A leminősítés borítja a kártyavárat?

Az S&P pénteki leminősítése ugyan igazi újdonságot nem hozott, akár súlyos negatív piaci reakciót is maga után vonhat a deviza- és a részvénypiacon is. A tőzsdei vérzivatarnak egyedül az veheti elejét, hogy az elmúlt hetekben amúgy is látványosan lemaradoztunk a kormány újabb és újabb fineszes megszorító csomagjai miatt. Ha meg is kegyelmeznek viszont az eladók a hét elején, a közelgő további leminősítések és a fundamentális kilátások miatt a rózsaszín szemüvegünket továbbra is a fiók mélyén kell, hogy hagyjuk.

Frissítés: valóban elmaradni látszik a nagy szeletelés, a BÉT-en semmi jele a pániknak.

Megint év végén jött a leminősítés

"Bizonyos értelemben kisebb fajta csodaként is értékelhetjük, hogy a forint ilyen erős szinteken tudott maradni az elmúlt hetekben" - írtuk pénteki, a forint rövid és hosszabb távú kilátásait taglaló elemzésünkben, a sors - vagy legalábbis a Standard & Poor's - pedig zavarbaejtő gyorsasággal igazolta vissza fejtegetésünket a forint mögött álló gazdasági fundamentumokról.

Az S&P pénteken este egy kategóriával, "BB+"-ról "BB"-re rontotta a magyar hosszúlejáratú devizaadósság hitelbesorolását, elsősorban a kormány súlyos növekedési áldozatokkal járó "unortodox" gazdaságpolitikája miatt. A Nemzetgazdasági Minisztérium erre a nemzetközi kommunikációs sztenderdekkel mérve szinte minősíthetetlen hangvételű közleményben reagált (a minisztérium közleményét elolvashatja péntek esti cikkünkben).

A minisztérium védelmében tegyük hozzá, hogy a hitelminősítők saját hitelességével kapcsolatos kétségek távolról sem megalapozatlanok, ráadásul Európa fejlettebb felén is hasonló vehemenciával hajlamosak a politikusok megtámadni a leminősítéseket, elég csak visszagondolni a francia reakciókra, amikor januárban az ország elveszítette a "AAA" besorolását.

Mindezzel együtt mielőtt a leminősítésre érkező piaci reakciókat vesszük górcső alá, érdemes vetni egy pillantást a Matolcsy-minisztérium érveire, ami alapján a Standard & Poor's-t komolyan vehetetlen, spekuláns-lobby szervezetnek minősíti.

Tényleg nem kell komolyan venni?

A minisztérium kiemeli, hogy az S&P előrejelzései is 0,8 százalékos, illetve 1,7 százalékos reál GDP-bővülésről szólnak 2013-ra és 2014-re. Érdemes hozzátenni, hogy a 2013-as becslés alacsonyabb, mint a kormány hivatalos, 0,9 százalékos előrejelzése, és főként alacsonyabb Matolcsy György által látszólag hirtelen felindulásból "1 százaléknál magasabbnak" (egyes források szerint 1,4 százaléknak) lefestett kilátásoknál, és a legújabb intézkedések hatását ráadásul valószínűleg nem is tartalmazza még.

Másfelől ha kontextusba helyezzük Magyarország aktuális, és elmúlt években mutatott növekedését, semmi szívderítő nem tárul elénk: 2005 és 2011 között fájdalmasan lemaradtunk a környezetünktől, és az "aktuáis" növekedési dinamikánk is bőven a mezőny végére utasítja Magyarországot.

Matolcsy György minisztériuma a közleményében az utóbbi idők meghatározó nagy beruházásaival példálózik, mondván, a Magyarországra érkező nagyvállalatok szava a döntő, nem a hitelminősítőké. Hajlunk rá, hogy helyeseljünk, sajnos azonban a politikai PR-on túlmutató statisztikák szerint a külföldi vállalati szektor egyáltalán nem szavaz akkora bizalmat, mint a minisztérium láttatni szeretné (egyébként is furcsa, hogy multinacionális vállalatokkal takarózik a közlemény, miközben a kormány minden egyéb fórumon nyíltan igyekszik móresre tanítani a "multikat").

Hazánkban mind a külföldi közvetlentőke-beáralmlás, mind a vállalati beruházások kritikusan alacsony szinten állnak a GDP arányában az MNB adatai szerint. Nem meglepő módon ebben a tekintetben is messze sereghajtók vagyunk. Több londoni elemző véleménye szerint ráadásula vállalati szektor beruházásai jelenleg feltehetően az amortizáció pótlására sem elegendők, nagyon leegyszerűsítve tehát a termelő kapacitásaink lassan az enyészeté lesznek.

Az NGM által szintén hangsúlyozott folyó fizetési mérleg, illetve annak többlete sem feltétlenül annyira pozitív, mint ahogy első ránézésre sejtenénk. A többlet hátterében ugyanis a folyó fizetési mérleg leghangsúlyosabb eleme, a külkereskedelmi mérleg többlete áll, ami még mindig nem lenne probléma, ha a szufficit nem az összeomlásból magára találni nem tudó importnak lenne betudható.

Sajnos azonban így van, az elmúlt években a fogyasztás visszaesésével az import iránti kereslet drasztikusan csökkent, amit a valamelyest ellenálló német gazdaság miatt az exportunk még felül tudott teljesíteni. A válság a németeket is elérte, így a exportteljesítményünk egyre nagyobb nyomás alá kerül.

A minisztérium által középpontba állított költségvetési hiány ugyan valóban 3 százalék alatt marad várhatóan még 2013-ban is, de ehhez 2012-ben a már szinte feledésbe merült Széll Kálmán tervekkel együtt már bőven 1000 milliárd forint feletti költségvetési kiigazításra volt szükség, ráadásul a gyakorlatilag nullára fékezett növekedés miatt a 2014-es 3 százalékos deficithez jövőre újabb több százmilliárd forintos megszorításra lehet szükség.

Mindez büszkeségre aligha ad okot, és ugyan mi lennénk a legboldogabbak, ha az S&P dehonesztáló besorolása tévesnek bizonyulna, egyelőre nem így fest a helyzet. Összefoglalva az S&P érvelése helytállónak mutatkozik, és a piaci reakciók is ennek megfelelőek lesznek, pontosabban voltak már a megelőző hetekben, hónapokban is.

Mi jön a piacokon?

Egy leminősítésre elméletileg a magyar eszközöknek - kötvényeknek, forintnak, részvényeknek - negatívan kellene reagálnia, a hét első fele a magyar piacon jó eséllyel az újabb leminősítésre adott válaszokról szól majd. Erre minden oka is meglenne a piacnak, hiszen a "BB" értékeléssel az S&P egyúttal azt is kijelentette, hogy Magyarország adósként a rendszerváltozás óta a legrosszabb helyzetben van, ráadásul a hitelminősítésünk trendszerűen csökken 2006 vége, 2007 eleje óta mindhárom nagy hitelminősítőnél.

Ha a piac további leminősítésektől tart - valószínűleg teljesen joggal -, akkor az tovább növeli a bizonytalanságot a magyar eszközök körül. Másfelől viszont az S&P jóformán semmi újat nem mondott pénteken, ráadásul piaci források szerint már egy ideje egyébként is leminősítésről pletykálnak. Megelepetés hiányában viszont a piaci reakciók is korlátozottak lehetnek, főként a 2011 végén, 2012 elején látottakhoz képest, hiszen akkor fontos vonalat, a bóvli kategória felső határát llépett át a magyar adósság besorolása.

Mi lesz a forinttal?

Mivel az újabb jelentős méföldkő szokás szerint péntek este jött, egyedül a forint piacán tudtak a piaci szereplők valamelyest reagálni az S&P lépésére. A forint gyengült is hirtelen majd egy százalékot az euróval szemben, és 282,15 környékén fejezte be a hetet, ma reggel viszont már némi erősödéssel 281,75 körül mozog.

Az S&P leminősítése és főként az ehhez fűzött indoklás szépen rímel a pénteki cikkünkben írottakra: a kormány az erősen nagyvállalat-ellenes lépései miatt 2013-ban érdemi növekedésre kár lenne számítanunk, ami ráadásul kiemelkedően magas inflációval és erőltetett kamatvágásokkal párosul, ez pedig a forint látványos gyengülését kell, hogy eredményezze.

A pénteken felvázolt technikai képet ugyanakkor a leminősítés utáni gyengülés sem rajzolja át érdemben, a technikai elemzés elmélete alapján ráadásul az S&P leminősítése a pletykákon keresztül már beépült az árfolyamba. Erre utal, hogy nem látunk drámai reakciókat hétfő reggel. A 275 és 285 forint közötti sáv egyelőre érintetlen, további, esetleg drasztikus gyengülésre az utalna, ha ebből a sávból kilépne felfelé a forint. Ha rosszra fordul a hangulat, ezt akár egyetlen nap alatt abszolválhatjuk, érdemes tehát résen lenni.

EURHUF (napi)

Mi lesz a részvényekkel?

A tőzsdén pozitív reakcióra valószínűleg nem számíthatunk, de az is bőven elég, ha az elmúlt napokban látott hangulat folytatódik. A második és harmadik "Matolcsy-csomag" nyomán a magyar piaci látványosan alulteljesítővé vált, és egyértelműen leszakadt a lengyel WIG20 indextől, amellyel a megelőző hetekben szépen együtt mozgott.

A lemaradás ugyan nem direktben a leminősítésnek szólt, de egészen pontosan ugyanazok a tényezők, és néhány távolról sem elhanyagolható vállalatspecifikus negatívum vezetett hozzá. Az OTP-t a bankadó állandóvá tétele és a tranzakciós illeték; a MOL-t a megemelt, és beruházási kedvezménnyel csak korlátozottan csökkenthető Robin Hood adó; a Magyar Telekomot az utolsó pillanatban felsrófolt közműadó; a Richtert pedig az MSCI Barra indexeinek átrendezése miatti nyomás szegezi a padlóra.

A héten ezeket a tényezőket biztosan nem hagjyuk a hátunk mögött, és ha úgy alakul az általános hangulat, a pénteki leminősítés lehet akár az a szikra, ami drasztikusabb eladási hullámot indít a BÉT-en, kiemelt óvatosság javasolt tehát.

Marad-e a nyugi a kötvénypiacon?

A hitelbesorolás alakulása leginkább a kötvénypiacon éreztetheti közvetlen hatását, főként mivel az elmúlt hetekben a kötvénypiacon sem láttunk igazán nagy drámát, dacára a sorozatos negatív makrogazdasági és gazdaságpolitikai híreknek. A hajszálnyival 7 százalék alatt stabilizálódott 10 éves kötvényhozamunk a "hozamvadász" befektetőknek még kellő prémiumot kínálhat fejlett világban látott zéró hozamokhoz képest. Technikai szemmel az jelezhetne fordulatot, és indíthatna meg erőrteljesebb hozamemelkedést (azaz a kötvények árfolyamának esését), ha ismét átlépné a 7 százalékot a hozamszint, de leginkább a 7,5 százaléknál húzódó ellenállás lehet a kulcsfontosságú.

A forint ma reggeli reakciója alapján egyelőre nem ígérkezik erőteljes mozgás a kötvénypiacon, könnyen elképzelhető, hogy akit elriaszt a magyar gazdaságpolitika kiszámíthatatlansága, az már 2012 első felében elhagyta a piacot, a többiek számára pedig az S&P semmi újat nem mondott. A reakció hevességét persze nem hétfőn reggel fogjuk tudni pontosan lemérni.