Orbán célzott, lőtt, mellé

Orbán Viktor szerint Európa problémái húzzák le a magyar gazdaságot, ha a nyugat nem szerencsétlenkedne, akkor nekünk is könnyebb lenne. A kormány két év alatt több fontos célt megjelölt, amelynek elérésével fel lehetne pörgetni a gazdaságot, útját azonban kudarcok egész sora szegélyezi. Orbán megmondta, hogy mit kell tennünk. Mennyire sikerült megvalósítani a terveit?

A magyar gazdaság teljesítménye a hét évvel ezelőtti szinten van, idén biztos a recesszió, ráadásul egyre aggasztóbb hírek érkeznek külföldről is, így a jövő év sem lesz diadalmenet. Orbán Viktor a parlament őszi ülésszakát megnyitó beszédében azt mondta, hogy az IMF-megállapodásra ennek ellenére Európa gazdasági problémái miatt van szüksége az országnak.

A kormányfő, illetve pártja korábban nem hárította a felelősséget, az eddigi három-négy nagyobb ívű programban több konkrét vállalást is tettek arra, milyen intézkedésekkel indítják be a magyar gazdaságot. Összegyűjtöttük mit ígértek Orbánék, hogy ne a régiótól leszakadó, hanem felzárkózó pályára kerüljön a magyar gazdaság, és megnéztük azt is, mit sikerült ebből megcsinálniuk (a kormányprogrammal megegyező választási programból, valamint a 2011 elején és a 2012 tavaszán megszületett első és második Széll Kálmán-tervből dolgoztunk).

Bizalom, kiszámítható gazdasági környezet - kudarc

Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter írta a Fidesz választási programjának gazdaságra vonatkozó részét, amely szerint "ahhoz, hogy a vállalkozások munkahelyet teremtsenek, bizalomra és kiszámítható gazdasági/politikai környezetre van szükség." Munkahelyeket pedig akkor teremtenek a cégek, ha jól megy általában a gazdaságnak, érezhető ütemben nő a magyar GDP. Az elmúlt két év gazdaságpolitikája azonban a szöges ellentéte annak, amit a Fidesz a választóknak ígért: a váratlanul előhúzott és visszamenőleg kivetett különadókkal, a magán-nyugdíjpénztári vagyonok bekebelezésével, a semmiből előrántott és a magánszerződésekbe egyoldalúan belenyúló végtörlesztéssel mind-mind a meglepetésre játszott a kormány. Az adótörvényeket is gyakran változtatták, többször előfordult, hogy teljesen más tárgyú törvénybe rejtve, az utolsó pillanatban vontak vissza vagy módosítottak. Eközben az Alkotmánybíróságot voltaképpen kiiktatták az adózási kérdésekből.

A befektetői bizalmat ezek mind aláásták, széles körben elfogadott nézet, hogy ez a nyilvánvaló oka annak, hogy a beruházások szintje zuhan, mert bizonytalan környezetben, ilyen előzmények után a befektetők kétszer is meggondolják, hogy Magyarországra hozzák-e a felépíteni tervezett gyárukat.

Uniós források lehívásának felgyorsítása - kudarc

Visszatérő elvárásként fogalmazta meg a kormány az elmúlt két évben, hogy fel kell gyorsítani az uniós források felhasználását, de kevés sikert ért el. Magyarország a 2007-2013-as uniós költségvetésben rendelkezésre álló felzárkóztatási források 41százalékát tudta lehívni. Ezzel az uniós átlag alatti szintet értünk el. A miniszterelnök a kormánypárti frakciók múlt heti tanácskozásán meg is feddte a polgármestereket, mert a ciklus első két évében a tervezettnél jóval kevesebb uniós forrást sikerült lehívni. Orbán újra kiadta a feladatot: a fejlesztések felgyorsítását és azok politikai eredményének besöprését nevezte a következő két év egyik legfontosabb céljának.

Bürokráciacsökkentés - félsiker

Mindegyik kormányzati dokumentum hangsúlyos pontja, hogy fel kell szabadítani a hatalmas adminisztrációs teher alatt nyögő vállalkozásokat. Bő egy éve Matolcsy György meg is hirdette a bürokráciacsökkentő csomagot, amely megfelezné, 500 milliárd forinttal mérsékelné a cégek adminisztrációs költségeit. A kormány szerint 100 milliárd forinttól sikerült megszabadítani a vállalkozásokat az első csomaggal, de a második, nagyobb falatnak számító résszel máig adós a kabinet.

Kevesebb adó - részsikerek

A választások előtt és nem sokkal utána is kiállt a kormány a mellett, hogy csökkenteni kell az adók számát, egyszerűsíteni kell az adóbevallásokat. Ugyan néhány apró, évente pár százmillió forintot jelentő kisadót - például vízkészlet-gazdálkodási hozzájárulást, erdővédelmi járulékot - valóban egy tollvonással eltöröltek 2010 nyarán, most mégis több adónk van, mint a kormányváltás előtt. Bankadó, kiskeradó, telekomadó, energetikai különadó, csipszadó, baleseti adó, sárgacsekk-adó, telefonadó, biztosítási adó, katasztrófaadó, élelmiszeradó - bő két év termése. Volt, hogy a kormány korrigált. A katasztrófaadót az életbe lépése után fél évvel eltörölték, mert rádöbbentek, mekkora károkat okoz, mennyi adminisztrációs terhet jelent a vállalkozásoknak.

A számlák gyors kifizetése, a lánctartozás felszámolása - kudarc

Élen kell járnia az államnak abban, hogy gyorsan, késlekedés nélkül kifizeti a neki beszállító vállalkozásokat. El kell érni azt is, hogy a cégek közötti, elfogadhatatlanul hosszú, nem ritkán három hónapon is túlnyúló fizetési határidőt egy hónapra vigye le - vetítette előre a választási és kormányprogram. A 30 napos fizetési határidőből ugyanúgy semmi nem lett, mint abból, hogy az állam pontosan fizeti a számláit, sőt. Az állami intézmények szállítói tartozásállománya hónapról hónapra duzzad, az év vége felé bevett gyakorlat, hogy a számlákat nem fogadják be, vagy áttolják a következő év elejére. A költségvetési szervek ugyanis sokszor máshogy nem tudnák tartani a rájuk szabott szűk kiadási kereteket.

Kamatok leszállítása, a hitelezés fellendítése - kudarc

A magas jegybanki kamattal már a kormányra kerülése előtt is baja volt a Fidesznek, azóta ehhez hozzájött az is, hogy a bankok alig hiteleznek. A régióban egyedül Magyarországon épül le továbbra is a hitelezés. Többet törlesztenek a kölcsönt felvett emberek és vállalkozások, mint amennyi új hitelt kihelyeznek a bankok. A jegybanki kamatra csak közvetve van ráhatása a kormánynak, azonban a kabinet a lépéseivel éppen a magas alapkamathoz járult hozzá. A 2010 közepétől folytatott gazdaságpolitika az országkockázati felár emelkedéséhez, sokszor a forint vészes gyengüléséhez, az állampapírhozamok egekbe emelkedéséhez vezetett. Ezekre a Magyar Nemzeti Bank az alapkamat emelésével, szinten tartásával reagált. Igaz, a legutóbbi kamatdöntéssel már a kormánypártok által kinevezett monetáristanács-tagok keresztülverték a kamatcsökkentési akaratot, a magyar alapkamat azonban így is a legmagasabb az unióban.

A magyarországi bankok részben a kormánytól független okból építik le a hitelezést. A külföldi anyabankok hazacsoportosítják az itteni tőkét, a hitelállomány fokozatos mérséklésével kevésbé kockázatossá próbálják tenni a magyar leányok működését. Emellett azonban az sem elhanyagolható, hogy mennyire nehezítette meg a bankrendszer működését az Orbán-kormány az elmúlt két évben. A bankadóval, jövőre a pénzügyi tranzakciós illetékkel, a végtörlesztéssel a legtöbb itteni bank nyereségét elvonta, elvonja a kormány. A külföldi anyabankok pedig inkább olyan leánybanknak adnak forrást, ahol jól megy az üzlet, Magyarországról ezért is ömlik ki a pénz.

A lakossági fogyasztás felpörgetése - kudarc

A Széll Kálmán-terv első változata felismerte azt, hogy a lakossági fogyasztás élénkülése nélkül aligha lesz magyar gazdasági növekedés, mert a fogyasztás adja a magyar GDP durván kétharmadát. A fogyasztásnak a magán-nyugdíjpénztári reálhozamok kifizetésével és az egykulcsos adóra való áttéréssel próbáltak lökést adni, de ez sikertelen volt. Az egykulcsos adó bevezetése idén azzal járt, hogy az alacsony keresetű munkavállalóknak, akik a jövedelmüknek jóval nagyobb részét költik el, mint a gazdagabbak, csak jó esetben nem csökkent a nettó bére, miközben az immár 6 százalékra gyorsult infláció a fizetésük vásárlóértékét ledarálja. Sokan elvesztették az állásukat, de voltak, akik nyolcból hat- vagy négyórás műszakba kerültek, mert a cégük csak így tudta kigazdálkodni a drasztikus minimálbér-emelés költségeit. Az emberek azért sem költekeznek eszeveszetten, mert egyrészt fizetik a hiteleik törlesztését, másrészt pedig folyamatosan azt hallják, hogy a válság nem ért véget, ezért óvatosságból inkább visszafogják a fogyasztást.

Keleti nyitás - kudarc

A kormány feltett célja, hogy rákapcsolódik a szárnyaló kínai és indiai gazdaságra, keresi a kapcsolatokat az oroszokkal és az arabokkal, aminek része lehetne, hogy magyar állampapírokat is vásároljanak a keleti államok. A próbálkozások azonban nem sok eredményre vezettek idáig, a kínai befektetések késnek, az állampapír-vásárlást senkivel sem sikerült nyélbe ütni. A gazdasági kapcsolatok bővítése is akadozik, bár fél éven belül talán valahol megnyitja a magyar kormány az első kereskedőházat.