Mikor spekulálj az olaj ellen?

Nem egyszerű a helyzet az olaj piacán: számos érvet és ellenérvet lehet felsorakoztatni az olajár emelkedése és esése mellett is. A technikai kép inkább lefelé mutat, és fundamentális szempontból is sok minden utal erre,  viszont  jöhetnek olyan sokkok, amik keresztül húzhatják a számításunkat. Ezzel együtt is inkább az árfolyam esésére pozícionálnánk magunkat.

Arra vállalkozunk, hogy az olajpiacon a főbb motívumokat felvázoljuk, noha ez sosem egyszerű feladat, a komoly elemzőházak laza 50-60-80-100 oldalas "körképet" szoktak készíteni, ha épp olyan kedvük van. Néhány aspektusból megvizsgáljuk a keresleti, a kínálati oldalra ható erőket, illetve szemügyre vesszük a dollárt és a technikai képet is.

Kezdjük a medvékkel!

Nézzük meg először az esés mellett szóló érveket! Az OPEC országok 2012-ben folyamatosan a napi 30 millió hordós kitermelési kvótájuk feletti mennyiségben termeltek ki olajat, átlagosan naponta akár 1,5 millió hordót is elérte a többlet. Ebben közrejátszott az is, hogy Szaúd-Arábia közel 10 millió hordónyi olajat hozott felszínre naponta, miközben 2010-ben még csak nagyjából 8,3-8,5 millió hordónál jártak. Ez a többlet együtt jár ugyanakkor a tartalékkapacitás csökkenésével, illetve a jó minőségű kutak kihasználásával.

Az amerikai piacon a technológiai fejlődés révén folyamatosan növekszik az olajkitermelés, ami leginkább a WTI típusú kőolaj kurzusát befolyásolhatja. A palaolaj felszínre hozatala növeli a kínálatot, ami az ár csökkenése felé hat.  A márciusi csúcs óta eső WTI olaj és ezzel párhuzamosan csökkenő üzemanyagárak nem elhanyagolható tényezők Barack Obama számára sem, mivel választási év van Amerikában, a benzinkutaknál hagyott pénzt pedig szinte minden választópolgár észreveszi a kiadásai között.

A termelés növekedés együtt jár jelenleg a készletek felhalmozásával is. Az alábbi Barclays grafikonon látható, hogy a készletek 2012-ben jóval az ötéves átlag felett vannak, április óta pedig a 2011-es adatokat is túlszárnyalták. Az Egyesült Államok sokak szerint kevésbé érzékeny az olajárak esésére, mert a legfontosabbnak az energetikai biztonságot és függetlenséget tartja, azaz a kitermelési költség alá beeső olaj nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kitermelést visszafognák, mint ahogy annak elméletileg történnie kellene.

Egy július 10-i Reuters cikk szerint május során Észak- Dakotában az olajtermelés új csúcsra ugrott, napi 640 ezer hordó olajat hoztak felszínre, 30 ezerrel többet, mint áprilisban. Ezzel Texas után itt a legnagyobb a kitermelés az amerikai államok között. Még egy érdekes adatot is tartalmaz a cikk, miszerint két év alatt megduplázódott a kitermelés Észak-Dakotában, főként a Bakken és Three Forks palaprojektek fejlődése révén.

A norvég sztrájkhelyzet megoldódni látszik (a nyugdíjkorhatár-emelés miatt a szakszervezetek tartós munkabeszüntetéssel fenyegetőztek a norvég Statoilnál), ami főként a Brent érdekében fontos a kérdés. A következő két évben nem lehet sztrájkolniuk az olajmezőkön (olaj-fúrótornyokon) dolgozóknak. A kormány beavatkozása miatt a leállított kitermelést újraindítják, így nem lesz tartós kiesés. Emiatt pedig egy bizonytalansági tényező, ami felfelé hajthatta volna az árakat, eltűnik a piacról.

A kínai és a világgazdaság lassulása sok helyen kézzel fogható, világszerte gyenge beszerzési menedzserindex adatok érkeztek, gyenge makroadatokat publikáltak, melyek mind az olaj áresését erősíthetik, hiszen ha nem pörög a világgazdaság, nincs is akkora mennyiségben szüksége energiahordozókra. Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy ezen várakozások jelentős része már beépülhetett az árfolyamokba, hónapok óta erről ír a sajtó, ettől rettegnek a befektetők.

Az alábbi grafikon épp azt mutatja, hogy a kínai és az indiai kereslet éves alapon hogyan változik: szemmel látható a kereslet csökkenése az előző évhez képest. Persze van pozitív olvasata is, mégpedig az, hogy legalább még növekszik az előző év azonos időszakához képest az olaj iránti igény.

Hol vannak a bikák?

Sok szempont szól amellett, hogy inkább az olaj árának csökkenésére pozícionáljuk magunkat. Az Irán körüli feszültség ismét fokozódni látszott az elmúlt hetekben. Az országban elfogadtak egy törvényt, miszerint az Irán elleni szankcióban résztvevő hajók, melyek útját blokkolni fogják a Hormuzi-szorosnál. A blokád azonban még nem lépett érvénybe, és feltehetőleg azonnali beavatkozást vonna maga után az Egyesült Államok részéről. Irán emellett a saját tankhajóit rakétavédelmi rendszerrel látják el. Amennyiben háborús konfliktus alakulna ki a térségben, az mindenképpen árfelhajtó hatású lehetne, hiszen a vízi úton szállított olajforgalom 30 százaléka ezen a szoroson megy keresztül. A Bloomberg térképén a főbb vezetékeket, finomítókat, terminálokat lehet látni a Perzsa-öbölben, látható, milyen sűrű errefelé az olajinfrastruktúra.

Iránban a legfrissebb adatok alapján húszéves mélypontra zuhant a kitermelés, a Financial Times értesülései szerint 3,2 millió hordónyi olajat hozhattak a felszínre az országban.  Az alábbi ábra ugyan nem megy vissza ilyen messzire, de mindenképpen szemléletes. A termelés zuhanása mögött leginkább az áll, hogy a nyugati országok szankciót léptettek érvénybe, amire már korábban elkezdtek felkészülni a vevők.

Az iráni termelés-visszaesés mellett más régiókban, országokban is komoly csökkenés látható ezen a téren. Egy ideig nem számíthatunk sem Jemenre, sem Szíriára és Szudánra. Bár őket a megugró szaúdi és a visszatérő líbiai termelés kompenzálhatja.

Ismét backwardation* alakult ki az Brent piacán - mutat rá a Crédit Suisse elemzése-, ami általában bullish (azaz az árfolyamemelkedés felé mutató) jelzés szokott lenni (jó párosítás lenne az alacsony készlet is). A backwardationazt jelzi, hogy az azonnali piacon (illetve rövidebb lejáratú határidős árak esetében is) hiány van, így hajlandók a befektetők magasabb árat adni egy hordó most leszállítandó olajért, mint egy félévvel, vagy egy évvel későbbiért.

A kínai és az indiai kereslet ugyan lehet, hogy éves alapon lassulást mutat és óvatosságra intheti sokakat, de Kína folyamatosan készleteket épít, minden bizonnyal az alacsonyabb árszint miatt veszi az olajat. Jóval az ötéves átlag feletti a készletépítés, megközelíti a 2008 év eleji értéket. Ez egyfelől támaszt adhat az olaj árának, hiszen ezen a szinten láthatóan hatalmas mennyiséget hajlandó vásárolni Kína, másfelől viszont korlátossá teheti a későbbi esetleges emelkedést, hiszen Kína a jelentős készletei miatt nem lesz rákényszerítve a drága olaj vásárlására.

Mit mutat a grafikon?

Mivel a WTI olaj mozgását könnyebben le lehet kereskedni (ETF, certi, határidő) a tőzsdéken magánbefektetőként , így inkább ezt a típust nézzük meg technikai szemmel. A napi charton nagyjából az ideális korrekciós-szintig (az esés 1/3-áig tartott a felpattanás) tartott az emelkedés az elmúlt hetekben, ráadásul az 50 napos mozgóátlag is ott ólálkodott, és együttes erővel lefelé fordították a kurzust. Indikátorok ugyan optimistább szcenáriót sejtettnek, de az árfolyammozgás alapján a júniusi mélypontot el kellene érni. Azt letörve pedig 70 dollár lehet a következő cél, bár ez még nagyon távoli..

A heti grafikonon is fontos szint közelében mozog a kurzus. A 200 hetes mozgóátlag és a júniusi mélypont kettészakadása után 70, majd 60 dollár kerülhet terítékre. Az indikátorok ezen az időtávon inkább lefelé mutatnak.

Rendkívül fontos a dollár szerepe egy olaj pozíció esetében, mivel dollárban kereskedhető termékről van szó. A technikai kép rövid (napi chart alapján) és hosszabb távon (heti chart alapján) is inkább a dollár erősödését támogatja, ez pedig inkább az olajesést alátámasztó érv.

A napi grafikonon egyértelműen emelkedő trend, növekvő mélypontok, emelkedő csúcspontokat lehet látni, ráadásul úgy tűnik, a legutóbbi korrekció nem hozta le az emelkedő trendvonalig, emiatt pedig akár nagyobb fokozatba is kapcsolhat az emelkedés.

A heti grafikonon kialakult egy brutális füles-csésze alakzat, amiből pár hete kitört az árfolyam, majd visszatesztelte azt. Ha megindul, akkor a technikai elemzés álmos könyvei alapján akár 88-89 dollárig is eljuthat a dollárindex**.

A Fed bármikor közbeléphet

A dollár helyzetét, és így az olaj irányát is - a Fed viszont könnyen átírhatja egy újabb monetáris lazítás révén. A harmadik QE jelentette "pénznyomtatás" nagyon gyors dollárgyengülést okozhat, ami már önmagában felfelé hajtja a nyersanyagok árfolyamát, ráadásul a sikeres gazdaságélénkítés reménye az olajpiac keresleti oldalát is megerősítheti.

Technikailag tehát inkább az olajáresés melletti érveket tudtunk összehozni, és fundamentális szempontból sem panaszkodhatunk, ha a short oldalon akarunk próbálkozni. Az iráni szituáció mellett a Fed monetáris lazítása lehet talán a legnagyobb veszély egy short pozícióra.


* backwardation: a határidős piacon tud kialakulni, amikor a közelebbi lejárathoz/azonnali árhoz képest alacsonyabb van a távolabbi lejáratú instrumentum ára. A határidős piacon általában ennek az ellenkezője szokott kialakulni, azt contangonak nevezik. Backwardation akkor alakul ki, ha fizikai hiány van az adott termékből.

** dollárindex: az amerikai dollár kereskedelmi forgalommal súlyozott kosara.