Állati ösztönök ellen küzd a kormány

Vágólapra másolva!
A kormány gazdaságpolitikájával az a baj, hogy minden gazdaságpolitikai lépéshez egy külön értelmező kéziszótárt kell mellékelni. Kiszámíthatóság kell és jogbiztonság, mert bizalmatlan légkörben minden gazdaságpolitikai lépés elbukik.
Vágólapra másolva!

Ha méltányos értékelését szeretnénk adni a gazdasági és gazdaságpolitikai teljesítménynek, érdemes a hozzánk hasonló közép- és kelet-európai országok átlagos teljesítményéhez viszonyítani - írja Mi a baj a gazdaságpolitikával címmel, a Heti Válasz online-on megjelent publicisztikájában Hamecz István, az OTP Alapkezelő elnök-vezérigazgatója, a Magyar Nemzeti Bank egykori ügyvezető igazgatója.

Ma Magyarországon az első számú megoldandó probléma a kiszámíthatatlan gazdaságpolitika, a második a jogbizonytalanság. Ezek a válaszok teljes összhangban vannak a beruházások csekély mennyiségével, hiszen egy ilyen helyzetértékelés esetén nem várható hosszú távú elköteleződés, akármilyenek is a rövid távú gazdasági ösztönzők - írja a közgazdász.

"Gazdaságpolitikai értelemben a kormány egy rossz és megnyerhetetlen háborút vív, még ha társadalompolitikailag ügyét helyesnek és igazságosnak is gondolja. Egy ilyen környezetben a gazdaságpolitika szokásos eszközei - mint például a fiskális és monetáris politika - hatástalanok maradnak" - teszi hozzá. Hamecz szerint az adók és kamatok hatása sok esetben eltörpül a Keynes által "állati ösztönnek" nevezett vállalkozói várakozások hatása mellett, amelyek általában is a legnagyobb hatást gyakorolják a jövőre irányuló gazdasági tevékenységek esetén. A fiskális politikának ma már amúgy sincs igazi mozgástere, a 2011-es nagy lazítás hatástalansága - amit a nyugdíjvagyon visszaállamosítása tett lehetővé - e tekintetben intő példa lehet - állítja.

A közgazdász szerint a kamatok csökkentése, amennyiben nem jár a forint jelentős gyengülésével, segíthet valamennyit, de ennek nem lehet akkora hatása, hogy pótolni tudja a meg nem valósuló beruházásokat. Ráadásul ez az eszköz könnyen fordítva is elsülhet, ha a forint esetleges leértékelődése miatt a monetáris politika tényleges hatása a kamatcsökkentés ellenére is megszorítóba válthat át. A meglóduló infláció ugyanis értéktelenné teszi a jövedelmeket, s így ez tovább veti vissza a fogyasztást.

Mit lehet ilyenkor tenni - teszi fel a kérdést Hamecz István. "A görcsös akarás helyet kellene, hogy adjon a bizalomnak. Csak a gazdaság szereplői azok, akik képesek a gazdasági folyamatokat alakítani, a kormányzat csak segítője lehet a folyamatnak, nem pedig az irányítója. Egyszerű, kiszámítható, átlátható szabályokra és jogbiztonságra van szükség" - adja meg a választ.

A publicisztika egy hasonlattal zárul. "Mint ahogy Rejtő Jenő írja: Nem lehet minden pofon mellé egy forgalmi rendőrt állítani. Ugyanígy nem lehet minden gazdaságpolitikai lépéshez külön értelmező kéziszótárt mellékelni."