Gyászosan alulmaradtak a magyar papírok

Nagyon gyenge volt idén a magyar részvénypiac. Miközben a régióban mindenhol máshol kétszámjegyű százalékos növekedések voltak megfigyelhetők, a hazai piac alig tudott 7 százalékkal feljebb kerülni. A saját szektorában sereghajtó volt a MOL, a Magyar Telekom, de még az ezekhez képest sokkal erősebb OTP-re sem lehetünk úgy igazán büszkék. A szomorú, hogy a régióban gyenge blue chipeink a hazai parketten az erősebb papíroknak számítottak, vagyis a kisrészvények zöme még ezeknél is harmatosabb képet festett az idei évben.

A magyar részvénypiac volt idén a fekete bárány a régióban. Miközben mindenhol máshol kétszámjegyű százalékos növekedéseket lehetett megfigyelni, addig a BUX index kevesebb, mint 7 százalékkal tudott csak feljebb kerülni. A makrogazdasági fronton jelentkező kockázatok mellett a vállalatokat közvetlenül is sújtó különadók, de akár a magánnyugdíjpénztári rendszer hiánya is felelős lehet a magyar tőzsde szépnek egyáltalán nem mondható utolsó helyezésében. Miközben mi szenvedtünk, a kockázatvállalási kedv javulásának a működő tőke beáramlásának egyik legnagyobb nyertesének számító török börze a világ élvonalába tartozó teljesítménnyel tudta elkápráztatni a befektetőket.

Mi húzott le minket ennyire?

A hazai nagypapírok közül a MOL abszolút sereghajtó volt a régiós olajszektorban, ahol idén talán kicsit meglepő módon a finomításra fókuszáló lengyel vállalatok vitték a prímet. Számukra az iparági környezet kedvezően alakult, a finomítói marzsok tágultak, bár a rali hevességével már talán igencsak előreszaladtak a befektetők. A stagnáló olajár eközben nem tett jót a kitermelési fókuszú cégeknek, mint amilyen az OMV is, ráadásul a szektortárs MOL-nak még a szíriai kitermelés kiesésének problémájával is szembe kellett néznie.

Nem ennyire lehangoló a kép az OTP piacán, hiszen a hazai bankpapír szektorszinten igen szép emelkedést könyvelhetett el idén. Ahogy a magyar makromegítélésben és a külső kockázatvállalási hajlandóságban pozitív fordulat állt be, az OTP árfolyama is felfele tudta venni az irányt. Nem fest viszont ennyire jól a kép, ha az OTP-t a közvetlen versenytársakkal, az Erstével, vagy Raiffeisennel hasonlítjuk össze (ami talán azért is lehet indokolt, mert hasonló kockázati profilú országokban működnek, és árazásukat tekintve is egy csoportba tartoznak, szemben a sokkal kiegyensúlyozottabb területeken jelen levő lengyel, vagy cseh szektortársakhoz képest). Az osztrák papírok kétszer akkora növekedésre voltak képesek, mint az OTP, ami részben a magyar bankhoz társított fokozottabb országkockázati tényezővel is magyarázható lehet.

Hasonlóan az OTP-hez, a hazai gyógyszercégek is szépen tudtak muzsikálni idén, amit a Richter esetében a vállalat kutatási projektjei, az Egis esetében pedig a vonzó értékeltségi szintek magyarázhattak. A hazai nagyok közül a legnagyobb lemaradó a Magyar Telekom volt, mely még a tetemes osztalékvágást bejelentő TPSA-nál is nagyobbat esett. A befektetők a hazai telekomcég esetében az osztalék szintjének csökkenésétől tartanak, a folyamatos különadóterhek pedig csak egyre nagyobb nyomás alá helyezték az árfolyamot.

A magyar piacon még ezek is húzópapírok voltak

Az a leginkább elszomorító, hogy a blue chipek régiós összevetésben harmatosnak mondható teljesítménye ellenére is ezek azok a részvények, melyek a BUX index legjobban teljesítői közé tartoznak. A kicsik közül egyedül a Synergon volt képes egy hatalmas ralira, ami az eddig jó irányba mutató vállalati átalakításokra adott válasza a piacnak. A befektetők nem mondtak tehát le a jó és érdekesnek ígérkező sztorikról, de ilyenekből sajnos mostanra egyre kevesebbet találni a BÉT-en. Az E-Star (vagy az újak közül a CIG) mélyrepülése ráadásul a kockázatkerülő magatartást és a kispapírokhoz való óvatosabb közeledést erősíthette a befektetőkben.