Felfedte lapjait a kommunista Kína

Vágólapra másolva!
Nyilvánosságra hozták Kína új vezetőinek személyeit, ahogyan arra számítani lehetett, Xi Jinpingot nevezték ki első számú vezetőnek, aki azonnal magához ragadta a katonai erők feletti hatalmat is. A vezérkart a korábbi 9-ről 7 főre csökkentették.
Vágólapra másolva!

Ahogy azt előre beharangoztuk, megválasztották az új kínai vezérkart, amit a Kínai Kommunista Párt 18. nemzeti kongresszusa után tegnap hoztak nyilvánosságra. A várakozásoknak megfelelően Xi Jinping vette át az első számú vezér szerepét, attól a Hu Jintao-tól, aki közel 10 évig volt tagja a kínai vezetésnek.

Elődjétől eltérően Xi a hadsereg vezetését is azonnal magához ragadta. A legutóbbi két vezér megosztottan uralta a világ második legnagyobb gazdasága feletti hatalmat, ugyanis a katonai hatalom elvált a gazdasági/politikai hatalomtól. Ezzel Xi fontos lépést tett a hatalom összpontosítása érdekében.

Az új kínai vezérkar

Vincent Yu/AP Photo

A Kínai Kommunista Párt 25 főből álló tanácsa, a Politburo választja meg az ország irányításával megbízott vezérkart, ami a korábbi 9 helyett ezúttal csak 7 tagból áll. Ez a lépés is a hatalom túlzott szétaprózódása ellen irányulhat. Az újonnan megválasztott 7 vezérkari tagból 5-en már olyan közel állnak a 70 éves korhoz, hogy a 2017-ben tartandó következő kongresszuson már nem indulhatnak jelöltként. Először fordult elő, hogy 2 női tagja van, a 25 fős tanácsnak.

Xi-nek nem lesz könnyű dolga, Kína belső keresletének fellendítése, a magas korrupció visszaszorítása a nemzetközi politikai harctéren való helytállás - gondolunk itt például a Japánnal szembeni feszült légkörre, ami egy távol-keleti szigetcsoport felügyelet alá vonása miatt robbant ki - mind komoly kihívást jelentenek az új vezérnek.

Egyes politológusok szerint, Xi jobban meg tud majd ezekkel küzdeni, mivel emberközeli természettel lett megáldva, és a propaganda is jobban megy neki, mint elődjének. David Zweig, a Hongkong-i egyetem professzora szerint arra kell odafigyelnie a kínai vezetésnek, hogy ne kövessék a Szovjetunió példáját, ahol a vezetés anno megrekedt az egyéni érdekek, háttérben történő politikai csatározások szintjén.