A Richter központja Magyarországon van, a magyar piac részesedése mégis egyre jobban zsugorodik a gyógyszergyártó cégben. Bogsch Erik vezérigazgató szerint a tarthatatlanul alacsony állami támogatás mellett a források elosztásával is komoly gondok vannak, és a lakosság sem veszi figyelembe, hogy többet kell költeni az egészségügyre. Közben a betegek ellátása romlik, a versenyképesség gyenge, a még mindig túlértékelt forint pedig rendkívüli mértékben torzítja a gazdaságot, és leépítésekhez vezet. 

A Richternek Azerbajdzsánban és Örményországban is van vegyesvállalata. Az azeri baltás gyilkos hazaengedése után kirobbant botrány befolyásolja ezeknek a cégeknek a működését?

Nem. A Richter üzletmenetében az érintett két országban ez nem okozott semmilyen változást a megszokotthoz képest. Számunkra mindkét ország fontos piac a Független Államok Közösségén (FÁK) belül.

A FÁK-kal szemben a magyar piacnak viszont egyre kisebb súlya van. Az idén mintegy 20 százalékos visszaesés várható a Richter magyarországi árbevételében, ami a már eddig is alacsony, 10 százalékos részesedést tovább csökkenti. Miért ilyen gyors a hazai térvesztés?

Ez sok szempontból drámai. A Richter központja Magyarországon van, normális esetben a hazai piac adná a lehetőséget a terjeszkedésre más országokban. Ez általában így szokott lenni. A mi esetünkben viszont oda jutottunk, hogy míg a hazai piac a kilencvenes évek elején-közepén még 30 százalékot tett ki a forgalomból, addig most 10 százalék alatti lesz ez a részarány. Abszolút értelemben is jelentősen csökkentek a magyarországi eladások. Ehhez jön még az, hogy a nyereséget tekintve szintén a magyar piac teljesít a legrosszabbul. Addig, amíg nem válik veszteségessé egy termék, folytatjuk a gyártást, de már most is van tíz olyan készítmény, amelyet ki kellett vonni a forgalomból, mert ráfizetéses lett volna az előállítása. Ez önmagában mintegy 1 milliárd forinttal veti vissza az árbevételünket. És ez a folyamat még akár fel is gyorsulhat.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
A befektetőinket két kérdés izgatja: a különadók és a kormány-jegybank-konfliktus

A cég tavaly globálisan kiugró eredménnyel zárt, árbevétele meghaladta az 1 milliárd eurót, a nyeresége valamelyest csökkent, de így is tetemes, 177 millió euró volt. Miért ennyivel rosszabb a helyzet a magyar piacon, mint másutt?

Kénytelen vagyok azt mondani, hogy Magyarországon a döntéshozók nem gondolkodnak hosszú távon. A költségvetési szorításból adódóan nem veszik azt figyelembe, hogy stabil, kiváló minőségű gyógyszert forgalmazó és megbízható szállítókkal kell dolgozni. Úgy könnyű lemenni az árral, ha valaki bejön ide adott mennyiséggel kvázi dömpingáron, utána meg gyorsan kivonul.

Ez általános jelenség vagy egyedi példa?

Ez most már gyakori, és úgy gondolom, hogy sajnálatos módon a kormányzat képtelen fellépni az etikátlan és törvénytelen magatartással szemben.

Mi hiányzik, a szándék vagy a pénz?

Úgy gondolom, hogy alapvetően az elhatározás hiányzik. A tragikus thaiföldi orvoshalálnak például az érintett vállalatnál minimális következménye volt. Vagy két másik publikus példa, amely ugyanazt a céget, a Medico Unót érinti. Az egyik referenciakészítményükben rozsdaszennyeződés volt - a túlságosan olcsó és bizonytalan eredetű termék előbb-utóbb problémát okoz. Ugyanez a cég megtette azt, hogy egy vérnyomáscsökkentője esetében más volt a csomagolásban, mint amit a dobozra írtak. Mindez azért is érthetetlen, mert a kormányzat egyéb területeken nagyon erőteljesen és helyesen fellép a törvénytelen magatartással szemben.

Többször nyilatkozta a közelmúltban azt, hogy a magyar egészségpolitika a hazai gyártókat sújtja - ez alatt mit ért?

Az egyik legnagyobb probléma a gyógyszerkassza irreális mértékű csökkentése mellett véleményem szerint az, hogy a nemzetközi trendekhez képest is jelentős elcsúszás van a kifejezetten kiemelt támogatású, méregdrága, elsősorban onkológiai készítmények javára. És van egy általánosabb probléma is: a politika és a lakosság sem veszi figyelembe azt, hogy az egészségügyre igenis költeni kell, mégpedig sokat. Magyarország GDP-arányosan jóval kevesebbet (4,3 százalékot) fordít az egészségügyre a nyugati átlagnál (7-8 százalék), de valamelyest a régiósnál is, ami 15-20 éves folyamat következménye. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban az egészségügy politikai kérdés; aki népszerűtlen intézkedéseket hoz, ami egyébként óhatatlanul szükséges, az elveszítheti a választást. Egyre inkább el kell fogadnia a társadalomnak, hogy az egészségügyre az állampolgároknak is többet kell költeniük, akár hozzájárulás (co-payment), akár magánbiztosítás formájában. Az egészségügyi ellátás színvonala csak akkor javulhat, ha pénz megy a rendszerbe.

Bogsch Erik (1947) másfél hónap híján húsz éve, 1992 óta a Richter Gedeon Nyrt. vezérigazgatója. A Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének (Magyosz) elnöki tisztségét 2006 óta tölti be. Széchenyi-díjas vegyészmérnök.


Ezzel szemben nemhogy pénz nem megy a rendszerbe, de a gyógyszerkassza folyamatosan apad, jövőre az újabb Széll Kálmán-terv szerint mintegy 60 milliárddal, 157 milliárd forintra.

A gyógyszerkassza csökkenése most már elért egy olyan szintet, ami más országokkal való összehasonlításban is tarthatatlan, ilyen feltételek mellett a minőségi és biztonságos gyógyszerellátás nem garantálható. A GDP-arányos gyógyszertámogatás nálunk a legalacsonyabb a régióban. És nemcsak mennyiségi, de szerkezeti probléma is van. Mint már említettem, a támogatás elcsúszott a rendkívül drága készítmények irányába, pedig tudatosítani kellene, hogy ezek a készítmények esetenként a beteg életét egy, két, három héttel ugyan meghosszabbítják, de az életminőségét sajnos lényegesen nem javítják, és főleg nem gyógyítják meg. Az európai szakmai protokollok e tekintetben is léteznek, de ez a rendszer Magyarországon sajnos nem állt föl.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Magyarországon ma már nincs elegendő orvos

Ezek a problémák egyformán sújtják a Magyarországon jelen lévő hazai és külföldi vállalatokat?

A külföldi gyártókat, amelyek jellemzően magas árfekvésű készítményeket állítanak elő, kevésbé sújtják, egyes cégek forgalma továbbra is emelkedik. Természetesen nem szeretnék általánosítani, de egyre torzabb szerkezet irányába haladunk, és eközben az átlagbeteg ellátása, az alapellátás - és ez már nemcsak a gyógyszerügy miatt van így - sajnálatos módon romlik. Az állami gyógyszerkassza ilyen mértékű csökkentése azért is aggályos, mert ez a gyártókat terheli, és ebből a torz elosztási struktúra miatt aránytalanul nagy rész hárul a hazai gyártókra.

A Richter forgalmából hány százalék az állami támogatás?

Valamilyen támogatást a készítményeink mintegy 60 százaléka élvez, de ennek mértéke átlagosan 60 százalék körül van. Tehát összességében árbevétel-arányosan kevesebb mint 40 százalék az állami támogatás.

A gyógyszerkassza megcsapolása és a pénzkivonás az egészségügyből nem új keletű jelenség. A mai elvonások mennyiben különböznek az elmúlt évtizedben megszokott intézkedésektől?

A 2000 utáni első évtized elején az ország sokkal többet fordított gyógyszerár-támogatásra, mint amit a lehetőségek megengedtek volna. Aztán 2007-ben kivetették fűnyíróelvszerűen a gyógyszeradót, de azzal nem néztek szembe, hogy szerkezeti változásra is szükség lett volna. Egyébként már korábban is, lényegében 2002 óta nőttek az elvonások. Ez ahhoz hasonlít, mint ha néhány szomszéd fizetné mások villanyszámláját. Miért az egyik gyógyszercég fizessen azért, mert a másikat előnyösebb helyzetbe hozzák? A mai gyakorlat szerint az fizet, akinek kisebb nyereségtartalmú termékei vannak. Egy olyan termék, amelyen mondjuk 95 százalék a nyereség, és egy olyan, amelyen 2 százalék profit van, ugyanúgy adózik.

De közben a Richter kutatásra és fejlesztésre (K+F) fordított költései nőnek, és azokat vissza lehet igényelni az adóból.

Valóban javít a helyzeten a 2009-ben bevezetett adó-visszatérítés. Ez nagy segítség, és nagyon lényeges, hogy megmaradjon, mivel ez biztosítja jelen körülmények közt a hazai K+F-tevékenység szinten tartását. Nagyon fontos látni azt is, hogy nem az egyre zsugorodó arányú belföldi értékesítésen elért nyereségből finanszírozzuk a K+F-tevékenységet.

Milyen gyakran kommunikálnak az államtitkársággal? Ezt mint a gyógyszergyártók elnökétől is kérdezem.

Van kommunikáció, de tudomásul kell vennünk, hogy az ágazatnak minimális az érdemi beleszólása a döntéshozatalba. Az egészségügyi államtitkárság által létrehozott jogszabályok miatt kényszerülünk bele az árcsökkentésbe és a termékkivonásba, ez tény. A Nemzetgazdasági Minisztérium inkább figyelembe veszi a hosszú távú ipari, stratégiai és fejlesztési szempontokat, és ezért is támogatja a K+F-et, ami részben kompenzálja a különadókat. Le kell azonban szögezni, hogy az állam gyógyszervásárlásaiban a gyártók közötti vaklicit okozta veszteségeinket nem kompenzálja semmi. Nemegyszer vagyunk kénytelenek minimális forgalmú, majd a piacról eltűnő termékek miatt csökkenteni az árainkat.

Mi lenne az itthon reálisan megvalósítható, külföldön bevált gyakorlat?

Például ami Lengyelországban történt, az a kisebbik rossz volt. Ott egyszerűen befagyasztották a kasszát egy adott szinten, de aztán később már nem nyúltak hozzá. Nálunk kiszámíthatatlanul mennek a dolgok: előbb befagyasztják, aztán megint csökkentik. A másik, hogy ott azok a cégek fizetik a terheket, amelyek részesedése az adott terápiás csoporton belül nő, vagyis nem hárítják át a terheket a többiekre, akik ráadásul sok esetben még megtakarítást is hoznak.

És mi a véleménye tágabb kontextusban az egészségügy átalakításáról? A kórházak államosítása és a koncentráció jó irányba tett lépések voltak?

Az egészségügy területén nem rendelkezem olyan ismeretekkel, hogy ezt érdemben meg tudjam ítélni. Egy tény: a koncentráció ezen a területen szükséges. Tehát az üdvözlendő, hogy kevesebb helyen, jó műszerezettséggel, jó orvosokkal kell ellátni a betegeket. De legyen elégséges hely, és leginkább legyen elégséges orvos! Jelenleg én ezt látom a legnagyobb problémának.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
A legelső időszak volt a legnehezebb, amikor közel álltunk a csődhöz

Most még van elegendő orvos, vagy már nincs?

Szerintem már nincs. És műszerezettség sincs. Az elvándorlás egyik oka az, hogy hihetetlenül rosszak a munkakörülmények; a szakápolók száma olyan mértékben csökkent, szakmai felkészültségük pedig olyan mértékben romlott, hogy az orvosra még több teher hárul. Magyarán, sok esetben az orvos nemcsak a pénz miatt megy el, hanem egyszerűen azért, mert itthon nem a képzettségének és feladatának megfelelő munkát kell végeznie.

Nem tartja visszásnak, hogy miközben a kormány szavakban nagyon védi a magyar piacot és gyártókat, aközben - az ön elmondása szerint - a tettek mást mutatnak?

Eddig sajnos a szavakból nem lettek tettek, vagy csak igen minimális mértékben. De ez igaz a korábbi időszakokra is, mert ez a probléma a kilencvenes évek elejétől jelen van. Az amúgy nagyrészt indokolt liberalizáció túl gyorsan történt, 77-ről 23 százalékra apadt a belföldön gyártott gyógyszerek aránya, a környező országokban nem látni ilyen drasztikus változást. De nem adjuk fel a reményt, eltökélt szándékunk megértetni a mindenkori kormányzattal a hazai gyógyszeripar nemzetgazdasági jelentőségét.

A magántőke beengedése az egészségügybe miként valósulhatna meg optimálisan?

Mindenképpen az állampolgári hozzájárulás bevezetése mellett vagyok. Az ideális a nonprofit jellegű működtetés lenne, de ennek nincsenek meg a feltételei. De nagyon nagy baj lenne átlendülni a ló másik oldalára is, hiszen a magánbiztosítók a bizonytalan helyzetből adódóan magas profitrátákat kérnének, ami a magyar viszonyok között nem működne. Tehát stabil rendszerre lenne szükség, és igenis az egészségügyre többet kellene költeni, az államnak és a polgárnak egyaránt. Megvannak erre a nyugati példák. A gyógyszercégek is nyilván beletennének pluszpénzt a rendszerbe, ha átlátható lenne a finanszírozás, és alakulnának olyan centrumok, ahol magasabb színvonalú ellátást lehetne megvalósítani.

A Richter egyik jellegzetessége, hogy a kétezres évek elején, a válság előtt egyáltalán nem volt eladósodva. Hogyan éltek ezzel a lehetőséggel, illetve most hogyan áll a hitelállomány?

Sikerült megfelelő készpénztartalékot kiépítenünk egy rendkívül eladósodott állapotból. Ezt szeretném hangsúlyozni, mert a Richter a kilencvenes évek legelején még óriási hitelállománnyal rendelkezett, és akkor majdnem csődbe ment. Ezt a készpénzt fordítottuk az elmúlt években két nagyon jelentős akvizícióra. Az egyik a svájci Preglem cég felvásárlása volt, a másik pedig az, hogy kapcsolódni tudtunk egy Nyugat-Európában forgalmazott fogamzásgátló termékpalettájához. Ezzel ki tudtuk terjeszteni a tevékenységünket Európa nyugati felére. A biztonság kedvéért felvettünk hitelt is - részben a piacról, részben az Európai Beruházási Banktól - annak érdekében, hogy megmaradjon a mozgásszabadságunk, és ne akkor kelljen kölcsönért folyamodni, amikor romlanak a feltételek. Jelenleg ugyanannyi betétünk van, mint hitelünk.

A Novartis vezetője azt nyilatkozta a minap, hogy mindössze két hétre tud előre tervezni, mert annyira kiszámíthatatlan az itteni befektetői környezet. A Richternél mennyi időre terveznek?

A magyarországi befektetési környezet nem rossz, sőt azt kell, hogy mondjam, jó. A másik cég vezetője talán azért vélekedik másképp, mert ő csak a magyarországi eladásokban gondolkozik. Mi viszont termelési, kutatási, fejlesztési és kereskedelmi szereplők is vagyunk egyben. A kutatási és fejlesztési, termelési rész, és az ezzel kapcsolatos intézkedések a kormányzat részéről mind pozitívak, beleértve az adórendszert is.

A Richter nyugati tőzsdei befektetői is így vélekednek? Mit tapasztal a roadshow-kon, nekik mi a véleményük a magyar gazdaságról?

A mi befektetői körünkben a felmerült kérdéseket mindig megnyugtatóan meg tudom válaszolni. A befektetőink a politikai jellegű problémákkal nem, vagy alig foglalkoznak. Ami a gazdaságiakat illeti, alapvetően két kérdés izgatja őket: a különadók és a kormány-jegybank-konfliktus. Nagyon káros, hogy a kormány és a monetáris hatóság nem egységesen lép fel. De persze a Richter a hazai problémáknak csak 10 százalékban van kitéve, mert ennyi a magyar piac részesedése.

A magyar reálgazdaság 2006 óta vegetál, a GDP vagy csökken, vagy minimálisan nő. A beruházási adatok különösen hervasztóak, a beruházási ráta a legalacsonyabb a régióban. Mi kellene a trendfordulóhoz?

A gyógyszeriparban egyértelmű, hogy az egyetemi, akadémiai háttér régóta gyengül, ezt mindenképpen erősíteni kellene. És azért az árfolyamra is ki kell térni. Tehát az, hogy Magyarországon a termelés ilyen mértékben visszaszorul, az lényegében a kétezres évek eleje óta a túl erős forintnak tudható be.

De most már jó ideje nem túl erős.

Ha azt veszi, hogy az euró árfolyama már 2000-ben is 270 forint körül volt, és azóta mennyit inflálódott a forint, akkor még mindig erősnek mondható. Úgy gondolom, hogy ma 290 és 300 közötti forint/euró-árfolyam az, ami reális, az ennél erősebb kurzus rendkívüli mértékben torzítja a gazdaságot, és leépítésekhez vezet. A túl erős forint ráadásul előbb-utóbb árfolyam-ingadozást okoz, mert a gazdasági teljesítmény ezt nem támasztja alá. A magyar munkaerő versenyképessége gyenge, márpedig ha így van, akkor gyenge forintra van szükség.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
A 290-300 forint közötti euróárfolyam a reális

Milyen makropályával számolnak a közeljövőben?

Általánosan rossz makropályával számolunk. Azt gondoljuk, hogy hároméves időtávon Európában és az egész nyugati világban feltehetőleg stagnálás lesz. Ez mindenütt költségvetési szorítást jelent. A gyógyszeripart két dolog sújtja: a termékek lemorzsolódása és az, hogy az új készítmények bevezetésénél lassul a befogadás és csökken az árszint. A cégek egyre kevesebbet költenek kutatásra és fejlesztésre, mert nem látják a megtérülést, hiszen a gyógyszeripar az egyike a legkockázatosabb iparágaknak.

Az idén lesz húsz éve, hogy vezeti a Richtert. Visszatekintve erre a húsz évre, mikor voltak a legnehezebb idők?

A legelső időszak volt messze a legnehezebb, amikor közel álltunk a csődhöz. Nagyon fontos volt, hogy a vállalat átszervezése után, 1994-ben sikerült a tőzsdére mennünk, ez felgyorsította a szemléletváltást. A kétezres évek első évtizedében nőttünk regionális multivá - az is egy minőségi váltás volt, hogy több leányvállalatot miként tudunk működtetni. És most egy újabb szakaszban vagyunk, amikor a nyugat-európai működést és az azzal járó feladatokat kell megoldanunk.

Középtávon, öt-tíz éven belül a Richter számára melyek lesznek az esetleg még meghódítandó piacok?

Tovább kell lépnünk azon országokban, ahol gazdasági bővülés és populációnövekedés van, és itt elsősorban Latin-Amerikára gondolok. Nekünk a nőgyógyászat az erősségünk, de igyekezni kell más terápiás területeken is forgolódni. Nyilván Kína is potenciális piac, van ott is egy vegyesvállalatunk, de nekünk mégiscsak az európai mentalitáshoz közelebb álló Latin-Amerikában lenne érdemes komolyabban megvetnünk a lábunkat. Ezzel válnánk igazi globális multivá.

A magyar piac részesedése tovább fog csökkenni?

Igen. A piaci részesedésünk Magyarországon tíz év alatt 10,2-ről lement 5,2 százalékra, ami tükrözi a mindenkori kormány gazdaság- és támogatáspolitikáját.

Azt is mérlegelik, hogy beszüntetik az itteni tevékenységet?

Nem. A szakembereink kiválóak. Persze ettől még célunk, hogy még több nemzetközi tapasztalattal rendelkező magyar fiatal dolgozzon nálunk. Külföldi tanácsadók kellenek, de Magyarországon alapvetően rendelkezésre áll a szükséges szellemi tőke. Ez nem jelenti azt, hogy nem fogjuk külföldre küldeni a szakembereinket, ez természetes, de aztán visszajönnek, és itthon kamatoztatják a megszerzett tudást. Nem attól lesz egy cég nemzetközi, hogy külföldiek dolgoznak benne. A gondolkodásmódunknak kell nemzetközinek lenni.

Az [origo] Gazdaság Plusz rovatában Martin József Péter havonta egyszer hazai és külföldi gazdasági vezetőkkel készít nagyinterjúkat. Előzőleg Surányi Györggyel és Varró Lászlóval beszélgetett.