S. O. S., IMF! Itt Matolcsy György!

2012.11.17. 10:56

Pontosan egy éve kéredzkedett vissza az IMF-hez az Orbán-kormány. De pár hét se kellett, máris magukra haragították a Valutaalapot és az Európai Bizottságot is, január elején bankroham, elszálló forint és finanszírozhatatlan államadósság fenyegette az országot. Hitegetés hónapokon át, majd ősszel IMF-ellenes médiakampány, keménykedés Brüsszellel - ez a 365 nap története.

"Magyarország fordulóponthoz érkezett... Jó eszköz lehet számunkra egy újfajta, már a saját érdekeink szerint berendezett gazdaságunkhoz igazított együttműködés az IMF-fel... Az IMF szokásos éves gazdaságpolitikai konzultációjának keretében megkezdjük a tárgyalásokat egy új típusú együttműködésről." Épp egy éve, 2011. november 17-én késő délután adta ki azt a közleményt a Nemzetgazdasági Minisztérium, amellyel visszakéredzkedett a tárgyalóasztalhoz - ahhoz, amelytől 2010 nyarán a felek (a kormányon és az IMF-en kívül a Valutaalappal együttműködő Európai Bizottság) felálltak az Orbán-kormány különutas politikája miatt.

Már a Valutaalaphoz való visszasomfordálás időzítése is pikánsra sikeredett, mert előtte három nappal Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a parlamentben figurázta ki a nemzetközi intézményt. Akkor hangzott el az elhíresült mondat, miszerint "ez a hárombetűs intézmény minden egyes intézkedésünket ellenzi, így hát nem is rá, hanem ellene hangoljuk a kormányzati politikát."

Mint később kiderült, a kommunikációs öngólt azért hozta össze a kormány, mert 17-én reggel jelzést kapott a világ egyik legnagyobb hitelminősítőjétől, a Standard & Poor'stól, hogy az az intézetek közül elsőként bóvli kategóriába minősíti le Magyarországot. A kormány úgy volt vele, nincs mit tenni, a gazdasági kárenyhítés miatt bevállalták, tárgyalásokat kezdeményeznek az addig ellenségnek tekintett IMF-fel, hátha el tudják kerülni a bóvlit. Félhetett Matolcsy, mert az euró azokban a napokban 310 forint felett járt, az állampapírhozamok pedig messze a hosszú távon fenntarthatónak ítélt szint felett fogytak.

Bóvli lettünk

A tervük végül nem sikerült, csak félsikert értek el: az S&P akkor nem minősítette le az országot a befektetésre nem ajánlott kategóriába, de egy másik hitelminősítő, a Moody's a kormányzati hátraarc után egy héttel igen. December közepén aztán az S&P is megtette, majd januárban a harmadik nagy minősítő, a Fitch is bóvliba vágta a magyar adósságot. Mindhárom cég egy fokozattal rontotta a minősítést, nem kettővel, amennyi a levegőben lógott az IMF-fel való kapcsolat felvétele előtt.

Azóta bóvli kategóriában vagyunk, mostanában időszerű a minősítés felülvizsgálata, a piacon pedig széles körben osztott nézet, hogy nagy eséllyel tovább rontják Magyarország besorolását.

Az IMF-fel a hátunk mögött ilyenre aligha kerülne sor, azonban az elmúlt egy év arról szólt, hogy csak tessék-lássék módon ült le az előkészítő beszélgetésekre a kormány, egyre egyértelműbbé téve, hogy valójában török kártyát játszik. Orbán próbálta fenntartani a látszatát és az esélyét annak, hogy bármikor komolyra fordulhatnak a még el sem kezdődött hivatalos tárgyalások, de közben olyan döntéseket hozott, amelyek máig késleltetik, gátolják, hogy ezek elkezdődjenek.

Nézzük az egyéves huzavona főbb állomásait!

Pár hét, és a kormány újra kihúzta a gyufát

December közepén Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter azt nyilatkozta, 2012. január 10. körül kezdődhetnek a hivatalos tárgyalások az IMF-fel. Az előkészítő egyeztetések azonban megszakadtak az új jegybanktörvény módosításáról kialakult vita miatt. A kifogásolt törvényt a parlamenten áthajtotta a kormány, január 1-jén életbe is lépett. Az Európai Bizottság ebben, valamint a bírók nyugdíjazásának és az adatvédelmi biztos hivatala megszüntetésének ügyben kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen. (Az IMF nem folytat hiteltárgyalást uniós ország kormányával addig, amíg az Európai Bizottság ehhez nem járul hozzá, és ebben az esetben külön is jelezte, addig nincs tárgyalás, amíg nincs megegyezés az EU-val.)

Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt
Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter

Január első hetének elején a rossz pénzpiaci hangulat ellenére a kormány nem mutatta semmi jelét az irányváltásnak, kis híján bankpánik tört ki Magyarországon, az állampapírhozamok a november végi 9 százalékról 11 százalék fölé kúsztak, az euróárfolyam történelmi rekordot állított fel január 5-én, 324 forinttal.

A kormány ekkor tűzoltásba kezdett, Fellegi Tamás miniszter, aki az IMF-tárgyalásokért volt felelős, mindent megígért, többek között azt, hogy hajlandóak módosítani a jegybanktörvényt a Valutaalap és a bizottság kedve szerint, és hogy hamarosan megkezdődnek a tárgyalások.

Forrás: AFP/Stephen Jaffe
Fellegi Tamás Christine Lagarde-dal, az IMF vezérével

A piaci megnyugvás elkényelmesítette a kormányt, mert Fellegi bejelentése után két hónapig hitegetés folyt, különösebb tett nélkül. Tavaszra azonban valóságos nyilatkozatháború bontakozott ki az EU-val arról, léteznek-e valójában feltételek, és hogy mik azok.

Áprilisban Orbán Viktor a jegybanktörvény EU-konform átírása mellett megígérte, hogy a költségvetési hiányt lehozzák 3 százalék alá, és a bizottság elnökével folytatott négyszemközti megbeszélése után kiderült, Brüsszel az uniós pénzek befagyasztásával fenyegető eljárást felfüggeszti, nem lépteti életbe.

A jegybanktörvényt végül július közepén átírták úgy, hogy azzal Brüsszel és a Valutaalap is elégedett volt. Nem sokra rá ide is utaztak a két szervezet delegációi, másfél hétig sorra járták a minisztériumokat, bankokat, állami intézményeket, és beszéltek Orbán Viktorral is. Akkor a piac megint bizakodott, közelinek látta a hivatalos tárgyalások elkezdődését és lezárását.

Júliusban azonban a kormány olyan költségvetést fogadtatott el - nem sokkal a bizottság és az IMF-delegáció budapesti látogatása előtt, amely egyrészt a költségvetési hiány jelentős növekedését eredményezte volna, másrészt olyan elemeket tartalmazott, amelyektől mindkét intézmény óvta a kormányt

A bizottság és az IMF itt hagyott a kormánynál egy levelet a júliusi látogatásuk tapasztalatait és a meglátásaikat összegezve. Ebben felvetettek olyan dolgokat - például a bankok túlzott terhelésének megszüntetését, a jegybank megadóztatásának visszavonását, az igazítást az egykulcsos adórendszeren -, amelyekhez a kormánynak nem fűlött a foga.

Fotó: Mudra László [origo]
Varga Mihály IMF-tárgyalásokért felelős miniszter (a háttérben az IMF vezérigazgatója)

Ősszel elhidegültek egymástól

Noha továbbra is azt hangoztatták a kormányzati szereplők, hogy közeliek az álláspontok, nem sokat kell aludni a hivatalos egyeztetésekig, szeptemberben újabb frontot nyitottak az IMF-fel és EU-val folytatott harcban. A júliusi levelet úgy állították be, hogy abban a nyugdíjak és a bérek csökkentését, vagyonadó bevezetését kérte az IMF - holott kiderült nem sokkal később, hogy ilyenről szó sem volt. A két intézmény részéről a válasz nem késett soká: nyilvánosan közölték - ennél többet nem nagyon tehettek -, hogy nincs időpont a tárgyalásokra.

Októberben fokozódott az ellentét. A kormány médiakampányt indított, amellyel az IMF-et támadta. A Valutaalap be is rágott az IMF-közgyűlés kezdő napjára időzített kampány miatt, a kormány és a két szervezet között elmérgesedett a viszony. Az IMF üzent: elvárja, hogy változtasson a kormány a hozzáállásán, különben ne is álmodjon arról, hogy lesznek tárgyalások.

Forrás: MTI/Varga György
Orbán Viktor miniszterelnök a kormánynál

A kormány figyelme Brüsszel felé fordult. Október elején és közepén két megszorító csomagot is összeállítottak Orbánék, mert el akarták érni, hogy az EU szüntesse be az uniós források elvételével való fenyegetést. Brüsszel egyedül ezzel tarthatja sakkban a különcködő Orbánt.

Egyelőre úgy tűnik, legalább jövő májusig ez a fenyegetés fennmarad, a bizottság a 2013-as hiányt már rendben levőnek látja, de a 2014-est nem, és arra is felhívta a figyelmet a múlt heti országjelentésében, hogy a gazdasági növekedést nagymértékben rontják a kormány adóemelésre koncentráló intézkedései. A növekedésre még kényesebb IMF-hez ezzel biztosan nem került közelebb a kormány.

Orbán az EU keménykedésére keménykedéssel válaszolt: pénteken egy újabb, kizárólag adónövelést tartalmazó megszorító csomagot állított össze a kormány - másfél hónap alatt a harmadikat -, amely javarészt a multinacionális cégek által uralt szektorokat sújtja.

Százmilliárdjainkba kerül, hogy a párbeszéd is távoli

Itt tartunk most, a kormány és a tárgyalópartnerei nagyon távol vannak egymástól. A kormányfő kezét nagyban megkötné, az eddig követett gazdaságpolitikai irány folytatását lehetetlenné tenné az IMF-EU-hitelmegállapodás, mert a két szervezet olyan gazdaságpolitikát vár el, amellyel biztosítva látja a Magyarországnak nyújtandó hitel visszafizetését, és nem szeretnék, ha váratlant húzna Orbán. A kormányfő azért teheti meg, hogy nem siet a két szervezethez, mert az állam pénztartalékai még nagyon kedvezőtlenre forduló pénzpiaci helyzet esetén is elegendőnek látszanak 2013. áprilisáig-májusáig. Orbán pedig márciusban új embert ültethet a jegybank élére a mandátuma lejárta miatt távozó Simor András helyett.

Egy év alatt a megállapodás nélküli állapot 100-130 milliárd forintba kerülhetett, mert az ország finanszírozása jóval drágább, mint amilyen IMF-segítséggel a háta mögött lenne. Az adóemelésre koncentráló megszorító intézkedések a növekedést agyonütik, a beruházni vágyó vállalkozókat eltántorítják, a nemzetgazdaság összes vesztesége ezért még jóval nagyobb, mint a kamattörlesztés miatti 100-130 milliárd.