Az urán bárkit utolér

2012.08.17. 15:45

Kinyiffantja a várost, pokolra küldi Pécs lakosságát, nemzőképtelenné teszi az embereket, és elértékteleníti a házaikat a helyiek szerint az uránbánya, amelyet 40 év után újranyitna a Mecsekben egy ausztrál cég. A Wildhorse emberei új technológiákról és munkalehetőségről beszéltek, a pécsiek pedig háborogtak az első lakossági fórumon.

"Ne kényszerítsenek minket olyanra, ami egy várost kinyiffant!" - vágta a Mecsekben feltárható uránt kutató Wildhorse Energy Hungary Kft. ügyvezetője, Benkovics István arcába a kritikáját egy "pécsi nagymamaként" bemutató idős hölgy, akinek elhunyt férje korábban a régi uránbányában dolgozott.

Csütörtök délután a Wildhorse tájékoztató kampányt indított, amelynek célja, hogy a pécsi lakosságnak rendszeresen beszámoljanak a kutatás aktuális eredményeiről, és lehetőleg eloszlassák a félelmeiket. A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara épületében tartott lakossági fórumon az ausztrál cég magyarországi képviselői a pécsiek kicsi, de makacs csapatával vívtak szópárbajt. A fórumon foghíjasak maradtak a széksorok, körülbelül ötvenen mentek el, közülük is sokan a helyi és az országos média munkatársai voltak, de akadtak civilek, szakmai érdeklődők és önkormányzati politikusok is.

Hiába számolt be Benkovics István a kutatási eredményekről, a pécsiek nem nyugodtak meg. Egy idős hölgy a térképekkel, videókkal, képekkel illusztrált, de gyakran száraz, szakmai prezentáció után feltette azt a kérdést, hogy "mi ez az óriási titkolózás a kitermelésről?". A Wildhorse kutatása jelenleg előkészítő fázisban van, 2006 óta csak kutatási engedélyt szereztek, kitermelésit nem, vagyis egyelőre csak azt mérik fel, hogy van-e értelme egyáltalán újraindítani a pécsi uránbányászatot.

A pécsiek viszont láthatóan nem ismernek kompromisszumot, félelmeik az urántól nagyobbak, mint hogy az előzetes felmérések idejére elfeledkezzenek róluk. "Az unokáinkért harcolok, mert én már nem fogok élni, mire nyitna a bánya" - mondta a nagymama, és a férfiak nemzőképességével igyekezett érvelni: "Hány apa nem tud gyereket gyártani Baranyában a bánya miatt?"

Egy vegyész-környezetvédőként bemutatkozó középkorú nő a hátsó székek egyikéről szólva gazdasági oldalról közelítette meg a kérdést, majd a hosszú távú következményekre volt kíváncsi. Szerinte "lehet, hogy most aranyárban van az érc, de nem lesz mindig így, akkor vajon megint bezárják-e". Azt mondta, most sincs megoldva a régi bánya kármentesítése, "hány év kell a károk elhárítására, ha újra megnyitják?". A pécsi nagymama erre azt kiabálta be, hogy "hatszáz!".

Térkép az uránról és Pécsről

A felfokozott hangulatnak a tájékoztató elején még nyoma sem volt. A hallgatók legyezték magukat, el-elbóbiskoltak, és erről nemcsak a terem levegőtlensége tehetett. Benkovics István előadása kimerítő volt ugyan, de a sok száraz, műszaki kifejezés (mint például homok-iszap frakció), technológiaismertetés, folyamatábra nem kötötte le a fórum résztvevőit.

Fotó: Hirling Bálint [origo]
Mérsékelt volt az érdeklődés

Elhangzott, hogy 1-1,2 millió tonna éves kitermeléssel kalkulálnak a jelenlegi ismeretek alapján, a kitermelt kőzetet a felszínen dolgozzák majd fel, a fölösleges anyagokat pedig visszatömedékelik a már nem használt járatokba. A tervezett főakna a Pécstől északnyugatra fekvő és a korábbi bánya épületeit befogadó Kővágószőlősről indulna, és rézsútosan 5,5-6 kilométernyit futna nyugat-keleti irányban a tengerszint alá ezer méterrel.

Benkovics István a prezentációjában mutatott egy térképet, amely a kutatási területeket (a pécsi, az abaligeti és a régi bányaterületet) mutatja. Ez csak azért tetszett meg a hallgatóságnak, mert a lakott területeket is feltüntette, nem csak a bányászati tevékenységet, így láthatóvá vált, hol is van az urán a pécsi házakhoz képest (persze a mélységi eltérés nem derült ki erről). A térképet többször is szerették volna újra látni, illetve a sajtó számára elérhetővé tenni a fórum résztvevői, Benkovics István azonban nem találta meg újra a prezentációjában, és nem derült ki, hogy később elérhetővé teszik-e ezt. A térképen kívüli többi rész azonban nem sok érdeklődést váltott ki a hallgatókból.

Komolyan? Komolyan!

Az első, visszafogott kérdések után, egy, a fórum alatt végig idegesen rágózó középkorú férfi rendítette meg a teremben lévők rezzenéstelen nyugalmát. "Komolyan gondolták, hogy negyven év után újra pokolra küldik Pécs lakosságát? Elég volt a sugárterhelésből!" - mondta ingerülten. Az ügyvezető erre azt válaszolta, hogy igen, komolyan gondolták. Ha minden szempontból megvalósíthatónak, a követelményeket kielégítőnek találják a kutatási eredményeket, akkor megépítik a bányát - mondta. Az [origo]-nak az ügyvezető a fórum után még elmondta, hogy 1-1,5 milliárd forintot költöttek eddig a magyarországi projektre.

Fotó: Hirling Bálint [origo]
Nem kérnek a pécsiek az uránból

A villámként ható kérdés után sorba érkeztek a dühös, de a jó ízlés határát át nem lépő kérdések, kritikák. A hallgatóság többnyire fegyelmezetten betartotta a kérdések-válaszok sorrendjét, de egyszer-egyszer érkezett bekiabálás vagy gúnyosnak szánt taps. Az ügyvezetőtől megkérdezték, hogy milyen munka- és egészségügyi kockázatokról tájékoztatnák a bányába jelentkezőket. Elkezdte mondani, hogy éppen olyan kockázatok lehetségesek, mint a korábbi bánya dolgozóinál, majd a fórum résztvevőit mustrálva mondta, "talán vannak itt közöttünk". "Már nem élnek" - kiabálta erre a pécsi nagymama.

Az asszony elmondása szerint korán özvegy lett, a férje 15 évig dolgozott a korábbi uránbányában "fokozott nyomás alatt". De szerinte nem csak a dolgozókra veszélyes az uránkitermelés, mert "az urán bárkit utolér". A helyi bányakapitányság képviselője is részt vett a fórumon, ő ismertette a szabályozási kérdéseket, illetve a régi bányát érintő ügyekben ő válaszolt. Hideg szakmaisággal azt mondta, az egészséges bánya az, amelyik megfelel a különböző határértékeknek, legyen szó porkoncentrációról vagy éppen a sugárzás mértékéről.

Még mindig jön urán a bányából

Az idegesen rágózó úr második felszólalásakor arról tett fel kérdést, hogy a korábbi bányában felgyűlő vízzel mi történik, illetve a bánya zagytározóját sikerült-e teljesen elzárni az ivóvíztől. A bányakapitány elmondta, hogy a rekultiváció (kármentesítés, a terület kezelése) nagyon sikeres volt, majd megmagyarázta: ez azt jelenti, hogy az ütemtervnek megfelelően halad. A régi bányára még ma is több százmillió forintot költ el az állam évente.

Fotó: Hirling Bálint [origo]
Nem jár kártérítés a bányakapitány szerint

A bányakapitány igyekezett megnyugtatni az ideges férfit azzal, hogy lefedték a zagytározót, körbekerítették többrétegű záróelemekkel, minimalizálják a kiszivárgást, és elzárják a bejövő csapadékvíztől. De azt is elmondta, hogy a régi bányajáratokban összegyűlő víz még mos ki sugárzó uránt. "Tizenöt évvel a bezárás után jön még urán a bányából" - mondta, de ha megnyugtatásnak szánta ezt a mondatot, rosszul kalkulált, mert sokan felkapták erre a fejüket. Gyorsan hozzá is tette, hogy a kiszivattyúzott vizet ioncserés eljárással ártalmatlanítják.

Már körülbelül másfél órája tartott a fórum, az egyre oxigénhiányosabb levegőben egyre többen legyezték magukat, amikor új ütközőpont merült fel. Arra a kérdésre, hogy bánya lehetséges területén fekvő ingatlanokkal mi lesz, a bányakapitány válaszolt. Szerinte a bányanyitási eljárás során mindenki, akinek ott van háza, ingatlana, ügyféllé válik, de kártérítés nem lesz, nincs joga rá. Amikor ezt világossá tette, a hátsó sorokból hangos, gúnyos taps érkezett, és egy "gratulálok" bekiabálás. Később egy középkorú nő azt tette hozzá bekiabálásával, hogy "de hát forgalomképtelen lesz a ház".

Lehet népszavazás

Az önkormányzati képviselők is összecsaptak részben a Wildhorse-szal, részben egymással. Keresztes Lóránt LMP-s képviselőt az érdekelte, hogy 500 munkahelyet közvetlenül és 1000-et járulékosan ugyan teremtene a bánya, de számol-e azzal a cég és a város, hogy hányat veszít a turizmusban, gyógyászatban, kultúrában. Egy másik LMP-s képviselő, Kóbor József költség-haszon elemzést várt el a vállalattól.

Fotó: Hirling Bálint [origo]
A fideszes képviselő mindent megtenne, hogy előbb legyen tájékoztatás, mint kormánydöntés

Kővári János, aki pécsiként az Összefogás Pécsért Egyesület képviselője, a parlamentben pedig a Fidesz-frakció tagja, azt mondta a fórumon, hogy amelyik ügyben az önkormányzatnak döntési joga van, arról kikéri a pécsiek véleményét. "Bányanyitás nem lesz a pécsiek döntése nélkül" - mondta, kiemelve, hogy jelenleg még csak a felmérési szakaszban jár az ügy. Azt is hozzátette, hogy mindent meg akar tenni azért, hogy a bányaengedélyezésről szóló október 15-i kormánydöntés előtt legyen lehetőségük a pécsieknek tájékozódni, ne a kormánydöntés után kapják meg a hatástanulmányokat. Azt viszont világossá tette, hogy akár a kormánydöntés után is lehet népszavazást tartani, mint ahogy a Tubes-radar esetében is történt.

Szenet is keresnek

A lakossági fórum nem győzte meg a résztvevőket, habár a Wildhorse kimondott célja nem is ez volt, hanem az információk közlése. A kérdések kiapadása után az épület előtt a Nemecsek nevű környezetvédő mozgalom aktivistája osztott szórólapot, és elmondta az [origo]-nak, hogy nem támogatják sem az uránbánya, sem a szénbányászat újraindítását.

Fotó: Hirling Bálint [origo]
Szénbánya talán, ha hagyományos

A Wildhorse Energy az uránkutatás mellett ugyanis szén keresésére is kapott engedélyt. Amennyiben a Mecsek kőzetrétegei megfelelnek, az úgynevezett szénégetéses eljárással hasznosíthatóvá válna a hegység megmaradt, hagyományos technológiával gazdaságosan nem kinyerhető szénkészlete.

A nagymama az [origo] tudósítójának azt mondta, "a hagyományos szénbányászatot még csak-csak támogatnám, hogy legyenek munkahelyek". De hozzá is tette, hogy alig tud valamit erről, mert Pécsen szinte csak az uránról beszélnek. Amikor meghallgatta, hogy miről is szólna a szénégetéses gáztermelés, rágyújtott egy cigarettára, majd azt mondta "ezeket az új technológiákat" nem támogatja.