozik, takarítók, kubikosok, rakodómunkások és más, képzettséget nem igénylő nehéz munkát végző honfitársainkról van szó" - mondta hétfőn Orbán Viktor a kormány munkahelyvédelmi akciótervének bemutatásakor, utalva arra, hogy a 24 és 55 év közötti munkavállalók egy részének a járulékait is megfelezi a kormány, nem csak a fiatalokét és az idősekét.

"Ezeket az embereket a kormány respektálja, tiszteli, elismeri, és segítséget nyújt számukra ahhoz hogy munkából eltarthassák magukat, és tisztességesen nevelhessék gyermekeiket" - tette hozzá Orbán. A kormányfő által felsoroltak mellett járulékfelezésre számíthatnak még az alkalmi munkások, a takarítók, a háztartási alkalmazottak, a konyhai kisegítők, az utcaseprők, a portások, a rakodómunkások, a csomagolók, az anyagmozgatók. Az [origo] tőlük érdeklődött kedden, mi a véleményük a miniszterelnök tervéről.

Látni akarják

Egy budapesti, VII. kerületi építkezésen, a 36 fokos melegben dolgozó brigád délben éppen egy garázsajtó előtt, az árnyékban hűsölt. Ketten elhúzódtak, amikor kérdezősködni kezdtünk a miniszterelnök tervéről, többségük, köztük a csapat vezetője azonban szívesen válaszolt. "Annyi rossz helyre ment már el a pénz, most végre jó helyre kerülhetne. De ezt látni kell. Ha le lesz írva a szerződésünkben, és emiatt biztosabb lesz az állásunk, akkor hiszem csak el" - mondta a férfi, aki már több évtizede dolgozik építkezéseken, és vezet brigádokat. "Láttam már sok mindent, most épp egy normális cégnél vagyunk már több mint tíz éve, de nem mindegyik ilyen" - tette hozzá.

Az árnyékot adó garázstól ötven méterre egy internetes kábel gödrét ásó két fiatalember közül az egyik épp pihent egy deszkán, másikuk serényen lapátolta be a földet az árokba. Ő azt mondta, örül, hogy végre gondolnak rájuk, de megjegyezte, hogy ígéretekkel tele van a padlás. "100 az 1-hez, hogy betartják, nemcsak a kormány, hanem a cégek. Tehát meg is kell kapnunk ezt a segítséget" - mondta a huszonéves, szikár fiatalember. 

Fotó: Hirling Bálint [origo]

"De tudja mit, nem is ez a legnagyobb gond. Hanem, hogy most néhány hónapja melózom itt, előtte egy évig nem volt munkám. Kerestem mindenhol, interneten, személyesen, telefonon bármilyen munkát, de nem volt. Most jó, hogy ez van, de kit tudja, meddig" - fogalmazott. Szerinte egyébként a járulékcsökkentés - amelyről látogatásunkig nem tudott - nem fogja megoldani a problémáját. "Azt kellene elérni, hogy biztosan, tartósan legyen munkám. Csinálom én ezt akár életem végéig" - mondta, miután azt kérdeztük, keménynek tartja-e ezt a munkát a hőségben. "Még ilyen dögmelegben is csinálom szívesen, csak tudjam, hogy biztos" - zárta le a beszélgetést, majd folytatta a földlapátolást.  

Ez kevés lesz

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) belvárosi - egy magáncég által működtetett - éttermének nagyüzemi konyhájában már az ebédidő alatti nagy roham után érkeztünk. A cukrásznők tortákat díszítettek, a többiek pedig a konyha rendbe rakásával voltak elfoglalva.

Egy hatalmas serpenyőt kesztyűben mosogató termetes, huszonéves fiatalember is tőlünk hallott először a járulékfelezéses tervről, amire így reagált: "Jó lenne, ha biztosabb lenne az állásom, de amennyit keresek, az bőven messze van az elégtől. 90 ezer forintot kapok, az utazásra, a rezsire elmegy bőven több mint a fele, inkább a kétharmada." Hozzátette, most már hónapok óta dolgozik ezen a helyen, ez biztos állás a korábbiakhoz képest, amikor szinte minden alkalmi munkába belevágott. Akkor is németországi különmunkákkal próbálta meg korábban kiegészíteni a fizetését, de ez a lehetőség sincs mindig.

200 ezer kell, ki lehessen nézni az ablakon

Arra a kérdésünkre, mennyivel lenne elégedett, azt mondta: "Amennyiből elérhetem, hogy ki tudjak nézni az ablakon. Azaz, hogy kifizetem a rezsit, tudok venni magamnak egyéb dolgokat az ennivalón kívül, esetleg egy-két helyre elmenni. Nem vagyok nagyigényű, nem iszom, nem kávézom, nem cigizek, de manapság ehhez is körülbelül 200-250 ezer forint kellene" - fogalmazott, de utalt arra, nem teljesen biztos benne, hogy valóban megvalósul a kormány terve.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Szerinte az a probléma, hogy a cégeket is megfojtják az adók, illetékek, ellenőrzések, szabályok. "Hagyjanak minket dolgozni, a cégeket működni. Na meg persze legyen vendég, de ahhoz működő gazdaság kell, ami nincs" - közölte lemondóan a tányérnyi tenyérrel mosogató, egyébként jó kedélyű férfi. Kérdésünkre, hogy dolgozott-e feketén a korábbi munkahelyein, azt mondta, elsősorban vidéken jellemző a feketemunka. "Nem annyit kapsz, amennyit ígértek, ha egyáltalán adnak valamit" - fogalmazott. Budapesten ez tapasztalatai szerint nem jellemző, szerinte azért, mert a cégek félnek az ellenőrzésektől.

Kevesebb emberrel több munka

"Már elvették az utazási kedvezményt, a kajajegyet. Most meg idedobnak koncot, ez lenne a megoldás? Hát nagyon nem. Meg nem is hiszek az egészben, menjenek a fenébe, csak rombolnak" - mondta ingerülten egy egyetemi épület portásaként dolgozó férfi, aki már túl van a kormány által a programra megszabott korhatáron, mert már elmúlt hatvanéves. "Respektálnak? Kit? Nem csak minket nem, senkit. Innen mindenki elmegy, ismerek professzorokat, tanárokat, azok menekülnek, külföldön rendes pénzt kapnak, itt nem" - fogalmazott kérdésünkre a kormány politikájával láthatóan elégedetlen portás. 

Egy belvárosi pizzéria bejárata melletti padon a cigiszünetét töltő, negyven körüli mosogatónő ennél barátságosabban állt hozzá a miniszterelnök által bejelentett tervekhez. Már hallott arról, hogy a kormány tervez lépéseket, aminek ő személy szerint nagyon örül. Azt azonban megjegyezte, "ránk férne egy kis plusz pénz, mert amit kapunk, az nagyon kevés".

"Én örülök, mert évek óta itt tudok dolgozni, és előtte csak két hétig kellett keresnem. De szerencsém volt, mert nagyon nehéz helyet találni. A cégek is spórolnak. Mégpedig úgy, hogy többet kell dolgozni, mint nyolc óra. Van, hogy tíz órát vagy többet, de legalább van munka, nem panaszkodom. Nem is szeretek" - közölte a nő.