Még senki nem bukott annyit, amennyit Magyarország veszíthet

2012.08.01. 10:16

2000 milliárd forintnyi európai uniós pénzről maradhat le Magyarország részben azért, mert pesszimistán jósolják a növekedésünket. Egy új javaslatból derül ki szeptemberben, sikerül-e megakadályozni, hogy mindenkinél nagyobbat bukjunk a fejlesztési pénzek vonalán.

Magyarország túlnyerte magát az előző uniós költségvetési ciklusban a kohéziós támogatások megítélésénél, ez az egyik oka annak, hogy a készülő módszertan szerint a 2014-től 2020-ig tartó időszakban drasztikus forráscsökkenésnek néz elébe - mondta az [origo]-nak az Európai Unióval folytatott egyeztetésekre rálátó kormányzati forrás.

Győri Enikő, a Külügyminisztérium európai ügyekért felelős államtitkára a múlt kedden közölte, Magyarország "egyéni megoldást" kér, mert a következő keretköltségvetés tervezete szerint minden más tagországnál nagyobb arányban veszítene az uniós forrásokból. "Ez ellentmond a szerződéseknek, ellentmond az Európai Tanács legfrissebb döntésének és a kohéziós politika logikájának" - mondta az államtitkár az MTI tudósítása szerint.

Nemcsak nagyotmondás

A jelenlegi, 2007-től a jövő évig tartó periódusban több mint 25 milliárd euró (mai árfolyamon több mint 7000 milliárd forint) áll rendelkezésre számunkra a kohéziós alapokban. A kidolgozás alatt álló formula szerint a következő hét évben a magyar keret 27,5 százalékkal, hétmilliárd euróval (majdnem 2000 milliárd forinttal) megcsappanna. A százszázalékos lehívási arány csak elméletben létezik, de ennyivel kisebb keretből értelemszerűen kevesebb pénz lenne elérhető. A forrásszűkülés nemcsak Magyarországot érintené, Győri Enikő ennek ellenére világossá tette,egyetlen eurócentet sem akarunk veszíteni.

Tekintve, hogy a teljes kalap takarékossági okból zsugorodik, továbbá - Horvátország csatlakozása miatt - többfelé oszlik, a teljes összeg megtartásának emlegetése inkább tárgyalástaktikai fogásnak tűnik, semmint reális törekvésnek. A kormányzati forrás szerint azonban ez nemcsak nagyotmondás, "ebben a fázisban tényleg a nulla veszteség a célkitűzés". "Tavaly júliusban terjesztették elő a költségvetés fő számait, az év végéig csak technikai egyeztetések voltak róla, pár hónapja folynak az érdemi tárgyalások. Régiós összehasonlításban kell nézni a kérdést, márpedig akad állam, amelynek a javaslat szerint növekednének a forrásai" - tette hozzá.

Mi az a kohéziós politika?

Az Európai Unió a tagállamok befizetéseiből feltöltött alapok fejlesztési támogatásaival igyekszik mérsékelni a szegényebb régiók lemaradását. A kohéziós pénzek több mint 80 százalékát az a nagyjából száz régió kapja, ahol az egy főre eső GDP nem éri el az uniós átlag 75 százalékát. Ezeken a főképp Kelet- és Dél-Európában elhelyezkedő területeken él az EU népességének közel harmada, 170 millió ember. (A legszegényebb és a leggazdagabb régió gazdasági ereje közötti különbség nagyjából nyolcszoros.) A forrásokat jellemzően infrastrukturális, például közlekedési célú beruházások finanszírozására fordítják. A kohéziós költségvetés 2,5 százaléka (évente körülbelül 1,25 milliárd euró) jut a különböző országokban lévő régiók közötti kapcsolatok ösztönzésére.



"Ez a történet nem rólunk szól, minden alkalommal új alku folyik az unió nettó befizetői és a kedvezményezettek között. Kétségtelen, hogy nem dőlt még el semmi, a kormány előtt álló feladat a klasszikus uniós belső diplomácia eszközeivel történő érdekérvényesítés" - mondta megkeresésünkre Balázs Péter egyetemi tanár, Magyarország első EU-biztosa, a Bajnai-kormány külügyminisztere.

A mostani javaslatnak Magyarországra nézve két kedvezőtlen eleme van. Az egyik, hogy az eddiginél alacsonyabban (a GDP 2,5 százalékában) határozza meg az egy ország által elnyerhető pénzek maximumát. A másik, hogy a konkrét összeget a várható növekedéshez köti - abból a megfontolásból, hogy a gazdaság lendülete meghatározza, mennyi pénzt tud felszívni az önrész nélkül nem lehívható támogatásokból. Magyarországnak pedig nagyon gyenge növekedési számokat jelez előre az Európai Bizottság prognózisa.

Máshogy jósoljuk a növekedésünket

"Sajnos az EU más módszertan alapján készíti a GDP-előrejelzéseit, mint a magyar kormány, ezért szükségképpen más eredményre jut, és ez ebben az esetben pénzben kifejezhető különbséget jelent. A gond éppen az, hogy mivel Magyarország a közberuházások 97 százalékát uniós forrásból finanszírozza, ennek a csökkentése még inkább vissza fogja vetni az erőtlen növekedést" - magyarázta kormányzati forrásunk.

"Volt már példa hasonló helyzetre: az előző ciklus előtt a spanyolokat fenyegette nagy veszteség, ha nem is olyan mértékű, mint most Magyarországot. Az utolsó tárgyalási fordulóban, 2005 decemberében sikerült elérniük, hogy kapjanak még kétmilliárd eurót" - mondta az [origo]-nak Gyévai Zoltán, a Bruxinfo.hu főszerkesztője.

Aki a zenészt fizeti

Szerinte sok múlik a ciprusi elnökségen: kérdés, milyen megoldási javaslatot tesz az asztalra - ismét egyedit, vagy általánost. Ilyen lehetne például egy olyan szabály, amely szerint az országok támogatása nem csökkenhet egy adott százaléknál nagyobb mértékben. "A ciprusiakkal a tapasztalatok szerint jó a magyar diplomácia viszonya, a két ország sok szempontból hasonló helyzetben van, érzékenyebbek a problémára, mint mondjuk az előző elnökséget ellátó dánok" - vélte Gyévai Zoltán.

Balázs Péter szerint azonban a ciprusiak szerepét nem kell túlértékelni, azok a tagállamok a kulcsszereplők, amelyek többet fizetnek a közösbe, mint amennyit kivesznek onnan. "Nekik kell megmagyarázniuk a saját közvéleményüknek, hogy mire adják az adófizetőik pénzét" - jelentette ki az egykori külügyminiszter. Kormányzati forrásunk erről annyit mondott, költségvetési ügyekben valóban a nettó befizetők szava a legerősebb, de a mostani kérdés ennél bonyolultabb, "nagyon sokfélék az érdekek".

Nem éreztetik, hogy problémásak vagyunk

Arra a kérdésünkre, hogy a megbeszélések folyamán jelent-e bármilyen nehézséget, hogy a kormány több kérdésben is komoly vitában állt, illetve áll az EU különböző intézményeivel, azt felelte, nemcsak elvben, gyakorlatban sincsen összefüggés a két dolog között, az uniós tárgyalópartnerek nem éreztetik a magyar féllel a más természetű problémákat. Balázs Péter ugyanakkor felvetésünkre megjegyezte, ha direkt hátrányt nem is jelentenek a vitás ügyek, aki "az uniós normákat lépten-nyomon áthágja, az nincs nyerő pozícióban az érdekérvényesítésben".

Az események szeptemberben gyorsulhatnak fel, amikor a ciprusi elnökség előáll a saját javaslatával. A megállapodás legkorábban az év végéig várható.

KAPCSOLÓDÓ CIKK