Mi ez a szám, amelytől annyit görcsölünk?

A közgazdászok egyik legkedveltebb mutatója sok sebből vérzik. A GDP összegét senki nem tudja pontosan, sok eleme becslésen alapul, és már attól pontosabb, ha a mérésbe bevont háztartások kapnak egy kis jutalomkávét.

Egy legenda szerint egyszer Margaret Thatcher, Anglia egykori miniszterelnöke azt kérte az ország statisztikai hivatalától, mondják meg, mekkora az angol gazdaság teljesítménye, mekkora az angol GDP. A statisztikusok három számot raktak a Vaslady elé, mire ő megkérdezte, hogy ezek közül melyik is az őt érdeklő szám. A válasz az volt: mindhárom.

A statisztikusok nem vezették meg a legendás kormányfőt. Az ország gazdasági erejét kifejező mutatót 3-féle módon lehet kiszámítani, amelyeknek csak elméletileg kell azonosnak lenniük. A három a maga módján mind helyes, még akkor is, ha kismértékben eltérnek a felhasznált adatforrások eltérései miatt.

Mégis a gazdaságpolitikusok és közgazdászok a GDP bűvkörében élnek, a híradásokban is a gazdaság állapotáról szóló tudósítások is gyakran említik ezt a betűszót. A múlt héten tele volt a magyar sajtó olyan cikkekkel, amelyek arról szóltak, hogy rossz bőrben van a magyar gazdaság: bizonyossá vált, hogy technikai értelemben is recesszióba süllyedt Magyarország, akár azt nézzük, hogy tavalyhoz, akár azt, hogy az előző negyedévhez képest hogyan muzsikált a gazdaság, azt látjuk, hogy csökkent a teljesítménye.

De mégis miért fetisizáljuk a GDP-t, ha ennyire bizonytalan az, hogy mennyit termelt egy gazdaság? És mi az a GDP? Hogyan lehet mérni?

Mérni kell valahogyan a gazdasági teljesítményt

A GDP az angol gross domestic product kifejezésből származik, amit magyarra bruttó hazai termékként kell fordítani, és azt mutatja, hogy a Magyarországon működő gazdasági szereplők (a vállalatok, az állam, a magánszemélyek) mekkora új értéket állítanak elő. A GDP a gazdasági értelemben vett, fejlettségnek a világon legelterjedtebben használt mutatószáma - mondta az [origo]-nak Pozsonyi Pál, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) főosztályvezetője.

A GDP azonban közel sem tökéletes. Sokszor nem egyszerű megmondani még milliárd forintban sem, hogy mennyit termel egy gazdaság, sokszor csak becsülni lehet azt, hogy például a lakosság mennyit fogyasztott, vagy a vállalatok, vállalkozások mennyi értéket állítottak elő. A mutatót mégis széles körben elfogadják és használják a közgazdászok szerte a világon. Ennek az az oka a szakember szerint, hogy a valós gazdasági teljesítményt jól közelítheti, és az egyes gazdaságok teljesítményét összemérhetővé teszi. A GDP egy viszonylag fiatal mutatószám: a második világháború után az ENSZ és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) kezdte el kidolgozni a módszertanát.

Három oldalról közelítik, a számokat ütköztetik

Az angol statisztikusok azért mondtak három számot Thatchernek, mert a GDP-t háromféleképpen is lehet számolni, a mutató megközelíthető az összgazdasági termelés, a felhasználás és a jövedelem oldaláról is.

Ha onnan indulnak el, hogy az egyes szektorok mennyit termeltek, akkor a bekért adatok alapján kiszámolják, részben megbecsülik, hogy az ipar, a mezőgazdaság, az építőipar, a szolgáltatószektor mennyi értéket állított elő, és ehhez jön még az, hogy mekkora összegben szedett be termékadókat (például áfát, jövedéki adót) az állam.

A vállalati szektornál úgy mérik a termelést, hogy a bruttó bevételből (lényegében az ár- és egyéb bevételből) levonják a költségeket, azaz az anyagköltséget és az igénybe vett szolgáltatások értékét. Leegyszerűsítve megnézik, hogy egy cég mennyi bevételt ért el adott időszakban, és hogy mennyi költség kapcsolódik az eladott árukhoz. Ha a bevétel meghaladja a kiadást, akkor értéket állított elő a cég.

De a GDP összeáll úgy is, hogy, ha a felhasználási oldalról nézzük, hogy rendelkezésre álló jövedelmet mire használták fel a gazdasági szereplők. Vagyis mennyit vásárolt a lakosság, mennyi a kormányzati, állami fogyasztás, mennyi beruházást hajtottak végre a vállalatok és a magánszemélyek, ha nem tudták mind eladni a megtermelt árut a vállalkozások, akkor mennyivel nőtt a készletállomány, mennyit exportáltak az itt működő cégek, és mindebből le kell vonni az import értékét.

Ha a jövedelmek irányából közelítetjük a bruttó hozzáadott értéket, akkor abból áll össze a GDP, hogy a lakosságnál, a vállalatoknál, az államnál és a külföldnél mennyi jövedelem keletkezett.

Az a GDP-szám, amelyet a KSH közölni szokott, úgy jön ki, hogy a statisztikusok egymás mellé teszik ezt a két vagy három számot (a jövedelemoldali megközelítés jóval később készül csak el) és ütköztetik egymással. Ha a számok között különbség mutatkozik, márpedig ez mindenhol a világon gyakran előfordul - magyarázta Szabó Péter főosztályvezető -, akkor a különbséget vagy készletváltozásként számolják el (ez történik, ha a differencia legfeljebb pár tízmilliárd forint), vagy felosztják a termelési és a felhasználási oldal között, azokon belül is szétosztják ágazatok között a szakértői becslések, vélemények alapján. Volt már rá példa, hogy a két oldal közötti eltérés megközelítette az 500 milliárd forintot, miközben a magyar GDP tavaly kicsivel több, mint 28 ezer milliárd forint volt.

A háztartások naplóznak

A GDP közel kétharmadát - ha a felhasználási oldalról közelítjük a GDP-t - a lakossági fogyasztás adja. Az erről szóló elsődleges adatok beszerzése úgy történik, hogy az ország lakosságát - kor, nem, lakhely, jövedelem és más releváns jellemzők alapján - jól reprezentáló mintát választanak ki. Felkérnek tízezer háztartást, hogy mindennap a háztartás minden tagja egy naplóban vezesse, mit és mennyiért vett, milyen szolgáltatást vett igénybe.

A KSH fogyasztási naplója. Mindent fel kell jegyezni.

Így fel kell írni például azt, ha a kisboltban csak két zsemlét meg tíz deka felvágottat vesz a munkába siető férj, vagy ha az iskolás gyerek a büfében egy üdítőt iszik, vagy az anya elszalad a boltba, mert elfogyott valamelyik fűszer, a munkanélkülivé vált, egyetemről kikerült nő buszra száll, és elutazik a munkaügyi központba, a nyugdíjas néni a helyi piacon fél kiló barackot vásárol.

"Nagyon megterhelő lehet pontosan mindig mindent feljegyezni a naplóba" - ismeri el Pozsonyi, ennek ellenére igazából semmi sem ösztönzi a felkért személyeket arra, hogy lelkiismeretesen lássák el a rájuk kiosztott feladatot. Korábban volt, hogy teljesen ingyen vezették a naplót a kiválasztottak, manapság a KSH kisebb ajándékot, most például negyed kiló kávét ad a naplózóknak.

Hajléktalanok, gazdagok kimaradnak

"A leglelkesebbek általában a nyugdíjasok, ők egyrészt jobban rá is érnek, másrészt pedig fontosnak érzik, hogy a döntéshozók pontos, jó adatokat kapjanak, ezért fegyelmezetten vezetik a jegyzetfüzetüket. Sőt előfordult, hogy később találkoztunk olyan nyugdíjassal, aki benne volt egy mintában, és miután kikerült a felmérésből, utána is szorgalmasan vezette önmaga számára a kis naplóját" - mondta Pozsonyi.

Az így szerzett adatokat azonban nem csak emiatt kezeli óvatosan a statisztikai hivatal. "A háztartások tagjai nem adnak pontos adatokat, amikor az alkohol- és dohányfogyasztásukról kellene számot adniuk" - mondja Pozsonyi. A naplós adatok részben ezért is csak részlegesek, ezért a lakosság teljes fogyasztását is becsülni kell.

A felkért háztartásokat havonta cserélgetik is, ezért előfordulhat, hogy épp olyankor kerül ki a háztartás a felmérésből, amikor a következő hónapban autót vesz, és az őt felváltó háztartásnál is ez a helyzet. Ezért év végén a felmérésben részt vett összes háztartásnál rákérdeznek arra, hogy mennyiért és mennyi nagy értékű tárgyat vettek az év során.

A felmérésben nem szerepelnek sem a hajléktalanok, sem a legvagyonosabbak, utóbbiak egyszerűen azért, mert inkább rejtőzködni szeretnek, mint hivalkodni a vagyonukkal, sokan nem szívesen engedik be a birtokukra a KSH munkatársát. A statisztikai hivatal most egy olyan rendszert tervez kifejleszteni, amelyhez nem kell, hogy találkozzon egy statisztikussal pl. a jómódú személy sem, egy internetes naplóban vezetheti azt, hogy mit vett, miért mennyit fizetett egy hónapban.

A magyar GDP 1 százaléka prostitúcióból és drogkereskedelemből származik

Az Európai Unió előírásainak megfelelően a feketegazdaságot is fel kell becsülnie a KSH-nak. Ezt a hivatalos nevén nem megfigyelt gazdaságot hét alkategóriára osztja a statisztikai hivatal.

Olyan esetek tartoznak ide, mint amikor egy vállalkozás letagadja könyvelésében a bevételének egy részét, illetve költségeit túlárazza. Az egyéni vállalkozások a legproblematikusabbak, a KSH-nak ezért van egy külön, az egyéni vállalkozók jövedelemeltitkolási hajlandóságát is mérő modellje, ami azt becsüli, hogy a feketézéssel együtt mekkora értéket állítanak elő. Így önmagában az, hogy ha a feketegazdaságba átmegy egy eddig minden adóját példásan befizető vállalkozás, nem változtatja meg az összes GDP-t.

A feketegazdaság másik kategóriájába a prostitúció és a drogkereskedelem tartozik. A prostitúció durván a magyar GDP 0,6 százalékát állíthatja elő, a drogkereskedelem 0,4 százalékát. 2002-ben, amikor 17 ezer milliárd forint volt a magyar GDP, a prostitúció 99 milliárd forint hozzáadott értéket állított elő a KSH szerint, a drogkereskedelem pedig 62 milliárdot.

Így áll össze a cégek által termelt GDP

"A GDP számításakor a KSH sok adatforrást használ fel, de a többi statisztikai hivatalhoz hasonlóan sokat támaszkodik becslésekre, modellekre is, ha kell, tanulmányokat hív segítségül, mert nincs olyan, hogy kész GDP-adatokat gyűjtenénk" - ismertette Szabó Péter.

A vállalati szektor teljesítményét három forrásból rakják össze. A legteljesebb adatforrás a társasági adóbevallások, de ez csak késleltetve áll a KSH rendelkezésére. A társasági formában működő vállalkozásoknak ugyanis az adott év utáni év május végéig kell benyújtaniuk a társaságiadó-bevallásukat, azokat az adóhivatal összesíti, különféle csoportokat képez belőle, szűri, és az így rendszerezett adatokat augusztusban kapja meg a KSH. Most a 2011. évről szóló bevallások ezernyi adatát kapja meg a statisztikai hivatal.

Ennyit azonban nem lehet várni a GDP-számokkal, ezért bizonyos időközönként, negyedévente a KSH kérdőíveket küld szét a nagyobb cégeknek, a kisebb vállalkozásokat pedig egy reprezentatív mintán keresztül próbálják elérni. A durván négyszázezer társas vállalkozásból 25 ezernek küldik ki a kérdőíveket.

A kérdőívekben hasonló adatokat kérnek, mint amelyekből a társasági adóbevallások készülnek, így például az adott cég árbevételére, anyagköltségére, beszerzési költségére, az elszámolt amortizációra kíváncsi a KSH. "2008 óta, amikor kirobbant a világgazdasági válság, a vállalatok kevésbé hajlandóak visszaküldeni a kérdőívet kitöltve, és ha ki is töltik, az adatok minősége egyre romlik" - panaszkodik Szabó.

A cégek sokszor megterhelőnek érzik az adatszolgáltatást, már csak azért is, mert nemcsak a KSH kér tőlük kimutatásokat, hanem más állami szervek, gazdasági kamarák is. A cégektől való információigénylést a KSH azzal is igyekszik minimalizálni, hogy törvényi felhatalmazás alapján más adatgyűjtők által begyűjtött adatokat is elkéri, és számításaihoz felhasználja.

A KSH a megkapott adatokat - akár a társaságiadó-bevallásokból, akár saját, akár más szervezet által kiküldött kérdőívből származnak - többszörösen ellenőrzi és elemzi, igyekszik a hibás beérkezett adatokat kiszűrni. Azokon a területeken - pl. a kisvállalkozások -, ahol az adatgyűjtések nem fedik le az egész területet, az adatok nem képezik le teljes körűen a valóságot, modellszámításokat végez. Ha kritika nélkül elfogadnák a számokat, akkor például a magyar GDP egy része, akár 15-20 százaléka egészen biztosan elveszne, az elmúlt években született tanulmányok jó része ugyanis ekkorára saccolta a szürke- és feketegazdaság méretét.