Jobban élsz, mint 4 éve? - Amerikában is ez dönt

uncle sam
Vágólapra másolva!
Nem véletlen, hogy Romney a kampánya során elsősorban gazdasági kérdésekre koncentrál, hiszen ezzel tudja a legjobban megszorongatni Obamát a kampánystábja szerint. Annak ellenére, hogy a statisztikák azt mutatják, a demokrata elnökök gazdaságpolitikája magasabb gazdasági növekedéshez és a társadalmi egyenlőtlenségek csökkenéséhez vezet, Obama négy éves elnöki ciklusa kivételt jelent ez alól. Emiatt úgy véljük, hogy az átlag amerikai választópolgár nem él jobban, mint négy évvel ezelőtt, így ennek hangsúlyozása lehet Romney legnagyobb aduásza a választási küzdelem során. Az erős részvénypiacok viszont Obama mellett szólnak, hiszen a háztartások a vagyonuk növekedését érzékelték az elmúlt négy évben még a relatíve alacsony ingatlanárak ellenére is. 
Vágólapra másolva!

A pénteken közzétett új munkahelyek száma pozitív meglepetést okozott, ami egyértelműen Obama győzelmét támogatja. Az egyik jól ismert sportfogadási oldalon már csak 1,25-szörös pénzt fizetnek Obama győzelme esetén, holott napokkal ezelőtt még 1,35-szörös pénz járt a hasonló kimenetelű fogadásra. Ebből is látszik, hogy a gazdasági kérdéseknek mekkora jelentősége lehet az elnökválasztás végkimenetelét illetően. Obama a legutóbbi felmérések szerint vezet, de a bizonytalan kimenetelű államok szavazatai még felkavarhatják az állóvizet.

Forrás: [origo]

Korábbi cikkünkből kiderült, hogy a múlt tanúbizonysága alapján a demokrata elnökjelöltek regnálása alatt általában jobban teljesítenek a tőzsdék. Ez a megállapítás összeegyeztethető azokkal a múltbeli statisztikákkal, amelyek szerint a demokrata elnökök idején magasabb gazdasági növekedés és a társadalmi egyenlőtlenségek csökkenése volt jellemző. Az elmúlt négy év azonban egyáltalán nem tekinthető átlagosnak. A másodlagos jelzáloghitel-piacról kiindult pénzügyi válság gazdasági hatásaitól sújtott Egyesült Államokat vett át 2009-ben Barack Obama, és a legfrissebb adatok szerint még mindig nem sikerült teljes mértékben talpra állítania a gazdaságot. Ennek fényében nem meglepő, hogy Mitt Romney stábja a gazdasági kérdésekre fókuszált a kampány során.

"Jobban boldogulnak Önök, mint négy évvel ezelőtt?", tette fel az emlékezetes kérdést Ronald Reagan a választásokat megelőző egyik elnöki vita lezárásaként 1980-ban. A választópolgárok többsége nem érezte jobbnak a helyzetét, ezért Reagan meg is szerezte a Republikánus pártnak a győzelmet és átvette a hatalmat a demokrata James E. Cartertől. Mitt Romney most ugyanezt a kérdést pedzegeti a választási kampánya során és azzal érvel, hogy az általános gazdasági helyzet nem javult, a középosztály jövedelme csökkent és a munkanélküliségi ráta is magasabb szinten áll a négy évvel ezelőtti állapothoz képest.

Eltérő gazdaságpolitikai szemléletmód, különböző reálgazdasági hatások

Az nem vitás, hogy a demokraták és a republikánusok eltérő gazdaságpolitikai megközelítésben hisznek amióta világ a világ. A történelmi tények azt bizonyítják, hogy a demokrata elnökök idején magasabb a GDP növekedés. Az 1948-2007 közötti statisztikákat vizsgálva a demokrata elnökök regnálása alatt 2,78 százalékkal nőtt az egy főre jutó reál GDP évente , míg ugyanez a republikánus elnökök idején szignifikánsan alacsonyabb, mindössze 1,64 százalék.

Egy másik szembetűnő különbség, hogy a republikánusok regnálása idején a társadalmi rétegek közti egyenlőtlenségek jelentősen növekedtek, míg a demokrata elnökök idején valamelyest csökkentek. Larry M. Bartels, a Princeton egyetem politológus professzora arra jutott, hogy a demokraták idején a társadalom szegényebb rétegeinek, akik a kereset alapján az alsó 20 százalékba tartoznak, sokkal jobban nőtt a jövedelmük, mint a republikánus elnöki ciklusok idején. A legjobban kereső 5 százalék esetén közel azonos volt a két párt elnökei esetén elért jövedelemnövekedés. Az mindenesetre szembetűnő, hogy a demokrata vezetésű időszakokban sokkal inkább a szegényebb rétegek boldogulása javult, így a társadalmi egyenlőtlenségek is csökkentek.

Forrás: [origo]

Romney és Obama programja

Barack ObamaMitt Romney
Nem változtatna az állam hadi kiadásainNövelné a hadi kiadásokat
Nem növelné az űrkutatásra szánt kiadásokatNövelné az űrkutatásra szánt kiadásokat
Nem limitálná azoknak az iskoláknak a költségvetését, amelyek nem felelnek meg a teljesítmény sztenderdeknekLimitálná a teljesítmény sztenderdeknek nem megfelelő iskolák költségvetését
Fontos problémának tartja a globális felmelegedést, és folytatná a szélerőmű parkoknak eddig nyújtott kedvezményeket és támogatásokatA globális felmelegedésre nem tudunk befolyást gyakorolni Romney szerint, és nem támogatja a szélenergia támogatását, mert a tradicionális energiahordozók jövőjében hisz
Kiterjesztené a szociális juttatási programot és ezzel párhuzamosan növelné a magas jövedelműek (250 ezer dollár felett) személyi jövedelemadójátNövelné a nyugdíjkorhatárt és megreformálná a szociális juttatási programot
Obama egy 4000 milliárd dolláros programot dolgozott ki az adósság lefaragására, mely tartalmaz kiadáscsökkentő és bevételnövelő lépéseket isRomney nem mondta meg, hogy milyen intézkedésekkel kívánja csökkenteni az USA adósságát, viszont 5000 milliárd dolláros adócsökkentést hajtana végre, főleg a gazdagabb rétegek előnyére
Obama fontosnak további beruházásokat eszközölni a középosztály fejlődésébe, nevezetesen az oktatásba, az infrastruktúrába és a gyáriparbaRomney lecsökkentené a középosztályok felvirágoztatásához szükséges beruházásokat, viszont a gazdagabb rétegeket támogatná adócsökkentésekkel


Az alacsonyabb jövedelműek boldogulása lehet a kulcstényező

Az elmúlt nyolc választási ciklust megvizsgálva arra jutottunk, hogy a választás kimenetelét elsősorban az alacsonyabb jövedelmű rétegek állapota határozza meg. Egyrészről ez érthető, mivel ők alkotják a társadalmi többséget, másrészről az is szembeötlő, hogy a felsőbb jövedelmi kategóriához tartozók átlagos jövedelme szinte folyamatosan növekedett attól függetlenül, hogy melyik párt jelöltje volt hatalmon.

Az elmúlt 36 év során négyszer történt pártváltás az Egyesült Államokban. Ezek közül három esetben csökkent a társadalom alsó 90 százalékához tartozók átlagos éves jövedelme a megelőző négy év során. Ekkor tehát az átlag amerikai azt mondhatta, hogy nem javult a helyzete az előző elnök regnálásának idején, ezért logikusnak tűnik, hogy a másik párt jelöltje került végül hatalomra.

Az egyetlen kivétel a republikánus George W. Bush 2001-es hatalomra kerülése volt, ami annak ellenére történt, hogy a második Clinton-éra ideje alatt az elmúlt 36 év legjelentősebb jövedelemnövekedését tapasztalhatták az átlag amerikaiak.

Forrás: [origo]

A gazdasági statisztikák Romney-t támogatják...

Néhány egyértelmű tényezőt figyelembe véve az mondható el, hogy Romney-nak valóban igaza lehet, és az átlag amerikai választópolgár úgy érezheti, hogy a négy évvel ezelőtti helyzethez képest nem javult a helyzete. Romney kiemelte az egyik választási vita során, hogy a középosztály jövedelme csökkent mióta Obama van hatalmon, illetve a benzin ára is emelkedett, ami az erősen autófüggő amerikai tömegek szemében igazi vörös posztó lehet.

A kormány adatai szerint a magas jövedelműek bevételei 5,5 százalékkal nőttek, míg az alacsony jövedelműek (évi 101 ezer dollár alatt kereső háztartások) bevételei 1,7 százalékkal estek vissza 2011-ben. A medián háztartási jövedelem reál értelemben folyamatosan csökkent Obama elnöksége alatt.

Forrás: [origo]

Az is jól látszik a statisztikákból, hogy a társadalom tehetősebb rétegei egyre nagyobb részt szakítanak ki maguknak az ország összjövedelméből, míg a háztartások medián jövedelme csökkent 2011-re a négy évvel megelőző állapothoz képest.

Forrás: [origo]

A munkanélküliség ugyan csökkent a 2009 év végi 9,93 százalékos csúcsa óta, azonban még mindig a 2008 év végi 6,87 százalékos szint felett van. Bár Obama csak 2009 januárjában vette át a hatalmat és lényegében a 2009-es gazdasági folyamatokra még nem igazán voltak hatással a döntései, ettől függetlenül a regnálásának kezdetéhez képest nem javult a munkaerőpiaci helyzet. Sőt, véleményünk szerint a jelenlegi munkanélküliségi statisztikák nem feltétlenül festenek valós képet az Egyesült Államok munkaerőpiacáról, ahogy ezt egy korábbi cikkünkben részletesen kifejtettük.

Forrás: [origo]

Romney azzal érvelt az elnökjelölti viták során, hogy az előző választások idején közétett előrejelzések szerint mára már 5,4 százalékos munkanélküliséget kellene látnunk. Ezzel szemben 2009 folyamán 5,1 millió állás szűnt meg a nem-mezőgazdasági szférában és azóta csak 4,3 millió új munkahely keletkezett. A legnagyobb veszteség az építőipart érte, ahol 1,2 millió állással van kevesebb most mint négy évvel ezelőtt.

Forrás: [origo]

...de a részvénypiaci emelkedés Obama mellett szól

A gazdasági szituáció mellett a másik fontos tényező a részvénypiac alakulása. Az Egyesült Államokban különösen jól érvényesül az úgynevezett vagyonhatás, mivel a háztartások nagy arányban tartanak részvényeket a portfóliójukban (főleg a nyugdíj megtakarításaikon keresztül). Ha tehát a részvénypiac emelkedik, a lakosság összvagyona növekszik, ami pozitív hatást gyakorol az emberek jólétére (a Fed reményei szerint pedig emiatt bátrabban költekeznek a hétköznapokban, részben erre alapul a QE3 logikája is).

A Dow Jones Industrial Average majdnem 68 százalékkal került feljebb 2009 eleje óta, így az Obama-éra az amerikai választási ciklusok történetének ötödik legerősebb részvénypiaci fellendülését hozta 1900 óta.

Forrás: [origo]

A legtöbb amerikai szemében a Wall Street nem a legkedveltebb téma mostanában - gondoljunk csak az "Occupy Wall Street" nevű mozgalomra - ezért Obama nem is nagyon hivatkozik a tőzsde teljesítményére kampánya során, bár a tények ettől függetlenül Obama újraválasztása mellett szólnak. Az amerikai háztartások nettó vagyona 17 százalékkal növekedett 2008 óta, elsősorban a részvénybefektetések értékének jelentős emelkedése miatt. Az ingatlanpiac azonban még mindig nem nagyon tudott talpra állni, és ez a háztartások által birtokolt ingatlanvagyon további 4 százalékkal csökkent 2008 óta, pedig már az előtte lévő két évben is jelentős mértékben, 22 százalékot zuhant.

Az "Occupy Wall Street", vagy magyarul "Foglaljuk el a Wall Street-et" nevű mozgalom a nagy társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek miatt alakult ki 2011 szeptemberében. A kezdeményezés fő szlogenje a "Mi vagyunk a 99%" arra utal, hogy egyre nagyobbak a vagyonkülönbségek a társadalom legfelső 1 százaléka és a maradék 99 százalék között az Egyesült Államokban.

Azt azonban mindenképp érdemes figyelembe venni, hogy a tőzsdei szárnyalás nem teljesen jó gazdasági indikátor jelen esetben, ugyanis nem a gazdasági helyzet jelentős javulása, hanem az extrém módon laza monetáris politika okozta a részvénypiaci hegymenetet. Mint azt a korábbiakban láthattuk, a gazdaság közel sem teljesített olyan jól az Obama-éra négy éve alatt, mint azt a tőzsde szárnyalása jelezné.

Romney győzelme lenne racionális a gazdasági helyzet alapján

Sem a fundamentumok, sem a tőzsdei hozamok vizsgálatánál nem szabad elfeledkezni az előzetes folyamatokról. Makrogazdasági fronton épp egy kibontakozó recesszióban vette át az elnökséget Barack Obama, viszont tőzsdei fronton a 2008-as óriási visszaesés előzte meg a regnálását. Ez volt az az év, amikor a DOW Jones index nagyjából egyharmadát veszítette el értékéből.

A gazdasági érvek ettől függetlenül Romney győzelme mellett szólnak, ugyanis az átlag amerikai egyáltalán nem érezheti azt, hogy jobban tud boldogulni ma, mint négy évvel ezelőtt. Reagan-nek ez a taktika bejött, bár Romney megválasztásához a jelenlegi felmérések szerint még ez is kevés lehet .

Bárki lesz is az Egyesült Államok új elnöke, nem lesz egyszerű a dolga, ugyanis nagy horderejű kérdések várnak megoldásra. Az ország adóssága meghaladta a GDP 100 százalékát, és mindenképp szükség lesz olyan intézkedésekre, amelyeken keresztül kordában lehet tartani, le lehet szorítani az adósságszintet. Míg Obama kész programmal állt elő, addig Romney elképzeléseit balladai homály fedi. Politikai elemzők szerint Obama hatékonyabban tudná kezelni a problémát, mivel őt a második elnöki ciklusa után már nem választhatják újra, így kényesebb kérdésekben is képes lesz majd a sarkára állni és a kevésbé populista de gazdaságilag célravezető döntéseket meghozni.