Orbán kiütötte az inflációt

2012.12.20. 8:14

Azzal, hogy a kormány bejelentette a rezsiköltségek tízszázalékos lefaragását, látszólag egy csapásra megoldotta a magyar gazdaság egyik komoly gondját. A helyzet azonban csak első ránézésre rózsás, a stabil árak világa még nem jön el, az unióban jövőre is az élmezőnyben lesz a magyar áremelkedés.

Egy mozdulattal leverte az áremelkedést a kormány azzal a bejelentésével, hogy 10 százalékkal mérsékli a rezsiárakat - legalábbis látszólag. Ennek és néhány másik befolyásoló tényezőnek a hatására a Magyar Nemzeti Bank (MNB) - amelynek elnöke az elmúlt hónapokban folyamatosan az egyre magasabb inflációval riogatott - alaposan átírta az áremelkedés ütemére vonatkozó becslését.

A legutóbbi, szeptemberi inflációs jelentésben még tekintélyes, 5 százalékos áremelkedési ütemre számítottak, a legújabb becslés viszont már viszonylag mérsékelt, 3,5 százalékos inflációról szól. (Az új inflációs jelentést, részletesen, csütörtökön közli a jegybank, de a sarokszámokat már a keddi kamatdöntéssel együtt ismertette.)

A stabil árak világa ettől azért még nem jön el. A rezsicsökkentés azt az illúziót keltheti, hogy a kormány egy-két lépéssel képes megfékezni az uniós rekorder magyar inflációt, de intézkedései valójában csak az áremelkedés mozgatórugóinak egyikére hatottak. A magyar gazdaság belső problémáiból fakadó áremelkedést azonban nem fékezi le, ez az utóbbi időben még fokozódott is.

Az inflációt sok millió tényező befolyásolja, hiszen végső soron arról van szó, hogy a pékek, az autóárusok, a fodrászok, az állam, vagyis a gazdaság összes szereplője milyen árakat alakít ki. Ebben befolyásolja őket, hogy milyen költségeik vannak, például mennyiért jutnak áramhoz, benzinhez, mekkora fizetést kell adniuk az alkalmazottaknak, mekkora az adó, és nem utolsósorban az is, hogy a vásárlók meg tudják-e venni egyáltalán az áruikat, szolgáltatásaikat. Ezek a belső piaci folyamatok alakítják alapvetően az árakat, ezekre rakódnak az úgynevezett külső sokkok, mint amilyen az adóemelés, az élelmiszerárakhoz szükséges mezőgazdasági termények vagy más nyersanyagok, például az olajár megugrása. A kormány árszabályozása ugyanilyen külső sokknak számít.

Egy lépés, komoly árhatás

A Központi Statisztikai Hivatal statisztikai módszerekkel követi az árak változását, az MNB pedig hivatalosan arra törekszik, hogy eszközeivel lefelé szorítsa az inflációt. Mivel a ma meghozott jegybanki döntések csak a jövőben éreztetik a hatásukat, az MNB-nek folyamatosan meg kell becsülnie, hogy mekkora lehet az áremelkedés üteme, hogy ahhoz igazíthassa a monetáris politikát.

Forrás: MTI/Kollányi Péter
A maginfláció még mindig aggasztja Simor Andrást, a jegybank elnökét

Az MNB Monetáris Tanácsa kedden ismét az alapkamat csökkentéséről döntött. Az indoklásból az derült ki, hogy azért tehettek így, mert 2013-ra az előző, szeptemberi becsléshez képest jóval kisebb - 5 helyett csak 3,5 százalékos - lehet az áremelkedés. Simor András magyarázata szerint az 1,5 százalékpontos változásból önmagában a rezsicsökkentés 1 százalékot magyaráz, további 0,4 százalékot pedig az, hogy a kormány a jövedéki adókat a szeptemberben ismerthez képest más ütemben emeli. Ezenkívül a jegybank alacsonyabb olajárral és erősebb forinttal is számol, vagyis sok tényező szerencsés együttállása kellett az inflációs becslés nem mindennapi eséséhez.

A belső gondok fokozódtak

Az árakat sokféle hatás éri, de a jegybank ezeket két részre bontja. Az úgynevezett maginflációs adat szolgál a belső gazdasági folyamatok mérésére, ez a mutató a külső gazdasági hatásokat, mint amilyen az üzemanyagok, az energia, a szabályozott árú termékek vagy a feldolgozatlan élelmiszerek árváltozása, kiszűri. Egyszeri hatás az adóemelés is, például a 2012 januárjában megemelt áfa csak 12 hónapig hat az éves összehasonlítású inflációs adatokra.

Simor András jelezte, hogy az adóhatásoktól megtisztított 2013-as maginflációt 3,5 százalékra várják, ami 0,4 százalékpontos emelkedést jelent a legutóbbi inflációs jelentés óta. A jegybankelnök tehát nem azt a következtetést vonja le, hogy javulnának az inflációs kilátások. A 3,5 százalékos adószűrt maginfláció megegyezik a várható teljes inflációval, vagyis a kormány rezsicsökkentése, a forinterősödés, az olajár esése, és mindezek a hatások kiegyenlítik a maginfláción és az adókon kívüli áremelkedést.

A belső okok vizsgálatának azért van jelentősége, mert nagyban befolyásolja, hogy a gazdaság szereplői végül emelik-e az árakat, vagy sem. A kormány emelte a minimálbért (amivel a többi bért is felfelé hajtja), és olyan adókat vetett ki, mint a tranzakciós adó vagy a közműadó, amelyek nyomják a cégek zsebét. A vállalkozások döntésétől függ, hogy a költségek megemelkedését átviszik-e az áraikba, vagy sem. A monetáris tanács úgy kalkulált, hogy ha a cégek a rossz gazdasági környezetre hallgatnak inkább, akkor elkerülik az áremelést, ha viszont a magas inflációs környezetre számítanak inkább, akkor ők is nagyobb mértékben hárítják át a költségeiket.

Uniós dobogón

Csökkenhet tehát az inflációs ütem, de nem a magyar gazdaság belső okai miatt. Akárhogy is, de a magyar infláció még így is magas marad 2013-ban európai összehasonlításban (az idén a magyar áremelkedés volt a legnagyobb). Az Európai Bizottság őszi előrejelzése szerint az uniós átlaginfláció 2 százalék lesz 2013-ban. A dokumentum 5,3 százalékos magyar áremelkedési ütemmel számol, amellyel uniós csúcstartó lett volna Magyarország. Az MNB friss előrejelzése ugyan jóval kisebb ennél az ütemnél, de ha a becslés beigazolódik, a magyar infláció még így is a harmadik legmagasabb lesz a román és az észt infláció mögött.

A magas infláció a magyar gazdaság betegségének egyik tünete. Normális esetben ugyanis, amikor válság van, és az emberek nem tudnak pénzt költeni, akkor a kereskedők és szolgáltatók sem tudnak árat emelni. Vagyis a gazdasági visszaesés és az alacsony infláció általában együtt jár. Magyarországon azonban úgy van idén visszaesés, jövőre pedig várhatóan stagnálás, hogy közben magas az áremelkedés üteme.

KAPCSOLÓDÓ CIKK