Valóban menekülő deviza a norvég korona?

Egy évvel az EURCHF árfolyam 1,2-es küszöbének felállítása után első ránézésre úgy tűnhet, a norvég korona lett/lehet az új menekülő deviza. Az északi ország stabil gazdasági adottságai alátámaszthatnák ezt a felvetést, azonban a korona piaca igen kicsinek mondható ahhoz, hogy egy globális menedékdeviza szerepét betölthesse. Szintén ez ellen az elképzelés ellen szól az, hogy a gazdasági teljesítmény nagy részben az Statoil-től és ezáltal az olajártól függ, ami igen nagy korrelációt mutat a deviza árfolyamával.

Biztonságos menedék

A norvég koronára valószínűleg egy évvel ezelőtt, tavaly szeptemberben figyeltek fel hosszú idő után először a befektetők. Amikor a svájci jegybank bejelentette, hogy nem engedi az 1,2-es szint alá erősödni a frankot az euróval szemben, sok befektető fejében felmerült a kérdés, hogy ha nem tud tovább a frank erősödésére játszani, mi lehet a következő biztonságos menedék, ami erősebbnek tűnik a világ többi régiójával és devizájával szemben.

A menekülő devizák általában a következő tulajdonságokkal rendelkeznek: 1) stabil gazdaság, szufficites fizetési mérleg, 2) kiszámíthatóan konzervatív monetáris politika és 3) likvid devizapiac.

A fenti három feltételnek gyakorlatilag egy deviza sem felel meg maradéktalanul a svájci frankon kívül, de mivel a devizaspekuláció nem abszolút, hanem relatív értékekről szól, hiszen az egyik devizát a másikhoz hasonlítjuk, elég, ha az egyik jobb, mint a másik.

Stabil gazdaság

Norvégia valóban robosztus folyó fizetési mérleg (+15%) és államháztartási (+13,5%) többlettel rendelkezik az olajbevételeknek köszönhetően. A munkanélküliségi ráta egyike a legalacsonyabbaknak Európában, és a gazdasági növekedés idei várható üteme elérheti a 3 százalékot is.

Azonban fontos azt is kiemelni, hogy az olajipartól és -ártól való függőség is rendkívül magas a skandináv országban. A norvég GDP 41 százalékát adja az 67 százalékos állami tulajdonban lévő olajóriás, a Statoil, és további jelentős részt tesznek ki az egyéb, olajiparban érdekelt vállalatok (pl. a tőzsdén jegyzett Seadrill és Subsea7) valamint azok beszállítói.

Az alábbi ábrán a Statoil és a Brent olaj idei árfolyammozgása látható norvég koronában.

Monetáris politika

Ami a monetáris politikát illeti, a jelenlegi 1,5 százalékos alapkamat jelentős erősítő tényező a korona számára a többi fejlett piaci devizával szemben, ahol nulla közeli hozamokat lehet csak elérni. A tendencia azonban Norvégiában is a kamatcsökkentés irányába mutat. Tavaly szeptember óta két ízben is csökkent az irányadó ráta; decemberben és márciusban 50 illetve 25 bázispontos vágás mellett döntött a jegybank az európai kamatokat követve pontosan azzal az indokkal, hogy ne erősödjön túlzott mértékben a korona.

Kicsi devizapiac

Likviditás szempontjából viszont igencsak kiábrándító a helyzet, hiszen a norvég korona aránya a világ devizapiaci forgalmából rendkívül alacsony. A Bank for International Settlements legutóbbi felmérése alapján nem haladja meg a 0,7 százalékot, ami összehasonlításképpen körülbelül ötöde a svájci frankénak. Ezért nem valószínűsíthető, hogy sokan mernének nagy pozíciókat felvállalni kitéve magukat a kiszállási lehetőségek szűkösségéből eredő kockázatoknak.

Ennek ellenére 2011. szeptember 6-án a svájci jegybank bejelentésére 2 százalékot erősödött a korona a nap folyamán elérve a 7,5 koronás szintet, ami egyértelműen annak volt köszönhető, hogy menedék devizák után kutattak a befektetők. Érdemes hozzátenni, hogy bár néhány napig ezeken a szinteken maradt a kurzus, egy héten belül ismét elgyengült az árfolyam.

9 éves csúcson járt a korona

A sajtó természetesen egy héttel később már temette a norvég korona menekülődeviza-státuszát, azonban idén az eurózóna nehézségeivel ismét előtérbe került a skandináv fizetőeszköz biztonságos menedékek után kutatva. Már csak azért is, mert első ránézésre a rövid távú visszapattanás után valóban erőteljes menetelésbe kezdett a korona, és egészen 7,25-ig erősödött augusztusban, ami 9 éves csúcsnak felel meg. 2003-ban volt csak egy nagyon rövid időszakig egy hajszállal erősebb a korona az euróhoz viszonyítva.

Olajhatás

Mivel a norvég gazdaság nagy mértékben függ az olajtól és annak árától, nem meglepő, hogy a norvég korona árfolyama is együttmozog az olajárral. Az alábbi ábrán a korona inverz árfolyamát láthatjuk a Brent olaj koronában számolt kurzusával összehasonlítva. Tény, hogy nem napi szinten követi a korona az olajár alakulását, de a korreláció láthatóan nagyon magas.

Kilátások

A koronára tehát nagyon nagy hatással van az olajár, de kétségtelen, hogy a jelenlegi fejlett piaci viszonyokban magas kamatszint támogatólag hat az árfolyamra. Ez a kamatszint, pontosabban a kamatkülönbség az euró és a korona között azonban várhatóan csökkeni fog, mivel a jegybank többször is hangsúlyozta, hogy nem akarja, hogy a nemzeti fizetőeszköz túlértékeltté váljon, és rontsa az ország exportképességét.

A norvég export 70 százalékban ráadásul a hamarosan ismét recesszióba süllyedő Európa felé irányul, ezért a versenyképesség és a gazdaság ösztönzése kulcsfontosságú lesz a közeljövőben. Így ha a jegybanknak valamilyen eszközhöz kell nyúlnia, azt csak az alapkamat további csökkentésével érheti el, ami a korona vonzerejének csökkenéséhez fog vezetni. Nem beszélve arról, hogy a gazdasági visszaesés a Brent olajár eséséhez vezethet, ami további nyomást helyezhet majd a devizára.