Kísért a múlt: bármikor beüthet a tőzsde krach

2012.10.24. 8:54

25 éve szenvedték el a tőzsdék az egyik legsúlyosabb összeomlásukat, a "fekete hétfő" és más nagy összeomlások szelleme pedig azóta is kísért a piacokon. Sőt, néhány kutató szerint egyszerű kísértésnél többről van szó: küszöbön áll az újabb pusztító tőzsdekrach.

Éppen  negyed évszázada, 1987. október 19-én könyvelhették el a modern tőkepiacok egyik legsúlyosabb összeomlásukat, miután az azóta is "fekete hétfőként" emlegetett napon több mint egyötödét veszítette el a Dow Jones Index. A múltbeli tapasztalatokat pedig kár lenne nem felhasználni a jövő feltérképezésére. Pláne mivel egyes vélemények szerint az 1987-ben látotthoz hasonló összeomlás leselkedik a tőzsdékre.

Válságok nyomában

A tőzsdék piaci hangulata olyan gyorsan változhat, mint az időjárás. Egyik pillanatban süt a nap, a befektetők még optimistán figyelik az eseményeket, a következőben már beborul az ég, bőszen adogatják részvényeiket a piacok esésére reagálva.

De mitől fordul meg ilyen hirtelen az árfolyamok alakulásának iránya? Azt szokták mondani, hogy a világ részvénypiacai tökéletesen hatékony módon működnek, minden új információ mely a piaci szereplők tudomására jut, azonnal beépül az árfolyamokba. Legyen az egy árbevételre utaló szám, egy új technikai fejlesztés, vagy éppen egy jelentős súllyal bíró politikai bejelentés.

A valós kép azért ennél árnyaltabb. Az egyes piaci szereplők a rendelkezésre álló információkat eltérően értelmezhetik, ami alapján különböző következtetéseket vonhatnak le. Ezért van az, hogy a piac szinte soha nincs egyensúlyban (amikor a kereslet megegyezik a kínálattal), hanem folyamatosan körülötte ingadozik. Pontosabban maga az egyensúly változik rendkívül gyorsan, pillanatról pillanatra. Ugyanazon információ az egyik piaci szereplőnek lehet jó hír, míg másokat kedvezőtlenül érinthet, ráadásul a befektetők nem csak az árfolyamok emelkedéséből, hanem a jegyzések zsugorodásából is profitálhatnak.

Egyszer fent, egyszer lent

A történelem során számos esetben láthattuk a részvénypiacok összeomlását, a New York-i egyetem professzora pedig egy érdekes tanulmányba vette mindezeket. Az 1900-as századforduló óta 26  összeomlás történt, mialatt például a Dow Jones Industrial Average (DJIA) index átlagban 30,6 százalékot esett. A második legrégebbi amerikai indexnek, amit 30 részvény alkot, ezekben a periódusokban átlagosan 15 hónapig tartott a mélypont elérése.

A Dow Jones Industrial Average index árfolyamának alakulása hosszú távon

Az 1987. október 19-i nap ilyen szempontból különlegesnek számít, mivel ezen a napon szenvedte el a legnagyobb napon belüli esést a Dow, 508 pontot, azaz 22,61 százalékot vesztett értékéből. A 25 évvel ezelőtti, "fekete hétfőként" (Black Monday) emlegetett emlékezetes napon az összeomlás Hongkongban kezdődött, végigsöpört Európán, majd az USA-ban is pusztított. Sokan az akkoriban elterjedőben levő automatizált számítógépes kereskedési algoritmusokat tekintették a bedőlés fő okozójának.

Kétségtelen, hogy a pánik hihetetlenül gyors elterjedéséhez hozzásegítettek a már akkoriban is népszerű programozott kereskedési ügyletek. Mások szerint a kiindulási pont azonban a bizonytalanság fokozódása volt, miután vita bontakozott ki Németország és az Egyesült Államok között egy G7-es csúcstalálkozón, ahol az amerikaiak gyorsabban képzelték el bizonyos monetáris szigorító intézkedések meghozatalát, mint az európai kollégáik. A nézeteltérés politikai feszültségekhez vezetett, ami nyugtalanságba csapott át és heves eladásokba kezdtek a befektetők.

A világgazdaság meghatározó szereplői nemrég tanúbizonyságot adtak, hogy képesek összehangoltan is cselekedni. A szeptember eleji ECB eszközvásárlási programjáról szóló Mario Draghi bejelentés, valamint az egy héttel későbbi Ben Bernanke, Fed elnök által ismertetett monetáris lazítási lépések időzítése enne ékes példája.

A nagy gazdasági világválság

A XX. század legnagyobb gazdasági válsága szintén egy októberi napon kezdődött. Egy csütörtöki reggelen, 1929 október 24-én, arra ébredtek a befektetők, hogy az optimizmus és az előzőleg 8 évig tapasztalható "bika-piac" pillanatok alatt elillant. A "fekete csütörtökként" is ismert kereskedési napon zuhanásnak indultak a részvényárfolyamok és a rákövetkező néhány nap leforgása alatt 23 százaléknál is többet esett a DJIA index.

Az október 29-i kereskedési napon a forgalom olyan méreteket öltött, ami a következő majd 40 év alatt nem dőlt meg. Ezzel kezdetét vette a több mint egy évtizeden át tartó, 10,6 százalékos évesített csökkenéssel járó "medve piac". A részvényárfolyamok megugrásának hátterében spekulációs kereskedések álltak. Az emelkedő árakat látva a pénzintézetek arra biztatták a kisbefektetőket, hogy akár kölcsönből is (melyet a bankok biztosítottak) vásároljanak részesedést tőzsdei cégekben, ezzel tovább duzzasztva a már amúgy is magas részvényjegyzéseket.

A lufi akkor durrant ki, amikor erős kereskedést követően elterjedt, hogy az amerikai Kongresszus elfogadja a Smoot-Hawley féle vámtörvény javaslatot, ami akkoriban rekord magas szintekre emelte az importált termékekre fizetendő vámot, és így jelentősen megemelte a kiskereskedelmi árakat.

A bankok tevékenységére 1932-ben létesített Pecora Bizottság kivizsgálta a bedőlés előzményeit. Javaslatára az amerikai Kongresszus törvényileg választotta szét a kereskedelmi banki (hitelkihelyezés, betétekre történő kamatfizetés) és a befektetési banki (értékpapír kibocsátás, tőzsdei kereskedési) tevékenységeket.

Van, aki apokalipszist vizionál

Xavier Gebaix, a New York University professzora, és csapata 2005-ben készített tanulmányában komplex matematikai számításokat hívott segítségül, hogy előre jelezze a nagy piaci mozgások gyakoriságát. A Nagy piaci mozgások elmélete (A theory of large fluctuations in stock market activity) néven kiadott elemzésben megalkottak egy képletet, amit ha alkalmazunk a XX. század krachjaira, nagyon jó közelítéssel meghatározza, mikor mutatnak hirtelen változást az indexek.

A szerző legutóbbi kommentárja szerint a képlet pontossága manapság hatványozottan igaz. Legfőbb következtetésük, hogy az egy kereskedési napon belül 20 százalékot meghaladó esésnek átlagosan 104 évenként elő kell fordulnia, de bármikor bekövetkezhet. A befektetőknek ezért minden pillanatban felkészülten kell állniuk. A professzor azt mondja, "az összeomlások elkerülhetetlenek, a befektetési piac velejárói. Amikor a nagybefektetők mind egyszerre akarnak megválni részvényeiktől, ami alkalmanként előfordul, úgyis előfordul olyan, hogy az esés elkerülésére felállított védekező mechanizmusok becsődölnek". Véleménye szerint a befektetők felkészülhetnek ugyan negatív trendekre, és tompíthatják veszteségeiket, de egy igazán nagy zuhanás elől nem lehet elmenekülni.

Párhuzam

Ismerős lehet a '30-as évekbeli jogalkotók fent említett lépése azoknak, akik nyomon követték a Lehman Brothers 2008. szeptember 15-i csődjével kirobbant gazdasági hitelválság okaira vonatkozó vizsgálódásokat. A másodlagos jelzálogpiacról kiinduló válsággal számos gazdaságkutató, közgazdász és politikus fogalakozott. Az 1929-es Nagy gazdasági világválság kezelésével annyiban mindenképpen hasonlóságot lehet felfedezni, hogy a Paul Volcker, korábbi Fed elnök által kidolgozott, 2012 július 21-én hatályba lépett Volcker-szabály néven ismert törvény is a bankok kereskedelmi és befektetetési banki tevékenységének szétválasztását mondja ki.

Számos egyéb hasonlóságot is felfedezhetünk másik válságszituációk, összeomlások között. Szokták mondani, hogy a "történelem ismétli önmagát". Ezt annyiban módosítanánk, hogy a történelem megismételheti önmagát, de semmilyen garancia nincs rá, hogy ez meg is történik. Ebből adódóan a jövőt megjósolni nem lehet, az eseményeket valószínűsíteni és előre vetíteni lehet csupán.