Kopik a Nemzeti Bank hitelessége

Új útra próbál lépni a jegybank, amelynek a vezetése is két részre szakadt a keddi kamatdöntéskor. A tagok többsége szakítana a görcsös német megközelítéssel, és az infláció elleni küzdelem mellett a gazdasági növekedésért is tenne, de az elnök és a két alelnök a jelek szerint nem ért egyet az újítással. A konfliktus veszélyeként elszabadulhat az infláció, és hiteltelenné válhat a jegybank.

Félresöpörte a jegybanki szakértők figyelmeztetését a Magyar Nemzeti Bank (MNB) legfőbb döntéshozó szerve, a monetáris tanács. Pontosabban annak többsége, vagyis a testület kormányoldal által jelölt négy tagja, akik már egy hónappal ezelőtt is felülkerekedtek Simor András elnökön és két alelnökén, amikor a kamatcsökkentésre voksoltak. (A monetáris tanács héttagú, Simoron kívül a két alelnök, Király Júlia és Karvalits Ferenc alkotják a belsők csoportját.)

A tanács kedden annak ellenére vágta tovább a kamatot, hogy az lényegében lehetetlenné teszi, hogy a jegybank a törvényben szabott fő kötelességét teljesítse, vagyis kordában tartsa az inflációt.

Elszabadulhat az infláció

Az MNB stábja elkészítette az átfogó gazdasági elemzést, amely a következő másfél évre felrajzolja, hogyan alakul az infláció és a gazdasági növekedés. A szakértők az idén 5,8, jövőre pedig 5 százalékos drágulást jeleznek előre, ami messze meghaladja azt a célt, amelynek elérésére a jegybanknak törekednie kell.

A középtávú inflációs cél 3 százalék, a törvény szerint tehát az MNB-nek az a feladata, hogy úgy alakítsa a kamatot és úgy használjon más monetáris politikai eszközöket, hogy az áremelkedési ütem ennyi legyen durván másfél éves időtávon belül. (Ez az az időszak, amelyen belül a jegybank lépései kifejtik hatásukat.)

A jegybanki stáb ráadásul még rontott is az inflációs pályán: korábban erre az évre fél, jövőre pedig másfél százalékponttal kisebb drágulást valószínűsítettek. A jegybanki szakértők jelezték azt is, hogy az inflációs célkitűzés csak akkor tudna teljesülni, ha az alapkamat tartósan az augusztusi szinten - 6,75 százalékon - maradna - hangsúlyozta Simor András a kamatdöntés utáni sajtótájékoztatón.

Mindezek ellenére a monetáris tanács többsége úgy látta, hogy bátran lehet tovább csökkenteni a kamatot. Hogy pontosan ki, hogyan szavazott, az csak két hét múlva derül ki a jegyzőkönyv publikálásakor, de a már ismert konfliktushelyzet galambok és héják között, és Simor keddi kommunikációja alapján szinte biztosra vehető, hogy a négy külsős tag (Bártfai-Mager Andrea, Cinkotai János, Gerhardt Ferenc, Kocziszky György) döntött a csökkentés mellett.

Simor a sajtótájékoztatón bosszúsnak tűnt, láthatóan nem értett egyet a többségi döntéssel, arra azonban nem kívánt reagálni, hogy feladta-e a törvényben rögzített feladatát és annak teljesítését a jegybank. Óvatosan jelezte azonban, hogy a tanács többsége vélhetően más szempontokat is figyelembe vett, nemcsak a jegybank szakértőinek anyagát, amikor a kifejezetten rossz inflációs kilátások ellenére teret látott a kamatvágásra.

A kilencvenes évek rendszere felett eljárt az idő?

A tankönyvek szerint az inflációs célkövetés rendszerében ha a drágulás meghaladja a célt, ráadásul romlik is a helyzet, nem szabad kamatot csökkenteni (ez a rendszer 2001 óta Magyarországon is érvényben van). Azonban a fejlett és a fejlődő országok széles körében a kilencvenes évek második felében, illetve a kétezres évek elején elterjedt színtiszta inflációs célkövetési rendszert több helyen megpróbálják újraértelmezni, tágítani a határokat. Több országban arra tesznek kísérletet, hogy ne ragaszkodjanak annyira szigorúan ahhoz az alapelvhez, hogy a jegybanknak az elsődleges feladata az árstabilitás elérése és fenntartása (ez az eurózónában 2 százalékos inflációt jelent, Magyarországon 3 százalékot), és ne akarjanak minden más szempontot ez alá rendelni.

A 2008-ban kitört pénzügyi világválságban és azóta is egyre inkább előkerül az a szempont, hogy a pénzügyi stabilitás sem kevésbé fontos. Az Egyesült Államokban már régóta nemcsak az infláció alacsony szinten tartására, hanem arra is koncentrál az ottani jegybank, hogy egészséges legyen a munkaerőpiac, és alacsony legyen a munkanélküliség. (Amerikában persze sokkal könnyebben teheti meg ezt a jegybank, hiszen ott hosszabb távon sincs 2 százalék fölötti inflációs veszély.)

A válság óta a fejlett országokból - elsősorban az eurózónából - és több fejlődő országból eltűnt vagy vészesen lelassult a gazdasági növekedés, az inflációs célkövetés tankönyvi rendszeréhez való merev ragaszkodást mostanában azért is éri támadás, hogy a jegybank a növekedés megindulását is támogathassa, ne csak és kizárólag az áremelkedés moderált szinten tartásán dolgozzon.

A klasszikus célkövetéshez a németek ragaszkodnak, míg a megengedőbb megközelítés elsősorban az angolszász országokra jellemző. Arról nem lehet még ítéletet alkotni, hogy melyik megközelítés a helyes, perdöntő az lesz, amikor már látszik, hogy a megfeneklett fejlett és fejlődő országok képesek lesznek-e újra növekedési pályára állni úgy, hogy az árak ne szabaduljanak el.

A piac a bizonytalanságot nem szereti

A jegybank mostani, a romló inflációs képből következő követelménnyel szöges ellentétben álló kamatvágásának megítélése az elemzők között is vegyes. "Romlik a gazdaságpolitika minősége azzal, hogy a magas infláció ellenére kamatot csökkentett az MNB monetáris tanácsa. A jegybank hitelessége csorbát szenvedett" - mondta Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője. Mint fogalmazott, eddig a magyar költségvetési politika rejtett ugyanis több meglepetést, a jegybank viselkedése kiszámítható volt - idáig.

Az inflációs célkövetés rendszerében arra számíthattak a piaci szereplők, hogy ha emelkedik az infláció, akkor a jegybank magas kamatokkal igyekszik azt megfékezni. Ennek feladásával igazodási pontot veszíthetnek a befektetők, a piac, a bizonytalanság felerősödése pedig az ide-oda mozgó árfolyamban is tetten érhető lesz. A kamatcsökkentések után viszont "nem tudjuk, mi a monetáris politika mozgatórugója" - emelte ki az elemző.

A kiszámíthatatlanság miatt Magyarország kockázati felárai emelkedhetnek, romolhat a hitelminősítők véleménye, ami például abban mutatkozhat meg, hogy nem a közeljövőben, hanem csak sokkal később emelik ki az ország besorolását a bóvli kategóriából.

"Ha az látszik, hogy négy monetáris tanácstag ezt mondja, három másik viszont azt, az nem tesz jót a jegybank megítélésének" - mondta Bebesy Dániel, a Budapest Alapkezelő portfóliómenedzsere. A konfliktus szerinte ott húzódik, hogy a tagok egy része elismeri, hogy az inflációs célkövetés nem tökéletes, inkább feladják ezt a megközelítést, ahogy más feltörekvő országok, például Brazília és Törökország teszi. Az elemző azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy az inflációs célkövetéssel szakítani igyekvő országokban a piac nem büntette a lépést, ezért semmiképpen sem lehet kijelenteni, hogy az inflációs célkövetés feladása eleve rossz, káros dolog volna minden országban. Az viszont, hogy Magyarország itt van az eurózóna peremén, meghatározza az ország mozgásterét - jelzi ezt a szempontot is Bebesy.

A tanács másik fele viszont kitart a mellett, hogy Magyarország az Európai Unió tagjaként köteles az infláció letörésére törekedni. A szakember szerint a legjobb az lenne, ha tisztáznák a helyzetet, és kiszámítható lenne a monetáris politika.

Magyarország az uniós csatlakozásával egy időben tagja lett a Központi Bankok Európai Rendszerének is, mint ahogy minden uniós jegybank is tagja a rendszernek, még a nem eurót használó briteké is. Ez azt jelenti, hogy Magyarország a jegybanki politikáját kötelezően összehangolja az uniós gyakorlattal. Ez pedig szabályozza, hogy a jegybankoknak a kitűzött inflációs cél alatt kell tartania az áremelkedés ütemét.