Régi bankbirtoklási vágya űzi Orbánt

Vágólapra másolva!
Nincs még részleteiben kimunkált koncepció, de a miniszterelnök több mint tízéves vágya egy állami kézben lévő jó és nagy bank. Az Orbán Viktor által kitűzött 50 százalékos magyar banki tulajdoni arány elsőre meghökkentő, de matematikailag éppen összejöhet.
Vágólapra másolva!

Elővette a szokásos mantrát, de nincs mögötte pontos akcióterv - így reagáltak Orbán Viktor közelmúltban tett kijelentéseire az [origo] által megkérdezett banki vezetők és olyan tanácsadók, akik a kormány friss állami bankvásárlási terveire - például a Takarékbankban, a Gránit Bankban vagy a Széchenyi Bankban esetlegesen tervezett bevásárlások előkészítésére - rálátnak.

A miniszterelnök július 17-én fogalmazta meg, hogy olyan új bankrendszert szeretne kialakítani Magyarországon, amelyben a bankok ötven százaléka magyar kézben van, csütörtökön pedig Demján Sándornak ígérte meg, hogy amint állami kézbe kerül a Takarékbank, megcélozzák a takarékszövetkezetek piaci részesedésének megtöbbszörözését, és elérik a 20 százalékot. (Demján a Gránit Bank legnagyobb tulajdonosa és egyben az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnöke.)

Orbán mindig is akart egy állami bankot

Efféle kijelentéseket - ha nem is a mostanihoz hasonló konkrét számokkal - már közvetlenül a 2010-es választások után is megfogalmazott a kormányfő, de az a gondolat, hogy maga a magyar állam is nagyobb szerepet vállaljon a hazai bankszektorban, ennél jóval régebbi keletű. Orbán már az első kormányzásakor, a Postabank 1997-es bukása után is dédelgette az állami banktulajdonlás álmát - erről az egykori minisztertársak és a kabinet akkori gazdasági tanácsadói közül többen is megosztották emlékeiket az [origo]-val.

Fotó: Mudra László [origo]

Azt, hogy Orbán szívesen megtartotta volna az egyébként legalább 150 milliárd forint állami pénzből kimentett Postabankot, Járai Zsigmond akkori pénzügyminiszter is felemlegette már. A Pénz beszél című könyvében olvasható kettejüknek egy 1999-es párbeszéde, amelyben Járai a bank privatizációja mellett érvelt. "Csak lassan a testtel! Miért ne tartanánk állami tulajdonban?" - mondta akkor a kormányfő, aki Járai ellenvetéseire azt feszegette, hogy "miért ne lehetne az államnak egy jó bankja is?"

A Postabankot végül teljes egészében eladták az osztrák Erstének, mint ahogy a magyar bankszektor - szinte bármely mutató alapján - durván 90 százaléka külföldi befektetők kezébe került a 2000-es évek második felére. Orbán mostani felvetése az 50 százaléknyi magyar tulajdonlásról ezért első hallásra meghökkentő és irreális, de azért van pár alternatíva, amely teljesítheti a miniszterelnök álmát.

Demján és Töröcskei bankja már nem kell

Két, a kormány bankvásárlási terveire rálátó forrásunk is egybehangzóan úgy fogalmazott, hogy arról letett a kormány, hogy a Gránit Bankot vagy az akkor Töröcskei István, ma már az Államadósság Kezelő Központ vezérigazgatója által gründolt Széchenyi Bankot állami pénzből feltőkésítse, és ezen keresztül jusson tulajdonhoz. A kabinet döntéshozói valószínűleg belátták, hogy ennek nem lenne sok értelme. Véleményük szerint ennek oka az, hogy bár rövid távon mindez nem kerülne sokba, ezek a bankok ma még nagyon kicsik, így szinte a nulláról kellene felépíteni őket. Ez pedig hosszabb távon sok pénzt, hosszú időt és speciális szaktudást igényelne.

A Takarékbank hozhat 1 százalékot

Forrásaink szerint sokkal értelmesebbnek látja a kormány, ha egy már nagy szervezettel, kiterjedt hálózattal működő bankot vásárol vagy szerez benne résztulajdont. Ebbe a stratégiába illik a Takarékbank 38 százalékos pakettjének megvásárlása a német DZ Banktól. Az üzlet nyélbe ütése már hónapok óta húzódik, holott majdnem mindenről megállapodtak a felek, és néhány hete majdnem alá is írták az adásvételi szerződést. "Az államot képviselő nemzeti fejlesztési miniszternek azonban megremegett a keze, így még csócsálják egy kicsit az árat, de pár héten belül már tényleg esélyes, hogy lezárul a tranzakció" - fogalmazott egy, a tárgyalásokat ismerő forrásunk.

Ez a vásárlás azonban mindössze 1 százalékkal juttatná közelebb a céljához a kormányt (mérlegfőösszegét tekintve ekkora a Takarékbank részaránya), viszont közelebb hozná az államot a takarékszövetkezeti szektorhoz. Itt vannak még kihasználatlan hitelezési kapacitások - ha ezeket sikerülne mozgósítani, az emelné a szövetkezetek összesített mérlegfőösszegét, így a piaci részesedését is. A mostani 4-5 százalékról az Orbán által Demjánnak ígért 20 százalékos piaci súlyt azonban aligha lehet egyik napról a másikra elérni. A hitelek mögé helyezett állami garanciavállalással azért el lehet mozdulni ebbe az irányba.

Az OTP csábítóan nagy falat, az MKB nagy, eladó, de sok baj van vele

Matematikailag kiadná a megcélzott 50 százalékot a csoportszinten 30 százalékos piaci súlyt képviselő OTP magyarosítása, vagyis az, ha a legnagyobb hazai bank tulajdonosi szerkezetében a magyar - akár részben állami - tulajdon kerülne többségbe. Az OTP, lévén tőzsdei cég, szórt részvényesi struktúrával rendelkezik, külföldi tulajdonosainak aránya jelenleg hivatalosan 66 százalékos. Ebből kellene tehát közel 17 százalékot lefaragni a magyar többséghez.

Egyik forrásunk szerint az állam kipécézhetné magának a Groupama csoport 8, vagy az orosz Rahimkulov család 6 százalékos pakettjét, de mindez egyelőre csak teoretikus számítgatás, az OTP megkaparintására irányuló konkrét kormányzati szándékokról egyik forrásunk sem tud. Más kérdés, hogy mivel az OTP-nek Budapesten van a központja, tisztán magyar a felsővezetése, és Magyarországon hozzák meg a stratégiai döntéseket is, eleve magyar banknak tekinthető, akkor is, ha a tulajdonosi szerkezet számszerűen nem ezt mutatja. Orbán Viktor viszont nem fejtette ki, hogy pontosan mit ért magyar bank alatt.

A válságban megroggyant nagybankok hazai érdekeltségei között is lehet keresnivalója a kormánynak: az MKB Bank régóta eladó, és a főtulajdonos BayernLB-nek - a korábbi állami támogatásért cserébe - 2015-ig túl is kell adnia rajta. Korábban tárgyalt is a kormány a bajorokkal a bankról, de a tárgyalások megszakadtak. Ha a tranzakció megtörténne, az kapásból legalább 8 százalékkal emelné a magyar tulajdont a szektorban, de egyúttal azt is jelentené, hogy az állam a nyakába venne egy évek óta súlyosan veszteséges nagybankot, amelyet a mostani tulajdonosai 2009 óta több lépcsőben több mint 100 milliárd forint plusztőkével voltak kénytelenek kisegíteni.

Nem a vásárlás a lényeg

"Nem az a fő kérdés, hogy mennyi pénzből lehet most bankot vásárolni, hanem hogy utána mi vár a tulajdonosára" - hangsúlyozta Róna Péter közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának a tagja az [origo] kérdésére. Szerinte ma van 2-3 eladó nagybank a piacon, amelyet meg tudna venni a magyar állam, és kijönne az 50 százalékos arány, de ettől még nem lesz a bankrendszerben több forrás.

"Az elmúlt 2 év bankokra vonatkozó faragatlan és durva intézkedései rendesen megtépázták a bankok tőkeértékét, anyabanki támogatás nélkül ma nem életképesek" - fogalmazott Róna, hozzátéve, hogy bár általában egészséges, ha a pénzügyi szektor külföldi tulajdoni hányada nem haladja meg az 50 százalékot, amint a magyar állam tulajdonossá válna, abban a pillanatban - a rossz piaci megítélése miatt - még drágábban jutna az adott bank kihelyezhető forrásokhoz.

Óvakodna az állami banktulajdonlástól a kormányfő szűkebb gazdasági tanácsadói között számon tartott Csaba László is. A közgazdász az InfoRádiónak azt fejtegette, hogy milyen súlyos terhet rótt volna a magyar államra az, ha az elmúlt években neki kellett volna tulajdonosként például az MKB veszteségeiért helytállnia, illetve hogy az állami tulajdon önmagában nem hoz növekedést, miközben az erre költött milliárdok számos más területről - oktatásból, egészségügyből - jobban hiányozhatnak.